Kispéter Mihály, ÖRÖKRE a FERENCVÁROS egyik nagy-nagy hérosza marad! Pedig, közel a 30-hoz került álmai(nk) csapatába a szegedi születésű, Szolnokról válogatottá növő hátvéd, közben, ha jók az információim, Debrecent is megjárta … Kispéter, a Szikla! Mondhatnám: “Rocca parancsnok”! Rónay úr cikke nagyszerű, utólag is gratuláció illeti, egyetlen kétely maradt bennem: én úgy tudtam, hogy Zelk Zoltán óriási MTK-szurkoló volt, nem? Meglehet, a mai fiatalok nem is értik, hogy bár e 2 klub évtizedeken át a világ legszűkebb élvonalába tartozott (Real -- Barca), rengeteg szurkoló volt, aki mindkét csapat meccsére kiment!!! Merthogy, a futballt imádták … egyik héten az MTK rövidpasszos, okos, technikás észjátékában gyönyörködtek (már akkor volt “tiki-taka”!), a másikon a Fradi elementáris erejű, mindent elsöprő támadásai nyűgözték le őket … legalábbis így tudom sok embertől, sok forrásból …
Meghatottan és élvezettel olvastam a Kispéter Mihályról és a régi Fradiról,a válságos nehéz évekről szóló szép ,emlékező írást. Édesapám már 6-7 éves koromtól fogva rendszeresen vitt a meccsekre magával,így az ÉDOSz-szá lerobbantott ,ám csupaszív csapatot is sokszor láthattam /teltházak az Üllői úton/s persze később a budapesti Kinizsi-t is …..Ma is szinte látom a régieket: Szabót,néha Csikóst vagy Pamukit a kapuban, a nagyszerű Kispétert , Csudinát/Ombódit/ akit talán minden poszton szerepelt/még kapusnak is beugrott egyszer-kétszer/, Magyart, Koczót, Gubát,Kérit, Hárit, Horváth Ödönt, Mészáros Dodót , Csokit/Csoknyait/,a hatalmas szívű Dalnoki Jenőt/ “Jenő puha vagy”…/Lakat Karcsi bácsit és a többieket…A Kinizsi idők már egy újra felfutó Fradi korszakát hozták…/Gulyás,Henni II,Kispéter Dalnoki,-Szabó ,Dékány- Kertész,Orosz,Borsos/Mátrai,Láng/ Vilezsál,Fenyvesi…..Húsvéti tornák,a Vörös Lobogó feletti teltházas diadalmeccs a Népstadionban…..etc…. Mégegyszer : köszönet a kitűnő írásért, s persze: Hajrá Fradi.
Atyaég! Micsoda fizikumu játékos lehetett. Ma is elférne egy ilyen Besic mellett. A főoldalon lévő mozis képben látszik, hogy fejekkel magasodik a többiek fölé.
Öszintén nem nagyon ismtertem a nevét, de most egy örökre megtanultam. Nagyszerű a bemutató írás.
“Misa” utolsó nagy meccse -- mint azt az “Emlékezetes” sorozatomban meg is írtam, az 1955 tavaszi Honvéd elleni 0:0 volt. De sajnos láttam játszani 1957 tavaszán is, amikor kényszerűségből vissza-visszakerült az első csapatba. szerencsére az ausztrál portya utáni eufóriában vonulhatott vissza.
Ami pedig a Honvédnál való edzősködését illeti … az első csapat keretében 16-20 mezőnyjátékos van, de csak egy vezetőedző tartozik hozzájuk. Láttam én Lakat Károly és Dalnoki Jenőt a Tatabányával Fradit verni… Pedig nekik talán a legjobban fájt miatta s szívük…
Amikor 1954-ben először kivittek a Népstadionba a Kinizsi meccsre, tudatták velem, hogy a legnagyobb Fradi szív Kispéter Mihályé. Nagyon boldog vagyok, hogy láthattam őt játszani. Óriás volt, minden értelemben.
