Újpest (Újpesti Dózsa; Bp. Dózsa; UTE)
Balogh István
Balogh I István (1912. szeptember 21., Budapest – 1992. október 27., Budapest), az Újpest FC balfedezete, 1937 és 1940 között 13 válogatott mérkőzésen játszott Tagja volt az 1938. évi világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar gárdának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Borsányi Ferenc
Borsányi Ferenc (1902. június 30., Budapest – 1958. október 24.), a BTC, az UTE és az Újpest FC jobbfedezete, 1924 és 1932 között 24 ízben játszott a legjobb tizenegyben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Paulusz Nándor
Paulusz (Pál) Nándor (1899. október 15., Újpest – 1962. január 29., Budapest), az UTE jobbszélsője, 1922-ben és 1923-ban 7 ízben öltötte magára a címeres mezt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
P. Szabó Gábor
P. Szabó Gábor (1902. október 14. – 1950. február 26.), az UTE és az Újpest FC balszélsője, 1926 és 1934 között 11 esetben kapott helyet a legjobbak soraiban és 6 gólt szerzett. Tagja volt az 1934. évi világbajnokságon résztvevő magyar együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Víg János
Víg II (Wilhelm) János (1907. október 13. – 1949), az Újpest FC fedezete és csatára, 1927-ben és 1930-ban 4 ízben játszott a válogatott együttesben és 1 gólt szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Avar István
Avar (Auer II) István (1905. május 30., Arad – 1977. október 13., Kaposvár), az Újpest FC (az év játékosa: 1930/31) belsőcsatára, 1929 és 1935 között 21 válogatott mérkőzésen játszott és 24 gólt ért el. 1934-ben tagja volt az angolok ellen először győztes (2:1) és a világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szulik Rezső
Szulik Rezső (1906), az Újpest FC kapusa, 1927-ben 1 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kármán József
Kármán József (1914. október 9., Újpest – ) az Újpest FC, majd a III. ker TVE (1932-37: 78 bajnoki / 43 gól) csatára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Reisner Ferenc
Reisner Ferenc az Újpest FC csatára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Szenvedélyek viharában
Szenvedély nélkül nincs élet, élet nélkül nincs szenvedély. Talán megbocsájtható ha nem teljesen pontos a ókori görög bölcselet és az, hogy most a szerző neve sem ugrik be, de reménykedem, hogy nem csap le rám Zeusz összes haragja, nem küldi rám az ég, a viharok és a villámok összes dühét és jégkockává sem változtat, bár az egy pohár “viszkivel” még elfogadható (ha Chivas Regal és legalább 18 éves). Most nem akarok a villámsújtotta Marion lenni és Charlie se énekeljen miközben én úszkálok és olvadok a pohárban, mert akkor az egész tegnapi nap köddé válik, amit nagyon nem szeretnék. Egy derbit megnyerni mindig többet jelent három pontnál, és ha ezzel egy felejthetetlen élmény is párosul, az úgy ivódik be a Fradista lelkünkbe mint az első szerelem semmivel sem pótolható varázsa. És ahogy kamaszkorunk legszebb nyaráról, úgy a tegnap esti derbiről sem könnyű papírra vetni azokat az érzéseket, melyeket ha nem élünk át teljes lényünkkel pillanatok alatt válhatnak köddé. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a legmélyebb érzelmeinket nem könnyen osztjuk meg a nagyvilággal (vannak akik igen, de őket vagy zseniknek, vagy celebeknek hívjuk) akkor talán nem meglepő, hogy az első néhány mondatom után tartanom kellett egy kis szünetet, hiszen sem zseni, sem celeb nem vagyok, csak egy “öregedő” Fradista, aki olyan élménnyel gazdagodott, melynek papírra vetése meghaladja az “írói” képességeit. Ettől függetlenül megpróbálom, még akkor is, ha a végeredmény eléggé bizonytalan. De tudom azt, hogy akik ma a Szentélyben töltötték az estét (plusz előtte néhány órát) azoknak újat nem tudok mondani, hiszen együtt éltük át a derbi minden mozzanatát, a prológustól az epilógusig. Pörögtünk a szenvedélyek viharában, és bár a végén már nagyon vártuk a hármas sípszót, de talán nem bántuk volna azt sem, ha tovább tart az élmény, ha az aréna fényei nem gyúlnak ki, ha még együtt lehetünk, együtt ünnepelhetünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....