Mindig is szerettem a történelmet. Általános iskolában a történelem szeretete összekapcsolódott Margit tanár néni nejlon harisnyájával, ami olyan tökéletes simult a lábához, mint annak idején Sárosi Gyuri lábához a focilabda. A középiskolában már Beke tanár úr úri kimértsége határozta meg az órákat, és az a tény, hogy szinte megszállottan érdekelte a Római Birodalom története és bukása, amit mindig a rá jellemző fanyar iróniával így befejezett be: nem kell felszisszenni, nem összehasonlítási célzattal említettem meg a jelent. Valószínűleg egyszer már tovább is ment a rendszer bírálatán, hiszen az ötéves érettségi találkozónkra már nem jöhetett el, mert „méltatlan” tanári magatartás miatt eltanácsolták az iskolából.

A történelemből igazán soha nem a tények izgattak igazán, hanem maga az ember, aki alakította és aki átélte világunk vérzivataros éveit. Talán ezért is örültem annak, hogy az első speciális, muzeális bajnoki videós beharangozóban egy 1946-os mérkőzést filmhíradós részleteit mutathatjuk meg Önöknek. Amikor végignéztem az 1946. március 10-i, MTK elleni örökrangadóról készült összefoglalót, először nem is játékosokra lettem figyelmes, hanem a telt ház ragadott el, a szorosan, szinte összesimulva egymás mellett ülő közönség kerített a hatalmába. Vajon ezen a vasárnap délutáni napon, egy évvel a világégés befejezése után, amikor szinte mindenki elvesztett egy családtagot, vajon miért egy labdarúgó mérkőzésre jöttek ki az emberek? Egy ilyen trauma után lehetett már hétköznapi életet élni, lehetett már szeretni és örülni az első tavaszi napsütésnek és lehetett boldogan, felszabadultam kiáltani, hogy „Hajrá Fradi”?

Tovább olvasom →