Az aprótermetű, ámde csupaszí­v jobbszélső í­zig-vérig fradista családból származott, jómaga azonban az Újpesttel szimpatizált.

Már egészen kiskorában kitűnt, mennyire ügyesen bánik a labdával. Az édesapja akkor a KSI-be akarta elvinni, végül kilencesztendősen az MTK-VM játékosa lett. (Egyik edzője mondta is, hogy akkor lettek volna igaziak az MTK kölyökmeccsei, ha Fodor kap egy külön labdát.) Választása jö döntésnek bizonyult, mert mindössze 16 évesen már az NB I-ben futballozot. Mezey György csereként szerepeltette a Salgótarján ellen 4-0-ra megnyert bajnokin, ahol majdnem gólt is szerzett, a kapufát találta el. Állandó csapattag Sárosi László edzősködésének idején lett a másodosztályban.

Cselezett és vágtatott a védők nagy bánatára, s olykor valóban feltartóztathatatlannak tűnt. Foci egyre népszerűbb lett, rajongtak érte a szurkolók, s bizony nagy volt az elkeseredés a kék-fehérek háza táján, amikor a korszak sikercsapatához, a Bp. Honvédhoz került.

Kispesten is a közönség kedvencévé vált, bajnoki cí­meket, magyar kupát nyert. Meghatározó játékosként kezelték. Innen lett válogatott is. Akkor már a pálya közepén irányí­tóként számí­tottak rá, de onnan is tovább ment, Siófokra igazolt.

A Balaton-partra került német klubtulajdonos paradicsomi állapotokat teremtett, és alaposan megerősí­tette a helyi Bányászt. Fodor mellett ott játszott Fischer Pál és Gregor József és még több remek futballista. A nagy áttörés nem sikerült, a siófokiak nem nyertek bajnoki cí­met, a német üzletember elköszönt, a pénz elfogyott, a sztárok szétszéledtek.

1992 tavaszán Nyilasi Tibor hí­vására Ferencvároshoz szerződött. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →