1903.X.11. Ausztria – Magyarország 4:2

M. L. Sz. reprezentatív csapata Bécsben.

Szövetségek mérkőzése. Osztrák-magyar 4:2.

Az intéző bizottság 1903. okt. 5-én hétfőn este 7 1/2 órakor ülést tart, melyben az október 11-én Bécsben szereplő szövetségi csapatot összefogja állítani. E végből a következő játékosok föltétlen megjelenését kéri: Sípos, Berán, Nagy, Bródy, Skrabák, Bodor, Blazsek, Károly, Pokorny, Vince, Minder, Neumann, Gorszky, Sár, Bayer, Borbás és Schvaure.

(Nemzeti Sport, 1903. október 4.)

Reprezentativ csapatok mérkőzése. A magyar és osztrák Football Uniók reprezentativ csapatai ma délután harmadízben találkoznak egymással. Ezúttal Bécsben fog szerepelni a magyar csapat, míg tavaszszal revancheképpen; ismét Budapest lesz a nevezetes mérkőzés színhelye. Legelső ízben Bécsben játszott a magyar reprezentativ csapat s éppen egy esztendeje most annak, hogy csúfos kudarczczal végződött első küzdelme. Az akkori csapat nagyon hebehurgyán — szinte az utolsó pillanatra — lön összeállítva s így nem csoda, hogy a bécsi nem protekcziós csapattal szemben nevetségesen gyenge szerepet játszott. A dolognak azonban mi szomorú oldalát láttuk, melynek előidézésében részes volt nemcsak a jobb kvalitású játékosok megokolatlan indolencziájának, hanem a Labdarugó-Szövetség kapkodásának is. Oly játékosokat, kikről biztosan tudta, hogy nem vesznek részt a bécsi mérkőzésen, az utolsó pillanatig a reprezentativ csapatban résztvevőként szerepeltetett s a mikor a csapat végleges összeállításáról volt szó, alig tudott egy félig meddig rendes csapatot Bécsbe felküldeni.

A magyar csapat bécsi csúfos vereségéért múlt tavaszszal revanche-ot vett Budapesten, s ha nem is győzte le oly arányban ellenfelét, mint az őt Bécsben, mégis elégtételül szolgált ama csorba után, melyet reprezentativ csapatunk első külföldi szereplése football-sportunk jó hírnevén ejtett. Pedig a csapat összeállításán akkor is meglátszott a Magyar Labdarugó-Szövetség egyik érdekfrakcziójának befolyása, mely mindenképp egyik első osztályú egyletünk játékosait tolta a reprezentativ csapat jóságának rovására előtérbe.

A ma délután szereplő csapat összeállítása a szerda este tartott intéző bizottság határozatához képest a következő lesz: Sipos (B. T. C.) — Berán (F. T. C), Nagy (M. T. K.) — Sár (M. T. K.), Skrobák (B T. G.), Bodor (Postás) — Blazsek (B.T.C.), Kertay (Postás), Borbás (F. T. C.), Károly (M. T. K ), Vince (M. A. C.)

A védelem összeállítása ellen nincs kifogásunk, habár nagyrészt lassú játékosokból álló védelem meghazudtolja a magyar csapatok egyik jellemző tulajdonságát: a külföldön is közmondássá vált gyorsaságot, mely hazai csapatainknak mindenkor főerősségét képezte. Ezzel szemben a csatársor összeállítását nagyon is hibáztatnunk kell. Vajjon mit keres egy magyar reprezentativ csapatban Kertay, Vince és Borbás. Kertay jó hátvéd, talán elég jó fedezet lehet, de csatársorba abszolúte nem való. Jelölését nevetségesnek tartjuk s kiváncsiak vagyunk a reprezentativ csapatba való beállításának megokolására. Vince és Borbás szeszélyes s önző játékosok.

Ily jellegű csapatban amúgy is hiányzik az együttérzés szelleme, mely az összjátékra mindenesetre bénítólag hat, s ha már most önző játékosokat is beállítunk a csatársorba, melynek tulajdonképpen egy testet kell alkotnia, hogy az ostrom sikerrel járjon, úgy már eleve megbontjuk a csapat egyöntetűségét és a játék harmóniáját.

