2017/18
2018 – Nemzetek Ligája
2018. január 31., Görögország, GÖRÖGORSZÁG U19 – MAGYARORSZÁG U19: 0-0 (Utánpótlás (U19) válogatottak mérkőzése)
Magyarország: Bese (Budaörs) – Krebsz (Ajka), Schindler (Paderborn), Berdó (Paks), Kiliti (ETO FC Győr) – Tiefenbach (Austria Lustenau), Stoiacovici (Bp. Honvéd), Schafer (MTK) – Májer (Bp. Honvéd), Kundrák (Soroksár), Schön (Ajax)
Csere: Bese h. Varga Á. (Puskás Akadémia), Berdó h. Takács Zs. (FTC), Stoiacovici h. Palincsár (MTK), Májer h. Szuhodovszki (MTK), Kundrák h. Lakatos I. (Soroksár), Tiefenbach h. Lustyik (MTK), Schafer h. Csonka (FTC), Schön h. Bévárdi (Siófok), Schindler h. Zwick (Karlsruhe), Kiliti h. Tarnóczi (Videoton)
Szövetségi edző: Németh Antal Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gera: Vége!
2018.VI.9. Magyarország – Ausztrália: 1-2
Csak nem akar összeállni… Kikaptunk az ausztráloktól (is)
Nem és nem megy Leekens csapatának, potya- és öngóllal segítettünk az ausztráloknak.
A magyar labdarúgó-válogatott a világbajnokságra készülődő ausztrál nemzeti csapatot fogadta Budapesten, és 2–1-es vereséget szenvedett.
2018.VI.6. Fehéroroszország – Magyarország: 1-1
Csak annak lehet örülni, hogy nem kaptunk ki Bresztben
Válogatottunk ikszelt Fehéroroszországban, a hazaiak több ziccert is rontottak.
A magyar labdarúgó-válogatott felkészülési mérkőzésen 1–1-es döntetlent játszott Fehéroroszországban. Georges Leekens irányításával továbbra is nyeretlen a gárda, két vereség után ez volt az első iksz.
2017/18: Játékosrangsor
Feljegyzések a fotelból – A múlt fogságában
Többször feltettem már magamnak a kérdést, hogy időközönként a sors miért is játszik velünk komisz játékot, miért akarja elébünk rakni a múlt egy-egy szeletét okulás gyanánt. Tán csak azért, hogy jót derüljön rajtunk, vagy egyszerűen csak azért, hogy utat mutasson és megüzenje a jelennek, a siránkozás helyett jobban járunk, ha nem csak áhítjuk a sikert, de teszünk is érte. 1940. június 2. – 2018. június 2. Talán még a Gyilkos elmékből, Dr. Spencer Reid sem tudta volna előbányászni a képmemóriájából a két dátum közötti összefüggést. A Fradi legendás történetét jól ismerők valamit sejthetnek, hiszen azt sokan tudják, hogy az 1939/40-es bajnoki szezon labdarúgásunk 15. bajnoki címét hozta el…Nézzünk csak bele az “aranykönyvbe”: 1940. június 2. A bajnoki szezon utolsó fordulója. Március elején még két pengő fillért (akkor még nem volt “lyukas”) sem adtak volna a Ferencváros bajnoki címéért. 7 pont volt a hátrányunk (ismerős ugye?), és nem csak a toronymagasan esélyes Hungária volt előttünk a tabellán, hanem a Kispest és az Újpest is. De jött az azóta legendássá váltó Fradi-tavasz, egy lehengerlő 8 forduló, mely azt is jelentette, hogy ha az utolsó játéknapon a lehető legtöbb góllal verjük a Taxi lelkes csapatát, akkor jobb gólaránnyal bajnokok leszünk. És azok is lettek Sárosiék. Azóta 78 év telt el, több bajnoki címmel, több emlékezetes Fradi-tavasszal, melyhez sajnos 2018 tavasza nem csatlakozott. Most is volt 7 pont hátrányunk, most is voltak olyan hetek amikor vezettük a tabellát, de 1940-hez képest a minimális előnyünket sajnos nem tudtuk megtartani. így vált tök fölöslegessé a záró forduló, nekünk már nem számított semmit. Csak az emlékezés maradt és egy olyan 90 perc, amit minél hamarabb szeretnénk elfelejteni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2018.VI.2. Balmazújváros – Ferencváros: 3-3
Feljegyzések a fotelból – Félrecsúszott szépségtapasz
