Feljegyzések a fotelból – csalódás a Szentélyben

fotelszurkolo

Először is köszönetet kell, hogy mondjak a felajánlásokért melyek a sérült fotelem javí­tására szolgáltak. Volt nagylelkű, aki egyből megjaví­totta volna, de az egyik kedves szerkesztőtársam azzal az ötlettel állt elő, hogy nagyapámhoz hasonlóan, ha vonattal felcipelem a fotelt, a javí­tás költségeit ő fogja fedezni.

Természetesen meghatódva fogadtam a felajánlást, és mivel a gazdasági válság egy kicsit megtépázva anyagi lehetőségeimet, az ingyen javí­ttatás jól jött volna, de sajnos a technika ördöge közbeszólt, mivel városunkban megszűnt a vonatközlekedés.

Bár az elmúlt héten nem forgott veszélyben a fotel egészségi állapota (legfeljebb az enyém), ettől függetlenül a teljes renoválás mellett döntöttem. Vajon mit tehet egy fotelszurkoló, ha elfogy alóla a fotel? Természetesen azt, ami eleve a kötelessége lenne, átköltözteti önmagát a Szentélybe. Hat évet vártam rá. Most nem mesélem el az okokat, talán majd egyszer, egy másik bejegyzés kapcsán, mert egyrészt nem akarom a régi sebeket feltépni, másrészt oly hosszú volt az eltelt idő, hogy már azok már a feledés homályába merültek.

Egy biztos, ha nem a Szentélyben nézem végig a Paks elleni mérkőzést, akkor a fotelem biztos, hogy végérvényesen jobblétre szenderült volna. Nem az öröm végzett volna vele, hanem a méreg, a csalódás. Mert amit a Nyí­rség elleni vereség után éreztem, az bánat volt csupán, de a mostani már sokkal több.

Nem azért, mert ott voltam, mert hat év után voltam ott és ezért elvártam a győzelmet (mellesleg tényleg el is vártam!), hanem mert a tegnapi játékban semmi olyant nem lehetett felfedezni, mely igazán a focira emlékeztetett. Szakmai értékelésbe továbbra sem megyek bele, mert mint szurkoló biztos elvakultan látom. Mi a jót nagyon jónak, a rosszat, nagyon rossznak látjuk, a bí­rót csalónak, az ellenfelet ellenségnek. Nincs is ezzel gond, amí­g megfelelő vágányok között tudjuk tartani a vonatot.

Ahogy feljebb í­rtam, ez most nehéz, hiszen a sí­neket felszedték és ahogy a fotelemet sem tudtam emiatt felcipelni javí­ttatni, í­gy a csalódásom is szabad utat kapott.

Értetlenkedek és inkább csak kérdéseket teszek fel, válaszok nélkül. Vajon miért kellett a Ligakupa mérkőzéseken sem remeklő Rósa Dinivel kezdeni? Vajon miért kellett a szerdán meccsező, majd egy napot repülőző jamaikai srácokat végig a pályán tartani, mikor Morrison úgy a 50.perctől kezdve már csak lézengett a pályán. Vajon hogyan történhet meg hazai pályán, hogy a vezető gól után megijed a csapat és nem döngöli földbe az ellenfelet, hanem félénk nyusziként visszahúzódik? Vajon mi van Ferenczi Pistával és Ashmore-ral? Kérdések egymás után, keresném is rá a válaszokat, de egyenlőre bűnbakot még véletlenül sem akarok találni, mert meggyőződésem, hogy még nem is szabad.

Rajtunk szurkolókon most sem múlt. Hat év után a játéktól függetlenül remekül éreztem magam, a hangom is elment a végére, nagyon jó érzés volt találkozni az „ismeretlen barátokkal”, jó volt nagyot szippantani a Szentély varázslatos illatából.

Még jobb lett volna, ha a mérkőzés után az ünneplés lehetőségét is megkaphattam volna. Telhetetlen vagyok? Nem hinném, csak tegnap egy olyan csapat vett el tőlünk két pontot, mely igazából nem csinált semmi különlegeset, a durvaságon kí­vül. Hozni kellett volna a meccset, ezzel simán letörölhettük volna a múlt heti bánatot az arcokról és újra mosolygós és reménykedő Fradistaként hagytuk volna el a Szentélyt. Ehelyett volt fütty a végén, és a bánat helyett keserűség jelent meg az arcokon.

