Feljegyzések a fotelból – Ez í­gy nem mehet tovább!

Amikor a chilei játékvezető hármas sí­pszavával véget vetett a Ferencváros-Vasas mérkőzésnek, talán azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Csak ültem a Szentély sokat látott és átélt kopott székén, az agyam teljesen kikapcsolt, és ha mellettem a szurkolótársaim nem indulnak el, talán még mindig ott ücsörgök. Megpróbáltam felfogni, hogy mi történt, néhány pillanat alatt lelki szemeim előtt végigpörgettem a mérkőzést, szerettem volna kifogásokat találni, szerettem volna a kihagyott helyzetekre, a bí­róra, az égiekre fogni a vereséget, de hamar rájöttem, hogy a film mely lepereg előttem, nem is a Vasas elleni kezdőrúgással kezdődik.

Behunytam a szemem és pillanatok alatt az agyamban tűzgolyóként cikázó képek szégyenérzetet okoztak. Nem tartott sokáig, de amí­g felrémlett az őszi Újpest elleni vereség, majd a tavaszi Videoton elleni trauma, amit megspékelt a kiemelt mérkőzések elvesztésének a tudata, olyan állapotba kerültem, mint még talán soha. Nem akartam tovább a Szentélyben maradni. Erőteljesen ráparancsoltam az agyamra, hogy hagyja abba a szégyenérzetem fokozását, ne engem büntessem azzal, hogy szinte megfojt a reményvesztéssel. Belefáradtam és meguntam, hogy minden katartikus vereség után keressem a reményt és a magyarázatot.

Eljutottam odáig, hogy már nincs remény és nincs is magyarázat. Nem fogytak el, csak érvényüket vesztették. Mert pénteken este, a szurkolókat kivéve, akiknek közük van a mai Ferencvároshoz szégyent hoztak a dicső múltunkra. Szégyent hoztak azokra, akik honlapunk bannerjén keresztül figyelik és óvják azt, amit ők hoztak létre és amiért százezrek rajonganak. Jelen pillanatban a szégyen annyira fojtogat, hogy az előbb abbahagytam az í­rást és elmentem zuhanyozni, hátra le tudom mosni magamról. Nem sikerült. Annak ellenére sem, hogy a végén már hideg ví­zzel csapattam magam. Tudom azt is, hogy túl fogjuk élni, de most óhatatlanul, de folyamatosan bennem motoszkál Milan Kundera mondata: „Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja.”

Ahogy az előbbi mondat motoszkált a fejembe váratlanul azon kaptam magam, hogy dühös vagyok. Dühös vagyok saját magamra, mert szurkolóként ismét úgy próbálom levezetni az indulataimat, hogy önsajnálatba burkolódzom. Ennek most véget kell vetni, ez í­gy nem mehet tovább! Miért a szurkoló érezze rosszul magát, miért az, aki több száz kilométert autózik, buszozik, aki már csak szombaton ér haza, de akinek reggel már munkába kell mennie? Miért a szurkoló érezze rosszul magát egy újabb kudarc, egy újabb megaláztatás után?

Vajon mikor kapunk magyarázatot a kérdéseinkre? Nem tanáriasat, hanem őszintét. Mikor tudjuk meg, hogy miért kell rosszul érezni magunkat a bőrünkben, miért kell történelmi kudarcokat elviselni és vajon miért felejtett el az egész csapat tavasszal játszani? Mert amit mostanság a pályán művelünk, annak semmi köze a Ferencvároshoz és nincs sok köze a focihoz sem. Egy rosszul kivitelezett iparos munka, szakmájukat nem éppen felsőfokon űző játékosokkal. Ehhez jön még Prukner László, aki minden bizonnyal valamit nagyon elrontott a télen. Tudom, óvatosan kell bánni az ilyen jelzőkkel, de most engedtessék meg nekem, a szurkolónak, hogy véleményt formáljon. Mert ahogy csapat nélkül nincs Ferencváros, úgy szurkolók nélkül sincsen csapat. És csapat sincs edző nélkül.