Vajjon miért éppen ezeket tolta az intéző bizottság előtérbe, hiszen van kivülök akár egy fél tuczat játékos, kik feltétlenül jobbak ezeknél. Miért nem szerepel Minder, Oláh, Weisz, Pokorny, Hoffer, Niessner, Aschner a csapatban. Akármelyik közülök jobban állaná meg helyét, mint az említettek.

A támadásban nincs bizodalmunk s csak a védelem az, melyben bizhatunk s remélhetjük, hogy a tavalyihoz hasonló kudarcz nem fogja érni a magyar football-sportot.

(Sport-Világ, 1903. október 11.)

Mai mérkőzések. A Magyar Labdarugók Szövetségének válogatott csapata ma játszik Bécsben az osztrák Unió válogatott csapata ellen. Az osztrák csapatról még nem hallottunk semmit. A magyar csapatot a következőképen állították össze: Sípos (B. T. C.) — Berán (F. T. C.), Nagy (M. T. K.) — Sár (M. T. K.), Skrabák (B. T. C.), Bodor (Postás) – Balász (B. T. C.), Károly (M. T. K.), Kertay (Postás), Vince (M. A. C.), Borbás (F. T. C.).

Az összeállítás jónak mondható, bár Bayert, Pokornyt és Fehéryt szerettük volna benne látni. Nagyobb hiba azonban ennél az, hogy ebben az összeállításban ez a csapat egyáltalában nem trenírozott. Sajnos hogy erre, oly kevés gondot fordítanak s egy összejátékkal nem bíró csapattal mennek külföldre. Bízunk azonban a csapat szívóságában, testi erejében és tempó birásában, bár valami vérmes reményeink nincsenek.

(Nemzeti Sport, 1903. október 11.)

1903. október 11., –:–, Bécs, Prater (WAC) pálya, ÖFU csapat — MLSZ csapat 4:2 (1:1)
vezette: Geo Fuchs (osztrák)
*ÖFU csapat: Steinmann (Simmering) — Schulz (WAC), F. Dettelmayr (WAC) — Schrammel (Rapid), Wilczek (Sparta), Pulchert (WAC) —  Schneck (Graphia), Schediwy (Rapid), Huber (WAC), Studnicka (WAC), Taurer (WAC)
MLSZ csapat: Sipos (BTC) — Berán (FTC), Nagy (MTK) — Sár (MTK), Skrabák (BTC), Bodor (Postás) — Blazsek (BTC), Károly (MTK), Kertay (Postás), Vince (MAC), Borbás (FTC)
Gól: Huber (?., ?.), Studnicka (?., ?.) illetve Borbás (?., ?.)
Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc (a válogatást az MLSZ intéző bizottsága végezte)

Szövetségek mérkőzése. Osztrák-magyar 4:2. Folyó hó 11-én mérkőzött a Magyar Labdarugó Szövetség reprezentatív csapata az Oesterreichische Fussball Union reprezentatív csapatával Bécsben. Eredmény 4:2 az osztrákok javára. Ez a tavalyi 5:0 eredményhez képest javulást mutat. Igaz ugyan, hogy tavasszal 3:2 arányban a magyarok győztek, de ne feledjük, hogy ez a mérkőzés Budapesten, tehát ismert pályán történt és akkor a szövetség csapata huzamosabb tréning után állott ki a mérkőzésre. Most pedig utolsó pillanatban történt a csapat összeállítása és egyetlen össztréning sem volt. Pedig erre nagy szükség lett volna, mert pl. a csatársor minden embere más-más egyesület tagja, így nem csoda azután, ha nem tudván megérteni egymás játékmodorát, egyikük sem fejthette ki teljes képességét. Az osztrákok e tekintetben sokkal jobb helyzetben vannak. Náluk a WAC. úgyszólván egy klasszissal kimagaslik ellenfelei közül. Ha már most válogatott csapatot állítanak össze, csak a WAC. csapatában levő néhány gyengébb játékost kell a többi egyletek játékosaival kicserélni. Ilyen válogatott csapatnak azután kevesebb tréningre van csak szüksége.

Az osztrákok tőlük telhetőleg mindent megtettek, hogy a mérkőzés fényét, fontosságát emeljék. Kellemesen lepte meg a magyar csapatot, hogy a pályán több nemzeti színű zászló volt kitűzve és hogy a nagyszámú közönség lelkes ovációban részesítette őket. A két hét előtti MFC. kontra IVFC. mérkőzésen történt politikai tüntetéseknek semmi nyoma sem volt.

