Martos Győző

Martos Győző: 64

Martos Győző

A rákosligeti fiú 1970 januárjától már igazolt labdarúgónk volt, de az “egyben”‘ csak később, egy grazi mérkőzésen mutatkozott be 1971 nyarán, majd 10 nap múlva tétmeccsen is pályára lépett Pakson egy MNK mérkőzésen.

Az első bajnoki mérkőzésre pedig még egy évet kellett várnia. ’72 májusában Pécsett a helyi Dózsa ellen debütált az NB I-ben.

Ezek után azonban viharos gyorsasággal következtek a meccsek, és ezzel együtt megjöttek a sikerek is. Amikor a Fradi 1975/76-ban bajnokságot nyert (Martos 29-szer volt a gárda tagja), a csapat legjobbjának járó Toldi-vándordíjat jobbhátvédünk kapta. Négyszer volt kupagyőztes csapat tagja, valamint a KEK döntőbe jutás során is oroszlánrészt vállalt. Tovább olvasom

Martos Győző: Morzsákat kerestünk a maiakhoz képest

Martos Győző

„A Volánt a lakás miatt választottam, elvégre – nősültem…”

 

Már a számok is önmagukért beszélnek: a Ferencvárosban 1971-től nyolc éven át szerepelt, s mindent egybevetve összesen 346 mérkőzést játszott zöld-fehérben. 34-szeres válogatottként két világbajnokságot is megjárt csapatnak lehetett az alapembere, ráadásul azon kevesek egyike, akik harminc fölött külföldre kerülve is hangzatos nemzetközi sikereket ért el klubcsapatával.

A 35 esztendős védő szerződését azonban anyagi okok miatt már nem hosszabbította meg belga együttese, így hazatért, s a Volán SC ügyvezető elnöke lett. Annak a klubé, amely nősülése előtt – még bőven aktív játékosként – lakáshoz juttatta, hiszen erre a Ferencvárosnál ígéretet sem kapott. Egyébként esze ágában se lett volna távozni az Üllői útról… Martos Győző amondó: a klubhűség és az akkori fradizmus ma már csak emlék, mondjon bárki – bármit… Tovább olvasom

Toldi vándordíjasaink

Toldi-vándordíj

“- Szeretnék egy olyan vándordíjat felajánlani, amelyet minden évben az FTC legjobb formában lévő labdarúgója kap kiemelkedő teljesítményéért.”

Toldi Géza 1973-ban elhangzott mondatait tett követte, s az 1973/74 évi bajnoki szezontól megkezdődött a trófea vándorlása. Az egyetlen probléma magával a vándordíjjal volt. Toldi Géza sehol sem kapott elképzelésének megfelelő serleget, így az első díjazott ideiglenesen “csak” egy fémlabdát kapott. Toldi később Spanyolországban egy ízléses, dekoratív trófeát talált, amelyből vásárolt egy nagyobbat és néhány kicsit. A nagyot azzal a céllal, hogy ez lesz állandó vándordíj, a kicsit pedig a játékos végleg megkapja. Tovább olvasom

Másodvirágzás

■ Mondd Győző, miként születtél újjá, kerültél vissza a válogatók bizalmába?
— Amikor 1979 nyarán a Volánhoz igazoltam, tudtam, hogy le kell mondanom a válogatottságról. Egy kis csapatnál, amelyik a kiesés ellen küzd, nem könnyű kiemelkedő teljesítményt nyújtani, ráadásul én akkor már elmúltam 30 éves és a fiatal Szántó biztos pontnak látszott a jobbhátvéd helyén. Én azonban igyekeztem megszokott játékomat nyújtani és a bajnokság végén a Népsport posztonkénti rangsorában én vezettem a jobbhátvédek mezőnyét. Ennek ellenére, meglepetésként ért, hogy Mészöly Kálmán idén tavasszal meghívott a keretbe. Talán annak is szerepe volt ebben, hogy egyre többen játszunk most „az argentinok” közül, és én jól megértem magam Bálinttal, Nyilasival és Fazekassal az összjátékban. Tovább olvasom

Muzeális lapszemle: 1979.VI.23. MNK Döntő, Ferencváros – Rába ETO 0:1

A mérkőzés ünnepi hangulatban – játékosok, edzők bemutatásával — kezdődött, és főleg az FTC-nek a Tatabánya elleni sziporkázó játéka miatt nagy várakozás előzte meg. A mérkőzést a helyszínen igaz csak 5—6 ezer néző tekintette meg, de a TV jóvoltából az egész ország látta. Igy talán felesleges az alacsony színvonalú döntő időnként elképesztő mozzanatait felidézni és szurkolóinknak ismételten szomorúságot okozni. Mert a szurkolók elkeseredettsége a döntő után minden képzeletet felülmúlt. Még arról az alapvető sportszerűségről is megfeledkeztek, hogy a kupagyőztes ETO-t a trófea átadásának pillanatában, ha csak egy percig is megtapsolják. Tüntető füttykoncert zárta a számunkra szomorú végű MNK-döntőt. Úgy gondolom nem a 2. hely fájt a szurkolóknak, hanem ahogyan második lett az FTC. Tovább olvasom

1979.V.12. PMSC – Ferencváros 4:4

Sokgólos találkozó. Háromszor a Ferencváros vezetett és a pécsiek egyenlítettek, majd a hajrában a PMSC szerzett vezetést, de a Ferencváros egy perc múlva egyenlíteni tudott. Végeredményben a húszezer néző, ha az eredményben nem is, de a játékban csalódott. A gólokat Martos, Magyar, Nyilasi, Pusztai, illetve Kardos, Kiss (2) és Schulteisz szerezte. A találkozót Pádár Jól vezette Tovább olvasom

1979.IV.21. Ferencváros – Haladás 2:0

Jól szórakozott az Üllői úti mérkőzés tizennyolcezer nézője szombat este, habár csapatuk sétagaloppban győzte le a magamegadó szombathelyieket. Azt csináltak a zöld-fehérek, amit akartak, csak a góllövéssel álltak hadilábon. Ritkán láthattunk ennyi kihagyott helyzetet. Igaz, Martos hamar betalált az egyébként jól védő Szarka kapujába, de Magyar sok-sok elpuskázott lehetőség után talált csak a hálóba. Kereki szinte teljesen eltűnt a mezőnyben, s az egyébként jól kezdő Takács is korábban mehetett öltözni társainál… Tovább olvasom

OLDALAK
Következik: 10.04. 14:00 DVTK – FTC
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