PAFC (PFLA)
Feljegyzések a fotelból – Itt a vége, fuss el véle…
Vége van, a függöny legördült… – bármennyire is szeretem Ady Endre Finita versét, de a jelenünk nem ad rá okot, hogy tovább idézzem a keserédes sorokat. Voltak idők, nem is olyan régen, amikor ha emlékeim nem csalnak, a teljes első verszakot idézhettem…és idéztem is. De azok az idők elmúltak, új és szebb szelek fújdogálnak az Üllői út felett, ahol újra nőni kezdtek a fák. Még nem az égig, ahhoz van még néhány lépcsőfok, de az esélyét megteremtettük. Három évvel ezelőtt is adva volt minden, 21 ponttal nyertük a bajnokságot, akkor is azt hittük, hogy miénk lesz Európa, de végül keserves csalódás lett a vége. De most hagyjuk a sopánkodást! A 2018-19-s bajnoki szezon a zöld-fehér boldogságot hozta el és ha nem is 21 ponttal, de 13-al simán nyertük a bajnokságot. A harmincadikat, a harmadik csillagot. A pontelőny “megerősítéshez” jön még néhány apróság: mi lőttük a legtöbb, mi kaptuk a legkevesebb gólt, és ami már a Mount Everest csúcsait döntögeti, az a gólkülönbségünk már-már “pofátlan” mivolta. Utánunk 5 csapatnak van még pozitív különbsége, és bár matekból mindig is csapnivaló voltam, de összeadni még tudok (azért mellettem van a számológép): 44 góllal tudott 5 csapat többet lőni mint kapni – nekünk 45 van! Ez persze mutathatja a bajnokság gyengeségét, de mutathat erősségét is, kinek-kinek a saját fantáziájára van bízva, hogy vajon a 12 csapatos lebonyolítás mennyire növelte meg a magyar foci erejét. Nehéz elmenni mellette, mert szinte minden mondatom után bevillan a július első hete, mert bár számomra (és sokunk számára) a harmadik csillag megszerzése volt az elsődleges, de ha megint ripsz-ropsz kizuhanunk Európából, akkor úgy járunk mint Jolly egérke, aki könnyen bejutott a nyitva hagyott hűtőbe, a sajtot is megtalálta, de óvatlan volt, nem figyelt, az ajtó becsukódott és kinyitni már nem tudta. Aki ismeri a történetet az tudja, hogy végül is sikerül kimenekülni a slamasztikából, de ahogy Virág elvtárs monda, az élet nem egy habos torta és nem is egy Hollywoodi történet, a sikerért, az előrelépésért nagyon meg kell dolgozni. Az első körben ez sikerült, a fegyelem, a precizitás, a lendület és a helyenkénti jó játék meghozta a sikert és most tényleg ne nézegessük a jövőbelátó masinába, élvezzük ki a jelent. A csapat, a szakvezetés és a szurkolók meg is érdemlik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Ferencváros, PAFC elleni mérkőzései
PAFC elleni gólösszefoglalók
2019.V.19. Puskás Akadémia – Ferencváros: 1-1
Döntetlennel zárt a bajnok Ferencváros a PAFC otthonában
Most sem nyert a Fradi Felcsúton, de ezt kevés szurkolója bánta, hisz ünnepelhették a 30. bajnoki címet.
Döntetlennel zárult a már bajnok Ferencváros felcsúti fellépése, mivel idény végi hangulatú meccsen 1–1-re végzett a Puskás Akadémiával a labdarúgó NB I 33. fordulójában. A kiegyenlített találkozón a hazaiak szereztek vezetést, amelyet Lanzafame egalizált. A Puskás Akadémia a bajnokság hetedik helyén végzett. A Ferencváros gólszerzője, Davide Lanzafame a honvédos Holender Filippel együtt gólkirályi címet szerzett.
Sípszó előtt: Ferencváros – PAFC
Vasárnap a 13. bajnoki mérkőzésünk következik a PAFC ellen Felcsúton, a 2018/19-s bajnoki szezon utolsó fordulójában. A Fradi már bajnok, a felcsútiak megmenekültek a kieséstől.