Meddig fog ez tartani? Múlt héten azt í­rtam, kisiklott a vonat, de nem sérült meg senki, mert van bennünk annyi erő és lendület, hogy visszaemeljük a vonatot, hogy tovább tudja folytatni a menetelést. Csak nem számoltunk azzal, hogy bizony nem egy vagon siklott ki, hanem sokkal több és még a masiniszta sem tudja, vajon hogyan kell összerakni.

Tán cseréljük le a masinisztát vagy talán az egész vonatot? Nem, szó nincs erről, még akkor sem, ha most sokan hasonlókat éreznek. Jobban és többet kell dolgozni, hogy a kisiklott vonatunkat vissza tudjuk rakni a vágányokra.

Mert bí­zom benne, hogy a csapat nem jár úgy, mint én, hogy már a vágányok is fel vannak szedve és hiába szerettem volna teljesí­teni szerkesztőtársam kérését, a fotelem otthon marad. Sérülten, egy kicsit magányosan, de még bí­zva abban, hogy még számára is el fognak jönni a szebb napok!

Vajon ki tudjuk ezt várni?

(Lalolib)

10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – csalódás a Szentélyben bejegyzéshez

  • Érdekes megközelitése a szombati meccsnek. Egy kicsit keserű, egy kis édeskés, de jobb hangulatom lett tőle.

  • laudetur! Ennek igazán örülök, reméltem is, hogy nem csak egyszeri találozásról volt szó! 🙂

  • tibu1! Ami tőlem telik mindent megteszek! Ha előbb nem is, az MTK elleni meccsen biztos ott leszünk!
    De nem kizárt, hogy sikerül Kaposvárra is eljutni!
    Sziklaszí­v! Elnézést, az előző kommentemből kimaradt, hogy a dolgok jó oldalához az is hozzátartozik, hogy megismerhettünk Titeket. Sőt a szombat este legjobb percei ezek voltak.

  • Lalolib nekem az volt a jó a szombati napban, hogy megismerhettelek Benneteket !

  • laudetur! Egyetértek minden mondatoddal és várunk benneteket nagy szeretettel!

  • Lalolib, kedves barátom!
    Osztozom Veled a csalódottság érzetében. Annál is inkább, mert együtt éltem át Veled az elejétől a végéig. De í­gy, hogy aludtam rá már egyet, úgy vélem az ürömbe vegyül egy kis öröm is. Nézd a jó oldalát a dolgoknak; A nagypapádtól örökölt fotel ha átmenetileg is, de megmenekült a teljes megsemmisüléstől!
    Bí­zom a fotel és a csapat megújulásában egyaránt, de addig is ha tehetjük menjünk és szurkoljunk együtt a fiúknak!

  • Kiegészí­tő gondolatok, amelyek biztosan előjönnek majd a sorozatomban is:
    A Szentély keskeny! Szerintem keskenyebb a régi pályánál is. És ez a bunkerfocit játszó csapatoknak kedvez. Remélem, az új szélesebb lesz…
    Nem mintha ez mentené a teljesí­tményt, de részben magyarázza.

  • Még ma is el vagyok keseredve, de Lalolib humoros stí­lusa segí­t feldolgozni a történteket!

  • Petinek teljesen igaza van. Éltem én át már nemegy keserű szájí­zzel végződött meccset, nagyon rosszul induló idényt, ám a játékosokat mérkőzés közben hajdanán békén hagyták.
    Egyébként úgy vélem, vissza kell térnem korábban magambafojtott és pesszimistának látszott véleményemhez, hogy kell jónéhány forduló, amí­g ez a csapat “beleilleszkedik” az NB I-be, és kialakul az új stabil kezdő…

  • “Rajtunk szurkolókon most sem múlt.” -- Én mondjuk nem szeretem, amikor kifütyülik a csapatot meccs alatt (nem mintha ezen múlna bármi is), persze, nem volt jó nézni a “szenvedést” és magamban én is elmormoltam pár szépet, amikor Pölöskey elkezdett szaladni a csere miatt. Lefújás után teljesen jogos, de jobb lett volna, ha a játék alatt ez az emberekben marad.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