Ha az elmúlt napokban szerkesztőtársam a rá oly jellemző “határozottsággal” nem hív meg a mérkőzés előtt egy kellemes vasárnapi piknikre, valószínűleg kihagyom az utolsó hazai fellépésünket. A bajnokság eldőlt, bár voltak akik még reménykedtek a Videoton botlásában, de a “sors” már hetekkel ezelőtt eldöntötte a bajnoki cím sorsát. Az éremnek sokak szerint nem kettő, hanem három oldala van (aki olvasta Komlós János szatíra könyvét, az tudja mire gondolok), melyből a szokásos kettőt a csapat követte el a futószalagon kihagyott helyzetekkel, de azzal a bizonyos harmadik oldallal nem nagyon számoltunk. Pedig évek óta benne volt/van a levegőben, azt tudnunk kellett volna, hogy a Fradi kontra MLSZ csörtének egyszer biztosan nőni fog oldalága és valószínűleg akkor, amikor az a legjobban fáj. Össze is jött, a Fraditól elvett 8 pont túl sok volt ahhoz, hogy csapat egyéb botlásaival fűszerezve ne jelentsen halálos mérget. Mentálisan nem voltunk annyira erősek, hogy le tudjuk győzni a 12. ellenfelet is, nem voltak olyan egyéniségek a csapatban akik összetudták volna kapni a társakat, akik “lekiabálják” a fejüket, akik addig űzik-hajtják a többieket, amíg oda-vissza nem szántják fel a pályát. Erre jött az utolsó hazai meccs végjátéka, mely nem csak bizonyította az előbbi állításomat, de el is rontotta 13 ezer szurkoló vasárnapját. De erről majd inkább csak a végén…Visszatérve a vacillálásomhoz, végül is köszönet jár szerkesztőtársamnak, és nem csak a vasárnapi piknikért, hanem azért a pillanatért, amikor is közelítve az aréna felé, minden zöld-fehérbe öltözött. Kapkodtam is a fejem, nem tagadom azt hittem, csak néhány ezren leszünk, hogy elveszett a szurkolók hite, hogy a csalódás erősebb lesz annál az érzésnél, amit úgy hívunk, hogy Ferencváros. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2018.V.27. Ferencváros – DVTK: 4-0
Az FTC megtette a magáét, a DVTK az utolsó helyre csúszott
A bajnoki címről így is lemaradó zöld-fehérek nem sok esélyt adtak a Diósgyőrnek.
A labdarúgó NB I utolsó előtti fordulójában a bajnoki címre hajtó Ferencváros nem adott esélyt hazai pályán a Diósgyőrnek, fölényesen győzött 4–0-ra, ám sorsa még így is a listavezető Videoton kezében van. A borsodiaknak nyerniük kell a záró fordulóban, hogy megőrizzék élvonalbeli tagságukat, de ők is kiszolgáltatott helyzetben vannak.
Feljegyzések a fotelból – A harmincadik prolongálva
Mivel még a látszatát is elszeretném kerülni annak, hogy egyből a világ összeg haragját rázúdítom a kedves olvasóra, másodállásban meg felcsapok olyan összeesküvés-elmélet gyártónak, amit még Mel Gibson és Julia Roberts is megirigyelne, inkább arról a sajtról írnék hőskölteményt, amit saját szánkból énekeltünk ki. Természetesen senki sem számítson egy Illiászra, bár egy kissé erőltetve tudnék párhuzamokat vonni Trója ostromáról és a Fradiról, igaz ebből inkább egy magyar nótás kesergő kerekedni ki és nem egy hősies eposz. A kályhától sem akarok túl messzire menni, hiszen a fociban sem létezik a “ha” szócskával kezdődő magyarázatok (hasonlóval a Videoton is előállhatna), de azt tényleg nehéz megemészteni, hogy az utolsó három mérkőzésünkön kidolgozott húsz helyzetből egyetlen egyet sem tudtunk értékesíteni. Videoton, Vasas, Honvéd: három mérkőzés, három pont, két gól. Az utóbbit nem azok lőtték, akik az emlegetett “szamarat” kihagyták, hanem Blazic. Aki ugyebár védő, sőt Otigba sérülése után az egyetlen hadrafogható belső védő. Ennek ellenére a hátán vitte a csapatot, mert ha ő kétszer nem kerül elő “valahonnan” a tömegből, akkor még pontokat sem szerzünk. Pedig ha (mégis csak használni vagyok kénytelen) a Varga-Böde-Paintsil-Nagy négyesfogat a helyzeteinek csak a negyedét értékesíti, szombaton, a DVTK ellen már nyakunkba akaszthatták volna az aranyat. Ehelyett most kesergünk, vergődünk és visszaküldjük Kínába az összes importált szabót. Nincs rájuk szükség, a harmincadik csillagot eltettük jobb napokra…vagy inkább jobb évekre. Álmodtunk róla, reménykedtünk és hittük azt, hogy a mai Fradi, bár fényévekre van dicsőséges múltunk legendás bajnokcsapatitól, de jobb, mint a jelenben bármelyik csapat. De ez sajnos kevés. Egyrészt saját magunkat fosztottuk meg a harmadik csillagtól, másrészt ebben mások is jelentős szerepet játszottak…pedig nekik nem ez lett volna a feladatuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....