Az NB1 történetében az elmúlt ötven évben elvétve fordult elő olyan csapat mellyel húsznál kevesebbszer mérkőztünk. Volt néhány “átutazó” csapat, aki a feljutás után egyből ki is esett, voltak akik nevet és székhelyet váltottak vagy egy furcsára sikerült fúziók mentén töltöttek el rövidke időt az első osztályban, de ezek nevére már alig-alig emlékszik bárki. Szerkesztőségünk adatbázisában megtalálható a “Ferencváros mérlege az NB I-ben”, akivel labdarúgásunk története alatt bajnokit játszottunk. A 20 alatti kategóriába tartozik a szombati ellenfelünk is, így túl sok érdekességet a két csapat közös múltjából nem tudunk meríteni.
Az eddigi 12 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 7 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség, 21 lőtt és 9 kapott gól.
Feljegyzések a fotelból – Egyfélidős gólzsák
Szombaton reggel úgy szakadt ránk az északról áramló hideg, hogy az ajtóban toporgó tavasz pillanatok alatt a Trónok Harca utolsó, nyolcadik évadjában, Deresben képzelte magát és beletörődve várta a Mások támadását. Az utolsó évadot én is várom, de a hozzá tartozó hideget rögvest visszazavartam volna oda, ahonnan jött. Meg is próbáltam miközben a fejembe húztam a téli sapkát, de mivel nincsenek sárkányaim, a jég és a tűz dalából a tűz eleve száműzve lett, meghagyva a februári hideget. Szerencsére, a délutáni felcsúti csapat sem ígérkezett a Éjkirály seregének. Miközben minden fellelhető ruhát megpróbáltam magamra vackolni, azért felrémlett bennem az őszi felcsúti kaland, benne a “csodagól”, melyhez erősítésként érkezett az elmúlt négy meccsünk nem éppen Fradi-tavaszos volta. Ennyi meg bőven elég volt ahhoz, hogy kihúzzam az alsó fiókot és Valyriai acél vagy Sárkánykő után kutakodjak, melyekkel hatékonyan feltudjuk venni a harcot az Éjkirály serege ellen. Mosollyal a számon nyugtáztam, hogy meg is találtam amit kerestem: a Fradi mezemet még valahogy magamra préseltem, a Tempó, Fradi! sálat a nyakamba simítottam, ezzel készen álltam az ütközetre, nem titkolva, bosszúra szomjasan. Jöhet a februári hideg, jöhet egy-két keserves meccs, jöhet egy-két szerencsétlen edzői nyilatkozat, és hullhat ránk a Tűz és Jég dala minden borzalma, nekünk mégis a lelátón a helyünk. Legfeljebb bosszankodunk egy kicsit, néha meg tapsolunk és örömködünk. De mindent szenvedéllyel, mert szurkolónak, edzőnek, játékosnak csak így lehet hitet adni a Ferencváros zöld-fehér színeinek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2019.II.23. Ferencváros – Puskás Akadémia: 4-0
Négyszer csapott le a Ferencváros a PAFC-ra
Az első félidőben még nem született gól, de a másodikban annál több.
Az első félidő gól nélküli küzdelme után a Ferencváros a második játékrészben gyorsan dűlőre vitte a dolgot, és alig negyedóra alatt háromszor is betalált, majd a legvégén megtoldotta még egy góllal a labdarúgó NB I 22. fordulójában. A Puskás Akadémia nem sok ellenállást tudott kifejteni, így a Ferencváros – a Vidi Haladás elleni győzelme miatt – tovább őrzi hatpontos előnyét a táblázaton.
