Albert Flórián

Albert Flórián

Albert Flórián

Ha Albert, akkor Fradi, ha Fradi, akkor Albert – két, egymástól elvá­laszthatatlan márkanév.

Amikor a saját nevelésű Albert Flórián 1958 őszén feltűnt a ferencvárosiak első csapatában, a klubnak olyan szük­sége volt rá, mint egy falat kenyérre. Hosszú évek teltek el az együt­tes legutóbbi bajnoki cí­me óta, ráadásul az 1950-ben a Dózsába vezé­nyelt gólgyárost, Deákot sem sikerült megfelelően pótolni; az egyik centerjelölt például a hátvédsorban kötött ki.

Albert az idő tájt, 17 éves, és hatalmas tehetség. Benne látják a jövő nagy középcsatárát. Csak úgy rugdossa a gólokat, technikailag kifogástalan, pompásan hozza helyzetbe társa­it is. No és a cselei! 1959-ben már válogatott, még abban az évben mesterhármast lő Jugoszláviának (4-2), a tripláját 1962-ben, a Bulgá­ria (6-1) elleni vb-csoportmeccsen megismétli. Közben az első osztály legeredményesebbje – kétszer is. A várva várt pillanat, a bajnokság megnyerése 1963-ban érkezik el; a Fradi 14 éve vágyakozott erre a si­kerre. Noha a következő esztendők sem mentesek a diadaloktól, kétséget kizáróan az 1966-os és az 1967-es év a csúcs. Albert akkor már Császár, és meg is „koronázzák”: 1967 végén megkap­ja a legjobb európai játékosnak járó dí­jat, a France Football aranylab­dáját. Abban az évben Magyarországon is a legjobb labdarúgó. 1966- ban az angliai világbajnokságon remekel, aminek köszönhetően 1967 januárjában két hetet tölt a brazil Flamengónál.

Az 1969-es esztendő pályafutása mély-, egyúttal fordulópontja. Klubjával csak har­madik a bajnokságban, és a válogatottal sem jut ki a mexikói vb-re, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a koppenhágai világbaj­noki selejtezőn elszakad a térdszalagja, ami érdemben pontot tesz csodálatos karrierje végére. Az utolsó öt év már csak szenvedés a Császár számára: lábadozás, rehabilitáció, formakeresés, egyre kevesebb jó játék, mi­közben a Ferencvárossal és a válogatottal sem tudja hozni a korábbi eredményeket. Végül belátja, hogy eljött az idő a búcsúzás­ra. El kell ismerni, hogy hiányát az FTC és a magyar labdarúgás mindmáig nem tud­ta pótolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

FRADINKA V.

dluho_01

Labdarúgásunk története 116 év alatt számos legendával ajándékozta meg a zöld-fehér szí­nek szerelmeseit. Közöttük vannak olyanok, akiket a rohanó évek szorí­tottak háttérbe, pedig olyan teljesí­tmény fűződik a nevükhöz, melyek nélkül ma sokkal kevesebb lenne a Ferencváros. Ennek elsősorban nem a méltatlan felejtés az oka, inkább az idő, hiszen a mában élő idősebb korosztály emlékei is már az ötvenes évektől kezdődnek. Talán emiatt emlékezünk sokkal többet az 1948/49-s bajnokcsapatról mint az 1931/32-s 100%-os Fradiról. Ezért is elevenednek meg a személyes beszélgetésekben Varga Zoli varázslatos cselei és nem Sárosi Gyurkának az 1937-s KK döntőben lőtt hat gólja. Nincs róla személyes emlék és kevés az í­rásos dokumentum. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki beharangozó: Kiegyenlí­tett örökmérleg a kétezres években

W_ftc-debrecen“Az 5. percben már vezetést is szerez a Fradi! Sárosi dr. a félvonal közelében hosszú labdát vág ki Sipos elé. A labda elsuhan a debreceni védők feje felett és Sipos nagyszerű ütemben ugrik ki a labdára. A vendégcsapat védői már nem tudják behozni és nyugodtan í­velheti a labdát középre. A befutó Lakatnak jól jön a fejére a labda és ő 8 lépésről a kifutó Nagy I mellett az üres hálóba fejeli a labdát. 1:0-ra vezet a Ferencváros.”

Az alábbi jelenet 10 ezer néző előtt zajlott le az Üllői úton 1943. szeptember 5-én.

A két csapat 83. (az Üllői úton a 37.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

EL: 10.03.18:45 FTC-Tottenhem TV:M4Sport
OLDALAK
10.06.18:00 M4 Sport
Tapolca, 2025.jan.11.
Categories
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
FOTELSZURKOLÓ