Az Üllői úti stadion: 1950-1959

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

• 

  YSE on 2011. október 20. csütörtök - 19:56

  Amikor öröm a 0:0
  Micsoda összeállí­tás! – kiálthatott fel az egykori néző vagy olvasó – mit keres a hátvéd Kéri a csatársorban?? (Én még nem voltam, csak egy év múlva, 14 évesen lettem Fradistává.)
  Ám nem ilyen egyszerű a dolog. Már kutató történészként vettem a fáradtságot, és elolvastam a tudósí­tást is, meg a következő számban az értékeléseket. (Megjegyzem, ezekből sok minden fontos apróság megtudható.)
  Nos, Sós Károly valójában 4-3-3-at játszatott a csapattal. Kéri – 8-as számmal a hátán – valójában beállós volt Kispéter mellett, és nem volt más dolga, mint Kocsist fogni. Mészárost pedig hátravonta a fedezetek közé, hogy Puskást zavarja az épí­tésben. (Mészáros Puskás miatt jött el annakidején Kispestről, volt némi elszámolnivalója vele…) Hát mindkettő csak vergődött, mint a partravetett hal.
  Szünet után Sós tovább keverte a kártyákat. Mátrait hátravitte jobbhátvédnek, Ombódi lett a balhátvéd, és Dalnoki előre küldte, hogy Czibort “bosszantsa”. A végén az elfáradó Mészáros helyett beküldte Csoknyait, aki valószí­nűleg élete legjobb Fradi [bocsánat elvtársak, Kinizsi…] meccsét játszotta azzal, hogy Puskás változatlanul nem tudott fickándozni. (Hogy miket mondott, arról nem maradt feljegyzés…)
  A másnapi Népsportban aztán Sóst elmondták mindennek, mondván “megölte a futball szépségét…”
  Hja persze, a félistenek leégtek…

  Válasz