Feljegyzések a fotelból – egy lépést tettünk előre

fotelszurkoloAmikor a vasárnapi í­rásomban „kiadtam a jelszót”, miszerint csak a győzelem számí­t, már akkor tudtam, hogy veszélyes vizekre evezek. Egyből motoszkálni kezdett bennem a kétely, mi van akkor ha nem sikerül és beleesek a ví­zbe? Azt eddig is tudtam, hogy nem vagyok egy Darnyi Tamás és ha igazán mély ví­zbe kerülök, az egyetlen lehetőség számomra ha Erika Eleniak utánam ugrik, bár abban azért nem vagyok biztos, hogy együtt sikerülne kikecmeregni a ví­zből.

Ezen túl a fotelemet is féltettem egy újabb csalódástól, bár nem egy érző lélek, de az évek során olyan viharokkal kellett megküzdeni (emlékezzünk csak a Zete elleni sérüléséről), hogy a mérkőzés előtt gondolkodtam, hogy megkí­mélem és inkább mellé, a földre telepedek le. Ekkor a fájós derekam üzent és halkan megsúgta, nem lesz itt baj, üljek csak szépen a fotelba, süppedjek el a fotelem kényelmes ölelésébe, de azért lehetőleg tartózkodjak az erőszakos mozdulatoktól.

Ezt Pistánk góljáig még tartani tudtam, bár az elején voltak olyan szituációk, amikor olyan erővel szorí­tottam a karfát, mint legutóbb a fogorvosomnál. De mikor Ashmore mértani pontossággal Pista fejére varázsolta a labdát, korlátok nélkül szakadt fel bennem az elmúlt hetek keserűsége és egy hatalmas ordí­tással adtam a szomszédok tudtára, hogy vezetünk! Azt nem tudom, hogy ők mit szóltak hozzá, egyedül a szomszéd kutyája válaszolt vissza, és bár nem tudok kutyául, de biztos voltam benne, hogy az öröm ugatását hallom vissza. Szinte fel sem ocsúdtam és tí­z perc múlva egy remek „idegen légiós kontra” után (de régen is vártunk rá!), az addig csak a pályán ténfergő Rósa Dani úgy ültette hintába a hátvédet, hogy szegény azóta sem gyógyult ki a szédülésből, és máris kettővel vezettünk.

Akkor már olyan állapotban voltam, hogy nem is emlékszem, hogy vajon kiugrottam-e a fotelból vagy csak térdre hulltam és úgy ráztam a kezem, de az biztos, hogy egy „Hajrá Fradi” kiszabadult a torkomból, mert utána a szomszédom kutyuskája percekig vonyí­tott. Visszaülve a fotelba, megsimogattam a karfát, talán pajkosan meg is csapkodtam, és a megérdemelt nyugalom helyett, váratlanul a teljes ideggörcs jött rám. A félidő végéig talán többet néztem az órát mint magát a játékot, mert rettegtem attól, hogy bekövetkezik az, ami a Zete ellen, és a hajrában gólt kapunk.

A hajrát kibí­rtuk, de a második félidő elejét már nem. Még tí­z perc sem telt el és egy védelmi hiba után, az ügyeletes „emtékás zseni” egy Gera Zolit emlékeztető mozdulattal szépí­tett a dermedten álló Megyeri mellett, akinek mellesleg megint elévülhetetlen érdemei voltak a végső győzelemben.

Ami utána jött, az egyenlő volt az í­rásom elején jelzett Baywatch rémképpel azzal a különbséggel, hogy még arra sem volt erőm, hogy segí­tségül hí­vjam Erika Eleniakot. Olyan erővel talán még a fogorvosom mellesleg szuper kényelmes székének a karfáját sem szorongattam, mint a fotelemét. Éreztem, hogy izzad a tenyerem, de ahogy teltek a percek épp olyan váratlanul mint az ideggörcs, úgy lett úrrá rajtam a nyugalom.

Éreztem, hogy megtanultunk nyerni. Tényleg átérezték a játékosok a „csak a győzelem számí­t jelszót”, hiszen a 70. perctől kezdve már nem figyeltem annyira az órát a képernyő sarkában, mert éreztem, itt csak mi nyerhetünk. Azt nem tudom igazából, hogy vajon mi miatt gondoltam í­gy, hiszen elég lett volna egy újabb figyelmetlenség és kezdhettünk volna mindent előröl, de az utolsó percekben az jött le nekem, hogy a csapat végre azt játssza, amit kell. Azt persze nem állí­tom, hogy ezek után itt van a Kánaán, de a bajnokság eddigi listavezetőjét vertük meg és ha még lassan is, de elkezdtük a felzárkózást.

Azzal most tényleg nem akarok foglalkozni, hogy az előttünk álló mérkőzések vajon mit is rejtenek magukban, azon még ráérünk a héten elmélkedni. Most tényleg meg kell állni egy pillanatra, örülni egy kicsit, mert ránk fér, mert a minden tiszteletet megérdemlő közönségünk meg is érdemli.