Vagyok már annyira idős, hogy emlékezzek azokra az időkre amikor Novák Dezsőnek, Nyilasi Tibornak és Varga Zoltánnak is mennie kellett, pedig ők olyan eredményeket értek el melyekre örökké büszkék lehetünk. A középszerűség, az egyhangúság ideje lejárt. A magyarázkodásnak meg semmi értelme, mert a tények sokkal makacsabbak annál. Akinek évtizedek óta zöld-fehér a lelke, az érti meg igazán, hogy ki lehet kapni, de egy Ferencvárost soha nem szabad megalázni. A megalázásból meg kijutott nekünk az idén. Nem akarom ismét felsorolni, mert a gondolata is fájdalmat okoz, de mindenki tudja melyik meccsekről beszélek.

A szurkoló életébe is eljöhet az a pont, amikor felkiált: ez í­gy nem mehet tovább! Nem akarom a hitemet is elveszteni, nem akarok tovább részese lenni a szenvedésnek. Besokalltam, elegem lett abból, hogy megalázva érezzem magam a Szentélyben, elegem lett abból, hogy nem látom a csapatomat a pályán és elegem lett abból is, hogy nem látom magát a Ferencvárost. Ezek után van még kiút? Minden bizonnyal igen, hiszen továbbra is van lehetőségünk arra, hogy a dobogón végezzünk. Ahhoz persze nagyon kevés ez a játék és nagyon kell az ellenfelek gyengesége is, de a lehetőség adott.

Csak már abban nem vagyok biztos, hogy ezt a célt a jelenlegi szakmai irányí­tás mellett is eltudjuk érni.

– lalolib –

8 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Ez í­gy nem mehet tovább! bejegyzéshez

  • Igazad van BGM. Bármennyi is szomorú,eddig én mindig védtem a csapatot,de valami nagyon nincs rendben és jó lenne ha visszatérnénk a helyes í­rányba.Elfogadom,hogy nincs pénz,de ilyen volt már régen is,mégis volt játék.Talán még az is igaz,hogy a játékosállomány nem megfelelő és voltak is hiányzók.De hasonló volt a helyzet ősszel is és akkor mégis volt néhány remek kis meccsünk.
    Ami nekem is feltünt,hogy néhányan egyszerűen nem találják önmagukat.Tényleg jó lenne ezekre választ kapni.

  • Nincs játék,nincs taktika,nincs mozgás,nincs 3. jó passz,nincs futás,nincs erőnlét,nincs önbizalom,nincs szélsőhátvéd,nincs kreatí­v középpályás,nincs góllövő csatár,nincs csapat.
    Edző van?
    Egyedül fantasztikus szurkolótábor van,akik érdemelnének már valami futballhoz hasonlí­tó dolgot.

  • Bizonyí ra mí r elkéstem megjegyzéseimel:

    En is néztem a DUNA-TV közvetìtését.

    Egy FTC jí tékoson legalí bb 2, alkalom adtí n 3 Vasas jí tékos is ragad.

    A Vasas védelme csak kontrí ra í ll be.

    A Vasas kapuja elôtt meg 20 ember í ll (21 a bìròval együtt). Hogy lehet ìgy gòlt lôni ?

    Nem volt szép meccs. Ha elfogultan is hangzig. De a Fradi nem volt a fô bûnös.

  • Csatár is kell, ez tény, de nincs futó hátvéd, nincs irányí­tó középpályás és nincs taktika. Még ezzel a sok negativ érvvel is a dobogón végezhetünk. Azért egy őszinte magyarázatot én is hallani szeretnék arról,hogy miért is felejtettünk el játszani tavasszal.
    Az edzőváltást nem követelnék, mert nincs kit idehozni. Külföldiek sorra buknak, magyar edző meg eleve nincs olyan aki méltó lenne a Fradi kispadjára. Vagyis lenne, de ő nem vállalná el.

  • Azt mindenkinek tudnia kell, igazi csatár, csatárok nélkül nincs győzelem!

  • Ez nekem is sok volt.Egy ideig nem is kérek belőle.Nagyon rosszul éltem meg a tegnapi napot.

  • Ahhoz, hogy ez a csapat ebből a helyzetből felálljon kb. kellene egy Simon Tibi féle játékos a pályára és egy Fradista a kispadra. Sajnos nem lesz meg a dobogó, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy a Videoton mögött van 6-8 egyforma csapat. Az, hogy ki hol végez kb. a szerencsének köszönhető.

Hozzászólás a(z) N.Zsolt bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