Azzal a tudattal kezdeni egy muzeális lapszemlét, hogy eleve elfogult az ember, nem éppen szerencsés, hiszen előrevetí­ti, hogy kizárólagosan a jóra és a szépre fogunk emlékezni. Egyik oldalról természetes is, hiszen egy Ferencvárossal foglalkozó oldaltól számon kérni az elfogultságot balgaság lenne, de ha ehhez hozzájön, hogy az 1991-es, magyar kupát nyert csapat kispadján Nyilasi Tibor ült, aki számomra egyet jelent a Fradizmusommal, valamint a rendszerváltás első éveiben voltunk mely mindannyiunk életét gyökeresen megváltoztatta, úgy, ezek együttesen már talán túl is lépnek az elfogultság küszöbén. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →