1939/40
A Ferencváros nagy sorozatai II.
Veretlenségi szériák a bajnoki pontvadászatban
1939/40: Quo Vadis Ferencváros? – Irány a 15. bajnoki cím!
1939. augusztus 27. Varsó, Hadsereg Stadion. Vitéz Ginzery Dénes szövetségi kapitány dirigálta magyar válogatott, Sárosival és Gyetvaival (plusz két volt zöld-fehér játékossal, Turayval és Toldival) 4:2-es vereséget szenved a lengyel válogatottól. Négy nap múlva, szeptember 1-én, hajnali 4 óra 55 perckor a hitleri Németország hadüzenet nélkül megtámadja Lengyelországot, a danzigi korridor miatt két nappal korábban elrendelt lengyel mozgósításokra válaszul. Ezzel elkezdődik a XX. századi történelmünk második világégése. Vajon a válogatott mérkőzésen a játékosok tudták, hogy már az ajtón kopogtat a halál és a borzalom? A varsói vereség után néhány nappal nem csak a légiriadó szirénái szólaltak meg, hanem a magyar labdarúgás felett is megkongatták a vészharangot. Pedig csak egy év telt el a nagyszerű VB ezüst óta, de 1939-ben egyetlen mérkőzést sem tudott nyerni a válogatott. Vajon mi történt? Korszakváltás vagy a háború szele sodorta a szakadék szélére a magyar focit? És mi lesz a bajnoksággal és mi lesz az egész harmincas éveket uraló Ferencvárossal az 1939/40-es idényben? Bajnoki címeinket bemutató sorozatunkban erre keressük a választ. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A góllövők nyomában (X.): Sárosi György dr.
A Fradi New Yorkban VII. – A West Bromwich “leszerel …”
Lehet, hogy kifogyott már a szervezetünkből a hazai tartalék, lehet, hogy melegebb lett még az eddigi kánikulánál is, de tény, hogy egyre jobban kínzott bennünket a New York-i nyár. Már értettük, miért van minden jobb bérházban légkondicionáló berendezés, miért éri meg a havi 30—40 dollárt egy szoba hűtése. (De vajon milyen lehet a levegő az East Side vagy a Harlem tömegszállásain?) Megértettük, honnan az a sok hurutos megbetegedés, amely ebben az időszakban előveszi az ittenieket: mindent jéggel isznak, a feketétől a tejen át a Coca-Coláig. Novák Dezsőt meg Horváth Lacit el is kapta a betegség. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1940 – Nyolc Fradista a válogatottban
1940. március 31., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-SVÁJC 3:0 (2:0)
vezette: Podubski (jugoszláv)
Góllövő: Sárosi(2), Sütő
Magyarország: Csikós (Ferencváros) – Pákozdi (Elektromos), Sárosi III. (Ferencváros), Biró (Hungária) – Király (Gamma), Balogh (Újpest) – Kincses (Kispest), Sütő (Gamma), Sárosi (Ferencváros), Dudás (Hungária), Kalocsay (Kispest)
Szövetségi kapitány: Ginzery Dénes Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1939/40 – “ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel írt történet
Soha nem látott bajnoki hajrában bajnokságot nyer 1939-40-ben Jugoszláviában és Törökországban eredményesen túrázó III. Ferencváros
“ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” II. kötet – Szerző: Hélisz József
A KK története – 1940: A “kis” KK
A háborús viszonyok miatt a KK-t a régi alapon nem lehetett kiírni. Mivel nemzetközi kupáért is szerettek volna játszani, a KK vezetősége hozzájárult ahhoz, hogy a küzdelmeket „Kis KK” néven megrendezzék. A KK-bizottság erre egy serleget fel is ajánlott. Ugyan nem az eredeti KK-ért, de annak szabályai szerint kezdték meg vetélkedésüket a magyar, a román és a jugoszláv csapatok. Magyarországot, a három nagy klub, a Ferencváros, a Hungária és az Újpest képviselte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....