Martos Győző: 63
Martos Győző
A rákosligeti fiú 1970 januárjától már igazolt labdarúgónk volt, de az “egyben”‘ csak később, egy grazi mérkőzésen mutatkozott be 1971 nyarán, majd 10 nap múlva tétmeccsen is pályára lépett Pakson egy MNK mérkőzésen.
Az első bajnoki mérkőzésre pedig még egy évet kellett várnia. ’72 májusában Pécsett a helyi Dózsa ellen debütált az NB I-ben.
Ezek után azonban viharos gyorsasággal következtek a meccsek, és ezzel együtt megjöttek a sikerek is. Amikor a Fradi 1975/76-ban bajnokságot nyert (Martos 29-szer volt a gárda tagja), a csapat legjobbjának járó Toldi-vándordíjat jobbhátvédünk kapta. Négyszer volt kupagyőztes csapat tagja, valamint a KEK döntőbe jutás során is oroszlánrészt vállalt. Tovább olvasom
Martos Győző: Morzsákat kerestünk a maiakhoz képest
Martos Győző
„A Volánt a lakás miatt választottam, elvégre – nősültem…”
Már a számok is önmagukért beszélnek: a Ferencvárosban 1971-től nyolc éven át szerepelt, s mindent egybevetve összesen 346 mérkőzést játszott zöld-fehérben. 34-szeres válogatottként két világbajnokságot is megjárt csapatnak lehetett az alapembere, ráadásul azon kevesek egyike, akik harminc fölött külföldre kerülve is hangzatos nemzetközi sikereket ért el klubcsapatával.
A 35 esztendős védő szerződését azonban anyagi okok miatt már nem hosszabbította meg belga együttese, így hazatért, s a Volán SC ügyvezető elnöke lett. Annak a klubé, amely nősülése előtt – még bőven aktív játékosként – lakáshoz juttatta, hiszen erre a Ferencvárosnál ígéretet sem kapott. Egyébként esze ágában se lett volna távozni az Üllői útról… Martos Győző amondó: a klubhűség és az akkori fradizmus ma már csak emlék, mondjon bárki – bármit… Tovább olvasom
Toldi vándordíjasaink
Toldi-vándordíj
“- Szeretnék egy olyan vándordíjat felajánlani, amelyet minden évben az FTC legjobb formában lévő labdarúgója kap kiemelkedő teljesítményéért.”
Toldi Géza 1973-ban elhangzott mondatait tett követte, s az 1973/74 évi bajnoki szezontól megkezdődött a trófea vándorlása. Az egyetlen probléma magával a vándordíjjal volt. Toldi Géza sehol sem kapott elképzelésének megfelelő serleget, így az első díjazott ideiglenesen “csak” egy fémlabdát kapott. Toldi később Spanyolországban egy ízléses, dekoratív trófeát talált, amelyből vásárolt egy nagyobbat és néhány kicsit. A nagyot azzal a céllal, hogy ez lesz állandó vándordíj, a kicsit pedig a játékos végleg megkapja. Tovább olvasom
1979.V.12. PMSC – Ferencváros 4:4
Sokgólos találkozó. Háromszor a Ferencváros vezetett és a pécsiek egyenlítettek, majd a hajrában a PMSC szerzett vezetést, de a Ferencváros egy perc múlva egyenlíteni tudott. Végeredményben a húszezer néző, ha az eredményben nem is, de a játékban csalódott. A gólokat Martos, Magyar, Nyilasi, Pusztai, illetve Kardos, Kiss (2) és Schulteisz szerezte. A találkozót Pádár Jól vezette Tovább olvasom
1979.IV.21. Ferencváros – Haladás 2:0
Jól szórakozott az Üllői úti mérkőzés tizennyolcezer nézője szombat este, habár csapatuk sétagaloppban győzte le a magamegadó szombathelyieket. Azt csináltak a zöld-fehérek, amit akartak, csak a góllövéssel álltak hadilábon. Ritkán láthattunk ennyi kihagyott helyzetet. Igaz, Martos hamar betalált az egyébként jól védő Szarka kapujába, de Magyar sok-sok elpuskázott lehetőség után talált csak a hálóba. Kereki szinte teljesen eltűnt a mezőnyben, s az egyébként jól kezdő Takács is korábban mehetett öltözni társainál… Tovább olvasom
1978.IX.23. ZTE – Ferencváros 0:2
Villanyfényes mérkőzés Zalában! Tovább olvasom
Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1978.VIII.20. Ferencváros – Pécsi MSC 4:2
Annak ellenére, hogy szerkesztőségünk könyvespolcai roskadoznak a könyvektől és az újságoktól, a legtöbb esetben csupán egy-egy cikket vagy képet találunk a mérkőzésekhez és igazán ezek „kiegészítéseként” indítottuk el a muzeális lapszemle sorozatunkat, hogy plusz információkkal hozzuk közelebb az olvasót a mérkőzésekhez. Az is igaz, hogy egyre kevesebb a „hézag”, egyre több információ kerül fel az oldalunkra, de még így is előfordulnak hiányosságok, de előfordul olyan eset is, hogy igazán „fölöslegesnek” érzem magam mert annyi írott emléket sikerült egy számunkra fontos mérkőzésről beszerezni, hogy ezekhez túl sok egyéb információt fűzni már teljesen fölösleges. Ezt éreztem először amikor az 1978-as magyar kupadöntőre került a sor a muzeális lapszemle sorozatunkban. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK