Payer Imre
Payer volt az FTC vidékről igazolt első játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók reményeit. Az első nemzetközi színvonalú magyar hátvédpárban, a Rumbold-Payer kettősben ő képviselte az erőt és a lendületet. Kitűnően egészítette ki Rumbold ésszerű, technikás játékstílusát. Gyorsan, határozottan szerelt. Hatalmas felszabadító rúgásai, félelmetes erejű lövései egyaránt tekintélyt szereztek neki. Gyakran 50-60 méterről is megcélozta az ellenfél kapuját. Nemegyszer – sikerrel.
Fénykorában, az első világháború előtt – a magyar labdarúgók közül elsőként – Angliában profi szerződést ajánlottak neki, amelyet azonban nem fogadott el.
Roppant ereje ellenére mindig sportszerűen harcolt, amely még fokozta egyébként is nagy népszerűségét.
1919-ben a bécsi túrán összekülönbözött az FTC vezetésével és kilépett, Bécsben maradt.
A Nemzeti Sportban 1925-ben így emlékeztek róla:
Az eddig pályán szereplő hátvédek közül ő volt a legnépszerűbb és legfélelmetesebb. Az általa elrúgott labda tényleg csak úgy zúgott a levegőben. A tizenegyeseinél az Isten irgalmazta csak a kapust, hogy keresztül nem lőtte a labdával. Szeretett sokat beszélni, azért is nevezték el „dumás embernek”.
A legfegyelmezettebb játékosok közé tartozott, éppen ezért nagy feltűnést keltett, amikor 1919-ben összekülönbözött az egyesülete vezetőségével és az FTC-ből kilépett.
Egy ideig Bécsben játszott, majd hazajött és a Zuglói AC-ba lépett. Az egyetlen kikötése az volt, hogy az FTC ellen nem lép pályára…
1923-ban Olaszországba költözött. Egy ideig még játszott, majd több, mint húsz éven át különböző osztályokban edzősködött (1922-23: Brescia, 1926-27: Modena, majd Atalanta, 1930-31: Udinese, 1931-32: Carrarese, 1933-34: Torino, 1935-36: Atalanta, 1936-37: Entella Chivari, 1937-38: Lecco, 1938-40: DAFL Falk Sesto San Giovanni, 1940-44 és 1951: Carrarese).
Kezei alól olyan labdarúgók kerültek ki, mint Vanucci, Venturini, Piccini, Marchini, Frossi és Viola.
1955-ben tért haza, két év múlva hunyt el.
(Antal Zoltán, Hoffer József, Nagy Béla, Szűcs László és Selmeci József írásainak, interjúinak felhasználásával)
A “hőskor” egyik nagy “hérosza” volt … mai fiataloknak: mindenkit a MAGA KORÁNAK legnagyobbjaihoz kell mérni … Ő meg a MAGA KORÁBAN a legnagyobbak közé tartozott … akár az egész magyar futball … igaz, akkor 10-20 országra korlátozódott a “világfutball” … ma meg, csak a “komoly” országok száma kb. 150 … ettől még Payer Imre emlékét is meg kell őriznünk, mert kik, ha mi nem? A “szlovákok”, a “románok”, vagy a “Dózsások”??? 🙂
http://www.kisalfold.hu/sport/felavattak_payer_imre_siremleket/2293477/
Ő is egy legenda volt, a “hőskor” egyik nagy játékosa, aki megtette a magáét azért, hogy klubunkból is legenda legyen.