Kispéter Mihály, ÖRÖKRE a FERENCVÁROS egyik nagy-nagy hérosza marad! Pedig, közel a 30-hoz került álmai(nk) csapatába a szegedi születésű, Szolnokról válogatottá növő hátvéd, közben, ha jók az információim, Debrecent is megjárta … Kispéter, a Szikla! Mondhatnám: “Rocca parancsnok”! Rónay úr cikke nagyszerű, utólag is gratuláció illeti, egyetlen kétely maradt bennem: én úgy tudtam, hogy Zelk Zoltán óriási MTK-szurkoló volt, nem? Meglehet, a mai fiatalok nem is értik, hogy bár e 2 klub évtizedeken át a világ legszűkebb élvonalába tartozott (Real -- Barca), rengeteg szurkoló volt, aki mindkét csapat meccsére kiment!!! Merthogy, a futballt imádták … egyik héten az MTK rövidpasszos, okos, technikás észjátékában gyönyörködtek (már akkor volt “tiki-taka”!), a másikon a Fradi elementáris erejű, mindent elsöprő támadásai nyűgözték le őket … legalábbis így tudom sok embertől, sok forrásból …
Meghatottan és élvezettel olvastam a Kispéter Mihályról és a régi Fradiról,a válságos nehéz évekről szóló szép ,emlékező írást. Édesapám már 6-7 éves koromtól fogva rendszeresen vitt a meccsekre magával,így az ÉDOSz-szá lerobbantott ,ám csupaszív csapatot is sokszor láthattam /teltházak az Üllői úton/s persze később a budapesti Kinizsi-t is …..Ma is szinte látom a régieket: Szabót,néha Csikóst vagy Pamukit a kapuban, a nagyszerű Kispétert , Csudinát/Ombódit/ akit talán minden poszton szerepelt/még kapusnak is beugrott egyszer-kétszer/, Magyart, Koczót, Gubát,Kérit, Hárit, Horváth Ödönt, Mészáros Dodót , Csokit/Csoknyait/,a hatalmas szívű Dalnoki Jenőt/ “Jenő puha vagy”…/Lakat Karcsi bácsit és a többieket…A Kinizsi idők már egy újra felfutó Fradi korszakát hozták…/Gulyás,Henni II,Kispéter Dalnoki,-Szabó ,Dékány- Kertész,Orosz,Borsos/Mátrai,Láng/ Vilezsál,Fenyvesi…..Húsvéti tornák,a Vörös Lobogó feletti teltházas diadalmeccs a Népstadionban…..etc…. Mégegyszer : köszönet a kitűnő írásért, s persze: Hajrá Fradi.
Atyaég! Micsoda fizikumu játékos lehetett. Ma is elférne egy ilyen Besic mellett. A főoldalon lévő mozis képben látszik, hogy fejekkel magasodik a többiek fölé.
Öszintén nem nagyon ismtertem a nevét, de most egy örökre megtanultam. Nagyszerű a bemutató írás.
“Misa” utolsó nagy meccse -- mint azt az “Emlékezetes” sorozatomban meg is írtam, az 1955 tavaszi Honvéd elleni 0:0 volt. De sajnos láttam játszani 1957 tavaszán is, amikor kényszerűségből vissza-visszakerült az első csapatba. szerencsére az ausztrál portya utáni eufóriában vonulhatott vissza.
Ami pedig a Honvédnál való edzősködését illeti … az első csapat keretében 16-20 mezőnyjátékos van, de csak egy vezetőedző tartozik hozzájuk. Láttam én Lakat Károly és Dalnoki Jenőt a Tatabányával Fradit verni… Pedig nekik talán a legjobban fájt miatta s szívük…
Amikor 1954-ben először kivittek a Népstadionba a Kinizsi meccsre, tudatták velem, hogy a legnagyobb Fradi szív Kispéter Mihályé. Nagyon boldog vagyok, hogy láthattam őt játszani. Óriás volt, minden értelemben.
Talán ő mondta: az emnber vagy fradistának születik, vagy fradista lesz. Koromnál fogva már csak mint legendáról hallottam róla.