Magyar István

Magyar István: 62

TFU_19971100_FU_008 - 0012-41972-ben a Szolnoki Vegyiművek ifjúsági csapatából került a IX. kerületbe a balszélső. 18 évesen, 1973. októberében a Videoton ellen mutatkozott be a Fradiban tétmérkőzésen. Első szezonjában már a csapat alapemberének mondhatta magát, az Egyetértésnek lőtte az első gólját, majd a Komló elleni kupadöntőben is a kapuba talált.

A ’74/75-ös szezonban a KEK döntőig menetelt a csapat. Magyar 7 mérkőzésen is a csapatba került, a kimondhatatlan nevű Crvena Zvezda ellen ő szerezte a Fradi győztes találatát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Aki mindig Fradista marad

img341-magyar-istvanAktív pályafutása során hétről hétre tízezrek előtt játszott a Ferencvárosban és a magyar labdarúgó-válogatottban. Elsők között tüntették ki a legendás FTC-csatár, Toldi Géza nevét viselő vándordíjjal, 1979-ben az augusztusi, belgiumi tornát követően azonban nem tért haza. Ritkán ad interjút, a magyar labdarúgásról és a Fradiról azonban most is van véleménye a 61 éves Magyar Istvánnak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Az FTC díjai, díjazottjai: Toldi vándordíj

“- Szeretnék egy olyan vándordíjat felajánlani, amelyet minden évben az FTC legjobb formában lévő labdarúgója kap kiemelkedő teljesítményéért.”

Toldi Géza 1973-ban elhangzott mondatait tett követte, s az 1973/74 évi bajnoki szezontól megkezdődött a trófea vándorlása.

Az egyetlen probléma magával a vándordíjjal volt. Toldi Géza sehol sem kapott elképzelésének megfelelő serleget, így az első díjazott ideiglenesen “csak” egy fémlabdát kapott.

Toldi később Spanyolországban egy ízléses, dekoratív trófeára bukkant, amelyből vásárolt egy nagyobbat és néhány kicsit. Az előbbit örökös vándordíjnak szánta, a kicsiket pedig a jutalmazott játékosoknak, emlékül.

A Spanyolországból hozott kicsinyített trófeamásolatok azonban 1977-re elfogytak, újrarendelni pedig nem lehetett belőlük, mert a gyártó cég megszűnt.

Toldi Géza Budapesten csináltatott másolatokat Fekete Géza szobrászművésszel, aki 1974-ben a klubház falára a régi pálya réz-domborművét is megalkotta.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1979 – CSAPAT nélkül – nem megy

TFU_19971100_FU_008 - 0013

Zsiborás Gábor

1979. február 28., Budapest, Üllői út, MAGYAR OLIMPIAI VÁLOGATOTT – EINTRACHT FRANKFURT 2:0 (Olimpiai válogatott mérkőzése)
Góllövők: Pogány, Szokolai
Magyarország: Csepecz (Tatabánya) – Tepszics (FTC), Varga (STC), Judik (Dunaújváros), Péter (ZTE) – Pásztor (Békéscsaba), Rab (FTC), Izsó (Vasas) – Szokolai (FTC), Fülöp (MTK-VM), Pogány (FTC)
Csere: Kovács (), Szoó (STC) Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Muzeális lapszemle: 1979.VI.23. MNK Döntő, Ferencváros – Rába ETO 0:1

A mérkőzés ünnepi hangulatban – játékosok, edzők bemutatásával — kezdődött, és főleg az FTC-nek a Tatabánya elleni sziporkázó játéka miatt nagy várakozás előzte meg. A mérkőzést a helyszínen igaz csak 5—6 ezer néző tekintette meg, de a TV jóvoltából az egész ország látta. Igy talán felesleges az alacsony színvonalú döntő időnként elképesztő mozzanatait felidézni és szurkolóinknak ismételten szomorúságot okozni. Mert a szurkolók elkeseredettsége a döntő után minden képzeletet felülmúlt. Még arról az alapvető sportszerűségről is megfeledkeztek, hogy a kupagyőztes ETO-t a trófea átadásának pillanatában, ha csak egy percig is megtapsolják. Tüntető füttykoncert zárta a számunkra szomorú végű MNK-döntőt. Úgy gondolom nem a 2. hely fájt a szurkolóknak, hanem ahogyan második lett az FTC. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák