“Ó kapitány…kapitányom!…” – 13.

5 hozzászólás a(z) “Ó kapitány…kapitányom!…” – 13. bejegyzéshez

• 

  lacimadár on 2015. március 10. kedd - 23:07

  ’78-ban tényleg nem volt esélyünk … a fene sem látott még olyan sorsolást … a világ 8 legjobb csapatából 4 (!!!) egy csoportban … a B-ben meg NSZK, Lengyelország, Mexikó, Tunézia … a D-ben Hollandia, Skócia, Peru, Irán … ma sem értem … az olaszokat 5. kiemeltként kezelték ( kőkemény diktatúra volt akkor Argentí­nában, az ország fele olasz származású, az olasz meccseken ugyanúgy telt ház volt, ők IS hazai pályán játszottak), gondolom, kisakkozták, hogy egymást tovább tudják vinni … a Paltini-féle francia csapatot meg berakták a 4. kalapba a FIFA (már akkor is) “nagyon okos” korifeusai .. ne, ebből jött ki ez a szörnyűség … dél-amerikai újságok í­rták a sorsolás után, hogy ha EZ a 4 csapat jutott (volna) a legjobb 4 közé, azon sem vágta volna hanyatt magát a világ … persze, a hollandok, brazilok erősebbek voltak nálunk (lényegesen), de a 8 közé jutó lengyelek, peruiak, osztrákok egy jottányival sem … Ki tudja, hogy alakul a magyar futball sorsa, ha akkor a legjobb 8 között vagyunk? Mert ’78. nyarán is megkezdődött egy általános apátia, amiből azóta sem tértünk magunkhoz …

  Válasz
  • 

    Nagy Lí szlò on 2015. március 11. szerda - 20:41

    A Baròti utí ni korszak — ha jòl emlékszem — Mészöly Kí lmí nal folytatòdott. Ô meg igazí n majdnem évekik kisérletezett egy csapat összerakí sí val.

    Az 1980-as “sògorok” elleni 1:3-as vereségre még jòl emlékszem. Akkor az Osztrí kokní l Krankl Jí nos jí tszott és egy bizonyos Prohí szka jí tszott a középpí lyí n.

    Mí r akkor is csak a Nyilasi Tibor érdekelt.

    1982-ben mí r egy egész jò kis csapat rakòdott össze.

    Igazad adok Neked, lacimadí r, hogy valami akkor megví ltozott örökre, nem csak a Magyar labdí rùgí sban, hanem a nemzetközi labdarùgí sban egyarí nt.

    Olyan gyorsasí ggal iramodott meg a jí ték gyorsasí ga, hogy itten (és Középeuròpí ban Sem) sikerült utòlérni a nyugati foci iramí t.

    A 70-es évek vége Középeuròpa vége is. A Csehek 1976-ban még megnyerték az Euròpai bajnoksí got. Aztí n semmi. Félelmetes. Az Osztrí kokròl ugyanezt lehetne mondani.

    No, és Magyarorszí g ?

    Válasz
• 

  Nagy Lí szlò on 2015. március 10. kedd - 21:05

  Ha az ember “csak” egy bizonyos idôszakban kapcsolòdik be a labdarùgí sban, hajlamos rí , hogy azt higye, hogy vele kezdôdött el a labdarùgas.

  Ìgy vagyok talí n az 1978-as VB-vel is. Nyilasi és Törôcsik kií llìtí sí t még most is fí jlalom, mert tanùja voltam az akkori TV-közvetìtésének. Akkor (és lehet, hogy most is) igazsí gtalannak véltem.

  Azòta olyan sok idô eltelt. A szövegben “jogos”-nak itélt kií llìtí sok talí n megfelelnek az igazsí gnak.

  A bekapcsolòdò ember törvényszerûen tévedik, mert nem szemléli az elôtte történteket. (Nem is tudja, mert nem elég idôs hozzí ). Nincs meg a kellék tí vlata.

  A szöveg nagyon tetszett. Kimondottan tí rgyilagos, de nem hií nyzik belôle a rokonszenv Sem.

  Baròti Lajost még most is elôttem lí tom, amikor — tiszta fehér hají val — a TV-lencséjébe néz. Egy inkí bb a sorsban beletörôdô mosoly (ezért egy kicsit savanyùan hat).

  Mint, ha mondta volna, “itt nincs semmi keresnivalònk”. ìgy is lett.

  Válasz
  • 

    YSE on 2015. március 10. kedd - 21:17

    Hát nem “örömteli” emlék. A kiállí­tások elvben jogosak voltak, csakhogy amit az argentinok előtte műveltek, az nem volt mindennapos. Vagy három kiállí­tást úsztak meg.
    Nem véletlenül nevezik ezt a VB-t >bundiál<-nak. (Azt hiszem, Hegyi Iván használta először a kifejezést.)

    Válasz
• 

  L.I. alias kispufi on 2015. március 10. kedd - 13:18

  Az eddigi legszebb fejezet, azt hiszem. Köszönet érte. Egy apró javí­tás: Bulgáriát 6-1-re és nem 6-0-ra vertük ’62-ben.

  Válasz