A két mérkőző csapat játékát röviden a következőkben foglalhatjuk össze: Az osztrákok játéka a fent említett oknál fogva öntudatosabb. Különösen a csatársor összjátéka tűnt ki. Amiben az oroszlánrész a 6 év óta egy csapatban játszó 3 WAC. csatárt (Taurer, Studnitzka, Huber) illeti meg. A pálya belsején viszik előre a labdát, míg alkalmas pillanatban a gyakran lesben álló szélsők egyikéhez juttatják, ki lefutva erősen centerez. Főleg Studnitzka és Huber vezetik a támadást Taurer segélyével. Védelmük gyengébb csatársoruknál. Nem elég gyorsak. Tudásuk fogyatékosságát erőszakoskodással igyekeznek pótolni. Azonban ez ő náluk nem vad, hanem csak erős játék.

A magyar csapat összjátéka gyengébb volt. A támadás mindig inkább egy-egy csatár által keresztül vitt lerohanás eredménye volt. A csatárok, egymást meg nem értve, nem tudnak összefüggő csatárláncot alkotni. Kapu előtt pedig elveszítve nyugodtságukat, a legkedvezőbb alkalmakat mulasztották el gólok elérésére. A fedezetsor működött aránylag legjobban. Mindvégig kitartóan keményen dolgozott. A hátvédek megválasztása ismét nem volt szerencsés. Egymást nem értették meg; teljesen önállóan dolgoztak, ami a sikeres védekezést nagyban hátráltatta. Jobb hátvédek mellett szebb eredményt érhetett volna el a csapat. A kapus kitűnően töltötte be tisztét. A kapott gólokat nem lehetett kivédenie. Az egész csapat nagy kedvvel és lelkesedéssel játszott. A két csapat összeállítása a következő volt:

Az osztrák csapat Steinmann (Rapid) — Dettelmeyer (WAC.), Schulz (WAC.) — Schrammel (WAC), Pulchert (WAC), Wilcek (WAC) — Taurer (WAC.), Studnicka (WAC), Huber (WAC.), Schedendy (Rapid), Schneck (Graphia).
A magyar csapat Sipos (BTC.) — Nagy (MTK.), Berán (FTC.) — Bodor (Postás), Skrabák (BTC.), Sár (MTK.) — Borbás (FTC.), Vince (MAC.), Kertay (Postás), Károly (MTK.), Blazsek (BTC.).

A játékot az osztrákok kezdik szél és nap ellen. Rövid ideig ide-oda hullámzik a játék. A magyarok azonban kihasználva helyzetüket, hogy szél is segíti őket, hamarosan átterelik a játékot az osztrákok térfelébe. Huzamosabban ostromolják az osztrák kaput, de az ellenfél védelmének jó ideig sikerül minden támadást visszaverni, míg végre Borbás kiszabadulva a labdával megszerzi csapatának az első gólt. Újabb felállás után ismét a magyarok támadnak többet, de újabb eredményt elérni nem tudnak. Ellenben az osztrákok egy támadását siker koronázza. Taurernek egy a balszélen levitt és szépen beadott labdáját a lesben állóHuberr fejjel a kapuba küldi. További változatos játék után a félidő 1:1 eredménynyel végződik.

A második félidőben már rosszabb a magyarok helyzete, mert szél és nap ellen kell játszaniok. Az osztrákok mindjárt a félidő elején heves ostromnak vetik alá a magyar kaput, de minden eredmény nélkül. Végre mieink magukhoz térve, lassan visszaszorítják ellenfelüket és körülbelül 10 percig erősen támadnak, de eredményt elérni ők sem tudnak. Majd az osztrák csatársor kiszabadulva szépen viszi a labdát előre és rövid játék után Studnitzka védhetetlen lövése révén gólt ér el. Ujabb negyedóra alatt az osztrákok még 2 gólt lőnek: egyet Huber ütött be fejjel, a negyediket ismét Studnitzka szép lövése szerezte meg. Majd a magyarok is offensivába lépnek és hamarosan visszaadnak egy gólt Borbás révén. Ezután változatosan folyik a játék, míg a biró a játék végét nem jelzi. Közvetlen a lefütyülés után rúgtak még egy gólt az osztrákok Huber révén, de ez már a játék lefütyülése után történt és különben is offside volt.

