MTK (MTK-VM; Hungária)
Sebestyén Béla
Sebestyén Béla (1886. január 23., Budapest – 1959. december 19., Budapest), az MTK (1905-13: 106 bajnoki / 28 gól; egy bajnok- és két kupagyőztes csapat tagja) jobbszélsője, 1906 és 1912 között 24 mérkőzésen szerepelt a nemzeti tizenegyben és 2 gólt szerzett. Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán a vigaszdíjban győztes magyar együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hegedűs András
Hegedűs András (1922), az MTK (1946-52: 84 bajnoki / 20 gól; egy bajnokcsapat tagja) balszélsője, 1947-ben 1 alkalommal volt válogatott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Plattkó Ferenc
Plattkó (Patkó) Ferenc (1898. december 2., Budapest – 1983. szeptember 2., Santiago de Chile), a Vasas SC (1914-19: ? bajnoki / 4 gól; az év játékosa: 1916/17), majd az MTK (1922-23: 17 bajnoki; egy bajnokcsapat tagja) kapusa, 1917 és 1923 között 6 alkalommal őrizte a válogatott tizenegy hálóját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kovács Imre
Kovács I Imre (1921. november 26., Budapest – 1996. március 9., Budapest), az 1933 és 45 között az OETL, a BSZKRT, a Tatabányai Bányász, a DVTK; 1945 és 1959 között az MTK, a Textiles, a Vörös Lobogó, és a Bp. Bástya (1945-59: 363 bajnoki / 37 gól; három bajnokcsapat tagja) jobbfedezete, 1948 és 1952 között 8 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban. Tagja volt az 1952. évi olimpiai játékokon aranyérmet nyert magyar együttesnek. Az MTK örökös tagja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kardos István
Kardos (Klötzl) István (1915 – ?), a Hungária FC (1932-40: 96 bajnoki / 70 gól; két bajnokcsapat tagja) belsőcsatára, 1936-ban 1 mérkőzésen játszott a válogatott csapatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egri Imre
Egri Imre 1933 és 1936 között volt a Hungária játékosa. 39 bajnokin lépett pályára és egy bajnoki címet (az 1935/36-os idényben kétszer szerepelt) nyert a kék-fehérekkel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Semsei Sándor
Semsei Sándor 1933-ban és 1934-ben szerepelt a Hungária együttesében. A fedezet kilenc bajnokin lépett pályára a kék-fehérek színeiben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hirzer Ferenc
Híres (Hirzer) Ferenc (1902. november 21., Budapest – 1957. április 28., Trento), a Törekvés (1913-23), a Makkabi Brno (1923-24), a Union 03 Hamburg (1924-25), a Juventus (1925-27: 43 bajnoki / 50 gól; egy bajnokcsapat tagja), a Hungária FC (1927-32: 107 bajnoki / 68 gól; egy bajnokcsapat tagja) majd a III. kerület (1934-35) balösszekötője, 1922 és 1932 között 33 válogatott mérkőzésen játszott és 14 gólt ért el. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon szerepelt magyar együttesnek. Az MTK örökös tagja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Célfutball
Még ha akarnám is, akkor sem tudnám eltitkolni a mérkőzés előtti kételyeimet. Laudetur barátomat még talán meg tudnám győzni, hogy ne “árulkodjon”, de mivel voltam olyan balga, hogy a Szentélybe lépve aki felém jött, azzal meg is osztottam, hogy bizony tartok egy kicsit az örökrangadótól, utólag, az eredmény tudatában már veszett fejsze nyele lenne a magyarázkodás. Ráadásul egy ideig olyan voltam, mint egy élő reklámtábla, a nyakamba is akaszthattam volna egy tacepaót mely fennkölt hangon hirdeti, hogy itt sétálgat az idő múlásával egyre népesebb zöld-fehér kavalkádjában egy rossz előérzettel felvértezett szurkoló. Egy rövidke idő után már kezdett kellemetlenné válni a helyzetem, volt aki csak mosolygott, volt aki úgy nézett rám, mint “borjú az új kapura”, volt aki lelkesen mutogatott az orvosi autó felé. Ebből a szorult helyzetből meg csak egyféleképpen tudtam kikecmeregni – bedobtam Böde Danit a “mélyvízbe”. Őt mindenki szereti, jöhet ide bárki a nagyvilágból, Dani már olyan helyet foglal el a Fradi történelmében, hogy nem csak a pályán dönt el mérkőzéseket, de már a nevének említése is megoldotta a helyzetemet. A reklámtábla is lekerült a nyakamról és az orvosi autó is arrébb állt, de ha már így belevetettem magam a kételyek kusza és néha teljesen átláthatatlan világába, némi magyarázkodásra mégis csak rákényszerülnék…ha lenne legalább egy olyan ok, mely alá tudná támasztani a bennem szunyókáló kételyeket, de nincs, még utólag, néhány órai alvás után sem tudom megfejteni, hogy tegnap egész nap miért gondoltam azt, hogy nem lesz könnyű dolgunk a 214. örökrangadón. Pedig az volt. Nem volt egy sétamenet, a kék-fehérek nem feltartott kézzel érkeztek (volt játékosunk ennek még hangot is adott az “előzetesben”), mi sem sziporkáztunk a 90 perc alatt, mégis egy könnyed, szinte habkönnyű győzelmen vagyunk túl, izgalmat is csak Andó-Szabó nyújtott néhány félresikerült ítéletével okozott, és persze ott volt még országunk Sanyija is, akit jó néhányszor fogadtunk “kegyeinkbe”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....