Gyorsan elröppent a két hónap. Főleg úgy, hogy az előző bajnokságot gyorsan el is akartuk felejteni. Bár voltak kedvező jelek, remek mérkőzések, de a végső célunkat nem értük el. Persze ennek utólag belegondolva volt előnye is, hiszen kimaradtunk abból a szégyenletes nemzetközi szereplésből, amit a magyar csapatok produkáltak. Ráadásul ha a Fradi esik ki az első körben, minden bizonnyal sokkal nagyobb felzúdulást okozott volna a médiában, mint a jelenlegi “topcsapatok” siralmas szereplése. Ennek ellenére mégis vártuk a bajnoki rajtot, pedig tudjuk, hogy egyre távolabb kerültünk Európától, de ahogy Pelikán mondta: “kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Sőt, a miénk nem is sárga, hanem zöld-fehér és számunkra soha nem volt savanyú. Azt persze a 2013/14-s bajnoki nyitány első mérkőzése előtt még nem tudtuk, hogy mennyire lesz édes és zamatos, de úgy vagyunk vele, mint egy gondos gazda: megteremtettük a lehetőségét adnak, hogy jó termés legyen. Vártunk is rá sokat, néha talán türelmetlenek voltunk, de mindig hittük azt, hogy a Ferencváros örök és a 10 éves “pauza” után talán eljött a mi időnk. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →