ÖTKARIKÁS FUTBALLTORNÁK
Mi, magyarok joggal lehetünk büszkék arra, hogy az olimpiai játékok több mint 100 éves történetében – a megszerzett 3 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzérmünkkel – a labdarúgás legeredményesebb nemzete vagyunk a férfiak mezőnyében. Aranycsapatunk első nagy diadalát a Helsinkiben megszerzett olimpiai bajnoki cím jelentette, de egyéni mutatókban is az élen járunk. Az olimpiatörténet legeredményesebb labdarúgója Novák Dezső (2 arany- és 1 bronzérem), a legtöbb gólt Dunai Antal szerezte (13 gól – 1968 és 1972), a legtöbb gólt egy tornán pedig Bene Ferenc (12 gól – 1964).
A riói olimpia után jó apropónak tűnik visszaemlékezni az eddigi labdarúgótornákra, kiváltképp feleleveníteni a magyar sikereket. Az Ötkarikás futballtornák című könyv számos érdekességen, kuriózumon keresztül idézi fel a labdarúgótornák felejthetetlen mérkőzéseit. Megelevenednek a régmúlt fantasztikus tudású labdaművészei, zseniális góllövői. Nagy diadalok és bukások, számtalan rekord, soha nem hallott történetek között szemezgethetnek a futball szerelmesei.
A magyar sikereket olyan legendás labdarúgók idézik fel, mint Göröcs János, Palotai Károly, Szűcs Lajos, Kű Lajos és Dunai Antal. A könyvet, az ahhoz írt köszöntőjében, Schmitt Pál, a Magyar Olimpia Bizottság tiszteletbeli elnöke ajánlja a sportbarátok figyelmébe.
Az Aposztróf Kiadó gondozásában megjelent 264 oldalas kötet fekete-fehér és színes képekkel gazdagon illusztrált.
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez
Hozzászólás a(z) lacimadár bejegyzéshez Kilépés a válaszból
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Mindegy, hogy “csak” az olimpiákon, de olyan jó valamiben világelsőnek lenni, nem???
Ráadásul ’60-ban “elajándékoztunk” egy aranyat, ’72-ben nem, akkor már a lengyelek jobbak voltak, csak mi ezt magyaros gőgünkben még nem tudtuk, ezért fájt, pedig szép eredmény volt az az ezüst is -utólag egyre szebben csillog, egy mai fiatal el sem tudja képzelni, hogy ’72-ben micsoda letargia fogadta az EB-4. és OJ-2. helyezést!-, no, és ’56-ban el sem indulhattunk, pedig akkori “B” vagy “U” válogatottunk minimum egy bronzra jó lett volna a “ruszki” és a “jugó” A-válogatott mögött … a többi csapat viszont harmatgyenge volt, azokat egy AKKORI magyar NB III-as válogatott is verte volna …