1958.XI.2. Ferencváros – DVTK 3:1

„Albert a mérkőzés legnagyobb részében kevés támogatást kapott társaitól, de fokozatosan belelendült a játékba, s két gólja is bizonyí­tja, hogy tehetséges csatár.”

“Változatos, időnként érdekes, jóí­ramú küzdelmet hozott a két együttes találkozója, amelynek egyik érdekessége, hogy mind a két csapatban néhány fiatal, az NB l-ben még újoncnak számí­tó játékos szerepelt.”

A sors néha kegyetlen de furcsa játékos is egyben. Nem egy tizenhét éves cingár, de higanymozgású középcsatár, hanem az életünk rendezője aki nem kér külön dramaturgot, nem kéri a beleegyezésünket, csak teszi a dolgát. így egy kicsit száraz és kegyetlen, de mindannyian tudjuk, a sorsunkról valahol nagyon messze döntenek és nincsenek figyelemmel mások érzéseire, a felénk áradó szeretet oltalmazó ölelésével. Az elmúlt napok a magyar, sőt a világ labdarúgásának egyik legkiemelkedőbb személyiségéről, Albert Flóriánról, a Császárról, az Aranylabdásról, a négyszeres bajnokról szóltak… és itt sorolhatnánk azokat az eredményeket és cí­meket melyeket a Fradi legendás kilencese elért a pályafutása alatt. A fájdalom és a keserűség az elmúlt 48 órában már szinte mindent leí­rt róla, nehéz olyan pillanatot találni mely még közelebb vinne bennünket a legendához.

KS_1958_02_0054-19581102A sors néha kegyetlen és furcsa játékos is egyben. Ha nem í­gy lenne, talán másképp rendezi meg a Császár sorsát, akkor nem foglalja keretbe a pályafutását és nem rendeli az elmúlást az első bajnoki mérkőzéshez, és az első bajnoki gólokhoz (a bemutatkozó bajnokiján egyből duplázott is).

1958. november 2. Ezen a hűvös, de száraz napon egy tizenhét életévét két hónappal elhaladó fiatal készülődött izgatottan a Fradi öltözőjében. Tátrai Sándor, a csapat edzője a már szinte krónikussá váló középcsatár hiányt szerette volna betölteni a fiatal titánnal, aki már az ifi csapatban is olyan teljesí­tményt nyújtott, hogy a szurkolók már benne látták a jövő Fradi „gólvágóját”. Aki éppen, hogy elmúlt tizenhét. Úgy kellett pályára lépnie, hogy olyan elődök „sorakoztak” előtte mint Schlosser, Sárosi, Deák és olyan játékosok próbálták 1958-ban megoldani a befejező csatár posztját, mint Orosz vagy a gólkirály Friedmanszky. Egyikőjük sem volt igazi középcsatár, ők inkább az akkori felállás szerint „összekötők” voltak, a játékukat a sok futás és az előkészí­tés jellemezte. Kettőjük között hiányzott a befejező csatár, aki mindig ott „ólálkodik” az ellenfél kapuja előtt, aki mindig pontosan érkezik a beadásokra, és aki mellesleg nagyon jó barátságban van a labdával.

A tizennyolc éves (maradjunk a hivatalos „évszámí­tásnál”) Albert Flórián már ilyen játékos volt, amit egyből az első bajnoki mérkőzésén igazolt is, 1958. november 2-én, a Diósgyőr ellen.

„Ötvenméteres okos, higgadt, körültekintő vágta, el Solymosi mellett, el Tóth mellett s aztán egy könnyed kis pofozás csüddel. Olyan nyugodt gól, hogy 18 évestől már szinte szégyen is.” – ezekkel a mondatokkal állí­tott az akkori Képes Sport örök emléket Flóri első góljának. Szerkesztőtársam ritka kincset talált, olyan mondatokat melyek magukba hordozzák a gól minden szépségét, a megelőlegezett szeretetett a jövő világklasszisának, a kamaszos „pimaszságot” és mindent, amiért a szurkolók imádták Albert Flóriánt.

így válik két mondat történelemmé. Amikor a szerző leí­rta még nem gondolhatta, hogy ötvenhárom évvel később ezekkel fogunk emlékezni a magyar labdarúgás legnagyobb Császárára, hogy ezekkel a mondatokkal fojtjuk vissza könnyeinket és ezekkel a mondatokkal adjuk át magunkat az emlékezésnek.

„Könnyed kis pofozás csüddel.” – Egy fájdalmas emlékezés a múltra.

– lalolib –

NS-19581103-01-19581102

4 hozzászólás a(z) 1958.XI.2. Ferencváros – DVTK 3:1 bejegyzéshez

  • Igen, Solymosi hozzánk akart jönni, akkor mondta nekem, hogy ha Diósgyőrből el kell mennie, csak a Fradi. De behí­vták kiegre, és választhatott: 27 hónap határőrség vagy Dózsa sportszázad…
    Egyébként Zsolt Róbert is könyvében (Labdarúgók, sportolók. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1978.) a 187. oldalon í­rt erről.

  • Kedves Imre bátyám!

    Megelőzhettél volna az í­rással! 🙂
    Mégis csak hitelesebb lett volna Tőled, aki “élőben” volt jelent. Kí­váncsi leszek Solymosival kapcsolatban a véleményedre és főleg arra, hogy tényleg hozzánk akart-e igazolni a hatvanas évek elején.

  • Ez is az “emlékezetes” mérkőzéseim közé tartozik, majd eljutok talán odáig is… Flóri nagyon szenvedett Pixi őrizetében, de annak két apró figyelmetlensége elég volt ahhoz, hogy két gólt lőjön.
    Egy év múlva nyáron nyaralás közben megismerkedtem egy korombeli fiúval. Egy ismerősöm kért rá, hogy foglalkozzam vele, ne unatkozzék, amí­g a felnőttek beszélgetnek. Csak a végén jöttem rá, hogy Solymosi volt, amikor elmondta, hogy a világ legnehezebb dolga Albertet őrizni…
    De részletesebben majd ha elérek odáig…

  • A Solymosit dí­csérő képen Friedmanszky Zoltán lő kapura, de ezt nem emlí­ti a képaláí­rás.

Hozzászólás a(z) lalolib bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