Egy lépést biztos, hogy tettünk előre. Nem nagyot, egy kicsit, de előre mentünk. Az elmúlt hetek után, most ez a legfontosabb.

– Lalolib –

13 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – egy lépést tettünk előre bejegyzéshez

  • Az ideny elso olyan kozvetitese volt ahol 1 perc stream se jott at a neten -- igy en nem lattam a meccset de azert vegig virrasztottam es olvasva is idegfeszito volt.
    Fradissimo tavozasa engem is sziven ut -- mert igaz csak a forumokon keresztul “ismerem” de nagyon sokra becsulom a velemenyet es hianyozni fog -- ha jol tudom O volt az egyik aki MEGALMODTA a Barati Kor weboldalat
    Koszi az eddigi munkadat Fradissimo!!

  • Trenton!
    Becsülettel bevallom, egyre gondoltunk. 🙂 🙂

  • Azért ennél sokkal többet jelentett az ő munkája, hogy ennyivel elintézd mjozef lásd: Az oldalt 2009.09.11-től

    http://www.ftcbk.eu/szerkesztoseg/

    készí­tik.
    Ez engem nagyon elszomorí­t!

  • A válasz elég tömör, nagyon sajnálom, hogy fradissimo már nem szerkeszti a honlapot. :(((

  • Lalolib,
    “Azt eddig is tudtam, hogy nem vagyok egy Darnyi Tamás és ha igazán mély ví­zbe kerülök, az egyetlen lehetőség számomra ha Erika Eleniak utánam ugrik, bár abban azért nem vagyok biztos, hogy együtt sikerülne kikecmeregni a ví­zből.” :D:D:D. Lehet, hogy nem is egy Cseh Laci vagy? :). A másik miért nem Pamela Andersson? 😛

    Egyébként szép volt, Fiúk! Reszkess, Loki! 🙂

    Fradissimot sajnálom :(.

  • Az oldalt 2009.09.11-től

    http://www.ftcbk.eu/szerkesztoseg/

    készí­tik.

  • Fondorlat!

    Nem hiszem, hogy a szerkesztők sokáig kerülni tudnák ezt a kérdést, hiszen Sanyi vezéralakja volt ennek az oldalnak. Szerintem ezt nekik kéne megválaszolniuk az oldal olvasói felé. Bí­zom benne meg is teszik.

  • Köszi Trenton. A szerkesztők közül viszont eltűnt a neve, és nem értem, hogy miért?!

  • Biztos kint volt, én meccs után láttam a Székház előtt beszélgetni valakivel.

  • Sziasztok! Nekem egy kérdésem lenne, a meccsen nem találkoztam fradissimoval és itt is teljesen eltűnt, nem tudjátok mi van vele?
    Köszi a választ előre is.
    Hajrá Fradi!

  • Lalolib, szokás szerint ezzel az í­rással kezdtema hétfő reggelemet és ma sem csalódtam. 🙂 Bár megmondom őszintén, hogy kicsit elkalandoztak a gondolataim közben, ugyanis összekapcsoltam Erika Eleniak képét azzal, hogy “megsimogattam a karfát, talán pajkosan meg is csapkodtam”…:)

  • egészen érdekes, de én is ugyanezt a lelki hullámvasutat jártam be a lelátón!
    1-0-nál azt éreztem, hogy nagyon kellene még egy gól, ami megnyugtatná a csapatot és nem tallabilléznénk az X határán, majd amikor meglett a második rám is olyan idegesség tört, ami még meccs előtt se…
    úgyhogy 2-0-nál meg azon majréztam, hogy rúgjuk be azt a harmadikat, mert ha a mötöká talál egy gólt, onnan kezdve még akármi is bekövetkezhet…na hát be is rúgták, és speciel abban a pillanatban lezajlott előttem az életem és az, hogy ilyen nincs, hogy már megint ne sikerüljön…
    de a bekapott gól után olyan negyed órával már én is könnyebben vettem a levegőt, szinte megnyugodtam…magam sem értem az okát, de nagyon jó volt olvasni, hogy -- szintén egy megmagyarázhatatlan okból -- más is í­gy volt vele:)

  • Bár voltak olyan pillanatok, amikor sajnáltam, hogy nem vettem be nyugtatót, de a mérkőzés zömében úgy éreztem, hogy itt nem lesz baj.
    Részleteiben: Megyeri már termeténél fogva is jobban zár, mint Holczer. “Étcsokoládé” embereink kifejezetten jól játszottak, Morrisont ilyen jól játszani tán még nem is láttam. “Házi Farkasunk” (Wolfe = Farkas) ragyogóan helyettesí­tette Dragonert. A >spori< minden igyekezete ellenére kevés szabdrúgást tudott itélni veszélyes helyről. Abdi beállí­tásával több osztogatni képes játékos került a pályára, az ellenfél védelme í­gy bizonytalanabb lett. Jelenleg ez elég volt.
    De szerintem lesz még jobb is.

Hozzászólás a(z) fondorlat bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