Feljegyzések a fotelból – Képzelt riport…
…egy Amerikai popfesztiválról – vágnák rá sokan, hiszen a Déry Tibor regényéből készült musical Presser Gábor zenéjével és Adamis Anna dalszövegével a hetvenes és nyolcvanak évek meghatározó műve volt, mely a mai napig szerepel a színházak repertoárjában. “Normális” esetben valószínűleg nem jutott volna az eszembe, hisz annyi év távlatából a darab történetét már nem nagyon tudnám felidézni, bár az elhangzott dalok közül jó néhány még mindig itt cseng a fülembe. Menni kéne…Arra születtem…Valaki mondja meg…Ringasd el magad – van aki nem ismeri ezeket az örökzöld slágereket? Ha már belekezdtem egy teljesen fölösleges címmagyarázatba, valahogy vissza kéne zökkenni a foci világába, bár a magyarázkodást tovább kell folytatnom, mert ma egy speciális fotelszurkoló kerül ki az oldalunkra, kivételesen közvetlenül a felcsúti mérkőzés után. Melynek az eredményét tudni fogom, bár a meccset valószínűleg nem fogom látni. A Tempó, Fradi! közel 10 éves történetében (gyorsan öregszünk!) csak néhány “rendkívüli” esetben maradt el a fotelszurkoló jegyzet, volt mikor szerkesztőtársam próbálta “oltani a tűzet” (kapott is érte) és talán egyszer hasonlóan a mostanihoz, egy “képzelt riport” íródott, nem a mérkőzés után, hanem előtte. Szerencsére most nem az epém mondta fel a szolgálatot és a vírusokat is távol tudtam tartani, de a néhány hónappal előre kalkulált “hosszú hétvégét” nem sikerült úgy szervezni, hogy az ne ütközzön a Fradi felcsúti fellépésével. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2018.X.20. Puskás Akadémia – Ferencváros: 1-0
Hatvanegy méteres góllal verte a Fradit a Puskás Akadémia
Hegedűs csodagólja döntött, megszakadt a Ferencváros 22 mérkőzéses bajnoki veretlensége.
A házigazda Puskás Akadémia egyetlen góllal jobbnak bizonyult a Ferencvárosnál a labdarúgó NB I 11. fordulójának záró mérkőzésén.
Feljegyzések a fotelból – A szív és az akarat diadala
Tudtuk, hogy nehéz lesz. Tudtuk, hogy a Pinyő-féle gladiátorharc a Fradi ellen mindig megsokszorozza magát, mintha a meccsünk előtt felpumpálná a játékosait, vagy beléjük tömködne néhány kiló adrenalint. Tudtuk azt is, hogy a tél még egy utolsót belénk akar rúgni, az időjósok már a hét elején elénk tárták a fagyos valóságot, melyre mindenki készült, egyedül a magyar labdarúgás irányítói nem olvastak híreket, nekik eddig sem voltak fontosak a szurkolók, ebben olyan túl nagy meglepetést nem kell szimatolni. Ettől még bosszant, hogy “tavasszal” már a második hazai meccsünkön vagyok kénytelen felcserélni az arénát az otthoni fotelommal. Tehetnék fel kérdéseket, folytathatnám is az egyre elhatalmasodó zsörtölődéseimet, de mivel oly mozgalmas és eseménydús 90 perc van mögöttünk, így inkább egyből belecsapok a lecsóba és nem untatom a kedves olvasót egy túltengő prológussal, mely néha csak arra jó, hogy a meccs unalmát próbáljam kitölteni. A jó lecsó ismérve a jó és friss alapanyag, mely elnézve a két csapat összeállítását meg is felelt a kívánatnak, az rendben is van, hogy mi az élen állunk, de az egy kicsit elgondolkodtató, hogy a tömérdek pénzzel kitömött Felcsút, ezzel a játékosállománnyal hogy a fenébe tanyázhat a tabella végén. Ebben meg vastagon benne van Pinyő – ha tetszik neki, ha nem. Ettől még tartottam egy kicsit a meccstől, az utóbbi időkben nem is bírtuk a gyűrődést, utoljára bajnokin két éve győztünk, ami elsőre elég hosszúnak tűnik, de ez inkább egy hatásvadász megjegyzés volt, hiszen azóta csak kétszer találkoztunk (a Felcsútnak volt egy éves másodosztályú fellépése is), de mindkétszer 1-1 lett a vége. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
