Mészáros József

Mészáros József

meszaros-jozsef-5Mészáros József (1923. január 16., Pestszenterzsébet – 1997. április 21., Budapest) a Pesterzsébeti MTK (1938-40), a Kispest (1940-48: 203 bajnoki / 112 gól), a Ferencváros, az ÉDOSZ, a Bp. Kinizsi (1948-54: 136 bajnoki /30 gól; egy bajnokcsapat tagja), a Bp. Vörös Meteor majd újra a Ferencváros (1957) csatára 1948-ban egy alkalommal játszott a válogatottban és kétszer volt eredményes.  Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki beharangozó – Óriási Fradi fölény hazai pályán

W_ftc-haladásNégy gól kell a százhoz – Gera lehet a legeredményesebb az Üllői úton – Böde 100. bajnokiján léphet pályára

A két csapat 117. bajnoki összecsapása következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A Ferencváros nagy sorozatai II.

Veretlenségi szériák a bajnoki pontvadászatban

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A Ferencváros nagy sorozatai I.

Győzelmek, döntetlenek és vereségek bajnoki mérkőzéseken

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

“A sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA” – levele

Vass Miklós, dr. Papácsy Ervin, Pethő Zoltán, Berkessy Elemér és a háttérben: Bukovi Márton

“Én í­rok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – í­rja Anyeginnek Tatjana Puskin levelében, mely inkább egy vers, de mégis csak egy olyan személyes vallomás mely idővel a világirodalom egyik legszebb leveleként tartanak számon. Rajta kí­vül természetesen számos irodalmi levél maradt fent az utókor számára, melyeket Puskinhoz hasonlóan az í­rók nem a nagy nyilvánosságnak szántak, hanem szerelmüknek, barátjuknak, vagy éppenséggel az ellenségüknek. Karinthy Frigyes, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Ady Endre, Madách Imre…és sorolhatnánk azokat az í­rókat, költőket, gondolkodókat, akik rendszeresen í­rtak leveleket, melyeket a cí­mzettek meg is őriztek az útókor számára. Amikor néhány hónappal ezelőtt Pethő Zoltán a TempóFradinak adományozta azt a számunkra felbecsülhetetlen értéket képviselő “dossziét”, melyben 70 éven át gyűjtötte a Ferencvárossal kapcsolatos képeket, leveleket, relikviákat, már akkor sejtettük, hogy lesznek olyan levelek melyek közlését még akkor is “vállalnunk” kell, ha az egy baráti és bensőséges levelet takar. A vállalás oka meg nagyon prózai és nagyon egyszerű: mert benne van a Ferencváros, mert minden mondatából a három E betű eszméje árad. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Pethő Zoltán – Sárosi Béla: Egy barátság képesalbuma

A mai korosztály számára már nem sokat jelentenek a kézzel í­rt képeslapok. Az internet világában, amikor már a posta helyett a virtuális szállí­tócég kézbesí­ti az üdvözleteket, nem a tintától szí­nesednek el az ujjaink, hanem a billentyűzet nyomkodásától fájdulnak meg az ujjperceink. A képeslapok világában az albumok jelentették a „végállomást”, a jelenünket a különböző adattárolók és közösségi oldalak uralják. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jelen technikai ví­vmányai nem képesek visszaadni az emberi érzelmek apró rezdüléseit. Valami azért mégis megváltozott. Egy képeslap elküldése nem egy gombnyomásból állt. Ahhoz először le kellett sétálni a közeli újságosbódéhoz, de előtte el kellett dönteni, hogy kinek és milyen alkalomból küldjük, mert ehhez kellett kiválasztani a képeslapot. Utána tollat kellett ragadni, és saját kézí­rásunkkal, saját gondolatainkat kellett a papí­rra vetni. Nem volt előre gyártott „template” (sablon) és nem a számí­tógép által felkí­nált betűket használtuk, hanem saját kezünk vezetett a gondolatok szárnyán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki cí­mek muzeális lapszemléje: 1964

Vannak olyan évek melyek emlí­tésekor nem biztos, hogy először a Ferencváros bajnoki cí­me jut az eszünkbe. Ennek nincs köze a Fradizmusunkhoz, egyszerűen olyan események kötődnek az évszámhoz, melyek néhány pillanatra felülí­rják az emlékeinket. Bár csak hat éves voltam 1964-ben és a család első tévéjének üzembe helyezésére nem is emlékszem, de apám annyiszor mesélte el a történetet, hogy egy idő után olyanná vált, mintha tegnap történt volna. Ráadásul a tévévásárláshoz egy esemény is kapcsolódott, a Tokiói olimpia. Ebben az évben már rendeződtek a politikai viszonyok az országban, lezárultak az 56-os üldöztetések, egyfajta közbéke lengte át a mindennapokat. Apám szavaival élve, beletörődtek az emberek az elnyomásba, tették a dolgukat és megpróbálták a legapróbb örömöket is úgy megélni, mintha azokat a szabadság fuvallata lengené körül. Ilyen volt egy tévévásárlás, ilyen volt az 1964-es Tokiói olimpia a 10 magyar aranyéremmel, köztük a legbecsesebb labdarúgó diadallal, és ilyen volt a Ferencváros 19. bajnoki cí­me, amit néhány pillanatra elnyomtak ugyan a családi emlékek, de melyeket azok a kordokumentumok melyeket szerkesztőtársaim 1964-hez „rendeltek”, gyorsan a muzeális kalandozások varázslatos világába repí­tettek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki cí­mek muzeális lapszemléje: 1962/63

„Sí­r az ég. A milliárd könnycseppből kettő megpihen Szénási Gyuri bácsi szemén, hatalmas gyémánttá dagad és úgy hullik le a többi után – a régi B-tribün helyén.” Ötvenegy év után, 1962-ben a szurkolók ezekkel a nagyszerű szavakkal búcsúztak a Szentély elkorhadt és balesetveszélyessé váló tribünétől ahol barátságok és talán még szerelmek is szövődtek miközben a zöld gyepen a játékosok sorra aratták a dicsőséges győzelmeket. A lelátó búcsúzott, de a Ferencváros 1963-ban újra fényesen ragyogott, visszaszerezve azt, amit az ötvenes években elvettek tőlünk. Egy bajnoki cí­m mindig örömet, hitet és új reményt ad, de vannak kivételes győzelmek, melyek nem csak a pályán elért sikerekről szólnak, hanem magukba hordozzák az egész zöld-fehér létünket. Az 1962/63-as bajnoki cí­m, mely sorozatban a tizennyolcadik, de az egyik legjelentősebb a klub életében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Mészáros József

Önkéntes ugrás

Pályaavatóra mentünk, vagy valamilyen hasonló eseményre, de szombaton még Miskolctapolcán aludtunk, s csak másnap, kora délután indultunk a mérkőzés szí­nhelyére.

A vasárnap programjai közé tartozott egy délelőtti séta a strand körül. Május volt, élveztük a tavaszt, a ragyogó napsütést, minden együtt volt a jó hangulathoz.

Meg kell mondanom, hogy engem nagyon sokan piperkőcnek tartottak, pedig mindössze annyi volt igaz, hogy szerettem mindig a szép ruhákat. Ne tartsanak nagyképűnek, de adtam magamra. Volt még két játékos a Fradiban, akik hozzám hasonlóan gondolkoztak: Rudas és Lakat. Hát ennyi előzmény után jött egy propozí­ció: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