Búcsú Schlegel Oszkártól – taní­tványa és fia üzenete kommentár nélkül

3 hozzászólás a(z) Búcsú Schlegel Oszkártól – taní­tványa és fia üzenete kommentár nélkül bejegyzéshez

• 

  Hangodi Mária on 2009. október 21. szerda - 05:37

  Tamás! Úgy érzem most kezded igazán gyászolni édesapádat.Eddig mintha nem is akartál volna tudomást venni a veszteségről, az űrről ,ami utána maradt, amit maga után hagyott. Már “beszélsz ” róla, ezért gondolom megindult egy sebeket gyógyí­tó folyamat.EZ jó! Én is csak az elmondásaidból ismertem édesapádat aki biztosan nagyszerű ember, tanár és szülő volt.Tamás! Remek példakép volt előtted, élj az” örökségeddel” ! Gyere a napra, hagyd az árnyékot!

  Válasz
• 

  eszinger irén on 2009. október 20. kedd - 11:49

  Schlegel Tamásnak..! Nagyon átérzem ami veled történik és amit most érzel!Az Édesapádat nem ismertem csak Téged! (…hát, ha lehet Téged ismerni-:)
  Azt állithatom, -és legyél rá büszke- tudás mindenképp és valamicske jóság is ragadt Rád.Annyit fogadj el tőlem,hogy ha Édesapádra kevés időt fordí­tottál ,a gyerekeidnél pótold azt.Igy talán kialakul egy harmónia és Te is érzed,hogy ami elmult nem pótolható..de a jövőben még némi pótlásra lesz lehetőséged ha másként, máshol és más céllal de lesz. A Te szótáradből is hiányozzon a “ne haragudj nem érek rá” Megnyugtatni nem tudlak..de mindannyian hasonlóak vagyunk…,csak a szülők érnek rá mindenre…a gyerek soha!!!

  Válasz
• 

  balinqu on 2009. október 17. szombat - 11:10

  Csak annyit fűznék hozzá, hogy gratulálok. Mindkét megemlékező í­rás nagyon mély és őszinte.

  Válasz