A bírói tisztet pártatlanul, de nem elég erélylyel Geo Fuchs töltötte be. Az itt-ott előforduló erőszakoskodással és gyakran az offside játékkal szemben is elnéző volt.

(B. Ö. – Nemzeti Sport, 1903. október 18.)

Október 11.

A Magyar Labdarugó-Szövetség válogatott csapata múlt vasárnapon vereséget szenvedett az osztrák Unió reprezentatív csapatától 4:2 arányban. Az eredmény megközelítőleg a két csapat erődifferencziájának arányát tünteti fel, de nem mondja egyszersmind azt, hogy a két ország football-sportjának nívója az eredmény arányában áll. Sem az osztrák, sem a magyar csapat tagjai nem voltak a játékosok legjobbjaiból kiválogatva s így nem is lehet a múlt vasárnapi match eredményéből komolyan következtetni a két ország football-sportjának nivó-különbségére.

A bécsi csapat csatársora határozottan jobb volt a mieinkénél, viszont a magyar védelem túlszárnyalta a bécsiét, mely körülmény folytán a két csapat meglehetősen egyenlő erejűnek bizonyult.

A magyar csapatban aránylag Sipos volt a legjobb, bravúros védelmével őszinte elismerést aratott. Nagy bal hátvéd szerepében jól funkczionált, míg Berán némi indiszpoziczióval küzdött, a mi nagyon is meglátszott bizonytalan játékán. A fedezetek állották meg a csapatban a legjobban helyüket; úgy a támadást, mint a védelmet hathatósan támogatták s egyaránt illeti dicséret Skrobák közép-, Sár jobb-, Bodor balfedezetet lelkes játékáért. A csatársor minden kombináczió nélkül, gyakran fejvesztetten játszott. Az elért eredmények inkább az egyéni játék következményei lettek, mert egyöntetű összjátékról szó sem lehetett. Blazsek és Károly nagyon jól dolgoztak, Borbás és Vince pedig egyéni kvalitással biró játékosok lévén, a csatársor működésének keretében elég jó szerepet játszottak. Kertay azonban nulla volt. Érdekes a dologban az, hogy Kertayt még saját egylete sem tartja elég jónak arra, hogy első csapatába tegye, míg az intéző bölcsek tanácsa egy reprezentatív csapat középcsatár szerepére méltónak tartotta azzal a tudattal, hogy Kertay jó lesz döntőgető szerepre. Ez az őskorszakbeli felfogás különben eléggé jellemzi a jeles bizottságnak gondolkodását és szakértelmét.

A bécsi csapatban a csatársor briliáns volt, kevésbbé jók a fedezetek s gyengék a hátvédek és kapuvéd. Hogy ennek daczára a magyar csapat küzdelme nem járt a kellő sikerrel, az főleg a csatárok bizonytalanságának tudandó be.

Az első goalt a magyar csapat szerzi Borbás révén. A bécsi csapat 15 perczczel később kiegyenlít, ez azonban off side állásból történt. A magyar csapat csaknem egész félidőn át támadott s csatárainak több alkalma volt goalt elérni, de kapu előtt oly fejvesztett kapkodást vittek véghez, hogy a bécsi publikum őket kinevette.

A második félidőben a bécsiek játszván hátszéllel s állandó ostrom színhelyévé teszik a magyar kaput. Sipos bámulatra méltó hősiességgel véd, de képtelen tartani azon labdákat, melyeket a jobb hátvéd hibázása folytán lőttek közvetlen közelségből.

Studnicka az elsőt, Huber ügyes fejpassz révén a második s csakhamar előbbi újabb goallal szaporítja a bécsiek pontjait. A félidő vége felé közeleg, midőn a magyar csapatnak ismét sikerül a bécsi védelmen áttörni s Borbás révén újabb goalhoz jutni. Az eredmény a félidő végéig nem változott.

Geo Fuchs a bécsi viszonyokhoz képest elég jó biró volt.

(Sport-Világ, 1903. október 18.)

*Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 11.18. 15:30 Paks-FTC (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