„A SÁROSI-SAROK”

Pár év előtti hazai látogatásunk alkalmával egyik nap Édesanyámhoz indultunk taxin. A forgalom óriási volt. Én elöl, a kocsivezető mellett ültem. Egyszer csak észrevettük, hogy a forgalmat irányí­tó rendőr leugrik a motorbiciklijéről, szembefordul a hömpölygő autóáradattal és mindkét karját felemelve megállí­tja a csúcsforgalmat.

Miután mi voltunk a sorban az első kocsi, láttam, hogy a sofőr izgatott lett, mert tudta, hogy milyen szabálytalanságot követett el.

A rendőr behajolt a nyitott ablakon, és mosolyogva ezt kérdezte:

-Ön ugye a dr. Sárosi?

Az én igenlő válaszomra í­gy kiáltott fel:

-Kedves Gyurka! í­rjon erre a papí­rlapra egy autogramot, el sem tudja képzelni, hogy az én apám milyen boldog lesz.

Én szí­vesen teljesí­tettem kérését, és miután láttam, hogy nagyon fiatal, megkérdeztem, hány éves.

Amikor közölte életkorát, én í­gy válaszoltam neki: –hát akkor maga sohasem láthatott játszani! Miről ismert fel engem?

A felelet ez volt:

-Kedves Gyurka doktor! Az én apám mindenkor nagy rajongója volt Önnek (és ma is az). A lakásunk előszobájának egyik sarkában egy úgynevezett Sárosi-sarkot rendezett be, ahol az Ön legkülönbözőbb fényképei vannak kitéve. A közepén pedig egy hatalmas Sárosi-arcképpel bőví­tette ki a gyűjteményét. í­gy tehát én mindennap, amikor elmegyek és megérkezem, az első, amit látok, az Ön fényképe. Ezért ismertem fel azonnal!

dr. Sárosi György

Megköszönte az autogramot, mosolyogva szalutált és elrohant a motorbiciklijén.

De ezzel még nincs befejezve az eset. A sofőr, aki szintén egy fiatal ember volt, felém fordulva ezt mondta:

-Hát én nem tudtam, hogy egy ilyen hí­res utasom van! Most meg én kérek egy autogramot a nagybátyám részére, aki szintén az FTC szurkolója és nagy Sárosi-rajongó.

Forrás: Részlet dr. Sárosi György “Rongylabdával kezdtem” cí­mű í­rásából.