EBEDLI-től – KVASZTA-ig
dr. Kalocsay Géza
A szélsőtársaihoz képest magas, erőteljes játékos szélvészgyors, lendületes labdarúgó volt. Különösen villámgyors rajtjaival tűnt ki. A labdát jól kezelte, pontosan adott be. Kapura is határozottan tört és erőteljesen lőtt. A Kárpátaljáról származó csatár 1934-ben az ezüstérmet szerzett csehszlovák válogatott világbajnoki keretének volt tagja. Egy évvel később a prágai Sparta csapatában lépett pályára a Közép-európai Kupa döntőjében az Üllői úton.
A labdarúgás mellett a tanulást is fontosnak tartotta. Miközben csehszlovák bajnok és Közép-európai Kupa győztes lett, a helyi jogi egyetemen tanult és doktorált. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Fenyvesi Máté
A zöld-fehérek népszerű, „Tüske” néven becézett, szűkszavú balszélsője a sportszerű és fegyelmezett labdarúgó példaképe. Gyors, lendületes, a mezőnyben is sokat dolgozott. A vonal mentén jól elfutó, ügyesen cselező és a támadásokat általában beadással befejező szélsők típusához tartozik. A válogatottban gyakran fontos védőfeladatot is kapott, ami részben gátolta a nagyobb eredményességben. (A Fradiban — kevesebb taktikai megkötöttséggel — gólerősebbnek bizonyult.) Lelkiismeretességét és fegyelmezettségét dicséri, hogy egyéni sikerek keresése helyett elsősorban a rábízott feladatokat igyekezett jól megoldani. Pályafutása során gyenge formában többször is játszott, de lelkesedés, teljes erőbedobás nélkül — egyszer sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Farkas Gyula
Iuliu Farkas néven, Erdélyben látta meg a napvilágot.
Háromszoros román ifi válogatott volt, majd a NAC és a Nagyváradi Törekvés játékosaként lett ismert futballista.
Kaposvárra került a csatár, majd onnan a Fradi hamarosan leigazolta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Huber Rezső
Villámgyors mozgású, bravúrokra is képes, de könnyelműségre hajlamos kapusnak mutatkozott. Főként a gólvonalon mozgott magabiztosan. A kapu előterében vívott közelharcokban és a kifutásoknál olykor alulmaradt.
Az FTC vezetői a Testvériségből igazolták az Üllői útra. Huszonkét évesen állt először az FTC kapujába és egy híján százszor szerepelt ferencvárosi mezben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gyetvai László
A jó fizikai felépítésű játékost nagy lendület, kiismerhetetlen cselek, pontos beadások és veszélyes, erőteljes lövések jellemezték. Erősen ballábas volt, jobb lábát kevésbé tudta használni, de ez ritkán jelentett hátrányt számára.
Izsák Zsazsa tanítványaként igazi ferencvárosi nevelés. 1933-ban került a klubhoz, a kölyök, az ifjúsági és amatőr csapat után, több, mint egy évtizeden át szerepelt az első csapat balszélső posztján.
18 esztendősen két nagyon fontos Közép-európai Kupa mérkőzésen mutatkozott be, nagy sikerrel, ezzel nyolc nap alatt érdemelte ki a „Ferencváros üdvöskéje” címet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Judik Péter: 69
A KSI-ben kezdte a labdarúgást, majd tizenöt évesen került a Fradihoz. A folytatás nem volt éppen álomszerű, nem tudott a csapatba kerülni, így a Bp. Spartacusban folytatta pályafutását. A katonaság alatt a kaposvári Táncsics SE-ben szerepelt.
1976 nyarán már a Dombóvári Spartacustól igazolt a Dunaújvároshoz és a Kohász színeiben mutatkozott be az élvonalban. Három idényt húzott le a Duna partján, ahol mindössze 2! bajnokit hagyott ki ebben az időszakban Novák Dezső csapatában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiss László
Szinte napra pontosan 20 éves volt, amikor az FTC labdarúgói közé igazolták. Ez az igazolás azonban kicsit eltért a szokásostól. Az történt ugyanis, hogy „jelzések” érkeztek Miskolcról, hogy van ott egy jó felépítésű játékos, akit Kiss Lászlónak hívnak.
Valaki megnézte a miskolciak egyik meccsét és megerősítette, hogy a Kiss nevű labdarúgó jól játszott (itt játszott ekkor Kiss II. László). Az átigazolási határidő lejárta miatt gyorsan kellett cselekedni… Felkeresték tehát Kiss Lászlót, hogy a Ferencváros szeretné leigazolni. A játékos boldogan írta alá az átigazolási lapot, hiszen gyerekkora óta szimpatizált az FTC-vel. Aztán csak hetek múlva derült ki, hogy az ajánlólevél ugyan Miskolcról jött, de az a Kiss diósgyőri színekben játszott … Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hlavay György
Hlavay I György az NSC, majd az MTK (1913-17: 22 bajnoki /4 gól; két bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja) középfedezete, 1909 és 1914 között 8 alkalommal volt a legjobb tizenegy tagja.
A hosszú időn át felülmúlhatatlan Károly Jenő „Tanár úr” nyomdokain haladt. Nagyszerű technikai felkészültségével és taktikai érettségével csapatának igazi karmesterévé vált. Pompás, hosszú átadásokkal foglalkoztatta csatársorának mindkét szárnyát. Legértékesebb erénye, a váratlan súlypontáthelyezés, gyakran állította megoldhatatlan feladat elé ellenfeleit. A védekezésben is kifogástalanul ellátta a munkáját. Fejjátéka kimagaslott a hazai mezőnyből. Az első világháború után élvonalbeli edzőként működött — szintén eredményesen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiszely István
A hatalmas termetű „Lapaj” erőteljes, lendületes játékával és nagy erejű bal lábas lövéseivel szemben az ellenfelek gyakran álltak tehetetlenül. Elemi erejű lövéseitől rettegtek a kapusok.
Azon játékosok egyike az FTC történetében, aki több gólt szerzett, mint ahány meccset játszott. Számos alkalmat adott rá, hogy több alkalommal is ünnepeljék góljai miatt. Gólcsúcsa az 1939-es Phőbus elleni bajnoki meccs volt: hatszor talált a kapuba! Kétszer szerzett meccsenként öt gólt (a Bocskai és a MÁVAG ellen), míg egyszer négyet a kassaiak ellen.
Az 1939-es Ferencváros— Sparta KK-mérkőzésen történt Prágában: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kű Lajos: 75
Húsz évesen a Videoton csapatában mutatkozott be az első osztályban, majd a Fradiba szeretett volna igazolni. A székesfehérváriak nem adták ki a zöld-fehéreknek, így az 1969-es évben várnia kellett a játékengedélyre.
A várakozásból hét hónapot katonaként töltött, ahol egy laktanyai meccsen eltört a lába.
1970-ben a félidényes bajnokságban lépett először pályára egy salgótarjáni bajnoki mérkőzésen dr. Kalocsay Géza csapatában. Rögtön góllal bizonyított a középcsatárként lehetőséghez jutó játékos. Az 1970-es szezon bajnoki döntőjéig menetelt a Fradi, de a döntőben az Ú. Dózsa jobbnak bizonyult. Kű ekkor már a csapat alapemberének mondhatta magát.
