1904.II.21. FTC – BTC 2:0

A Ferenczvárosi Torna-Club 2:0 győz a Budapesti Torna-Club ellen.


A mai nappal megkezdődnek a bajnoki mérkőzések is és ezzel beköszönt a hivatalos football szezon. Mindjárt az első napon az első osztályú bajnokság tavalyi hat első helyezettje kerül egymással szembe. Oly érdekes mérkőzésekre van tehát kilátás, hogy ugyancsak nehéz lesz a közönségnek választani, hogy melyik pályára menjen. (…)

A millenáris pályán az 1903. évi bajnokság két első helyezettje az FTC. és a BTC. találkozik. Kétségkí­vül ez a mai nap főeseménye. A BTC. a mult vasárnap a 33-asok ellen elég jó formát mutatott; mindamellett azt hisszük, hogy az FTC. teljes csapatával szemben vereséget fog szenvedni.

A BTC—FTC. mérkőzés összeállí­tása a következő:

FTC: Oláh — Berán, Manglitz — Gorszky, Bródy, Lissauer — Weisz, Kovács, Pokorny, Novotny, Braun.
BTC: Sí­pos (Izsó) — Rapos, Skrabák — Schaschek Kisfaludy, Helmich — Oláh, Otte, Újváry, Blazsek II., Blazsek I.

(Nemzeti Sport, 1904. február 21.)

Mai mérkőzések. A M. L. Sz. által kií­rt I. osztályú bajnokság tavaszi fordulójának első mérkőzése eseményszámba megy. Nem kisebb ellenfelek, mint a Budapesti Torna-Club és a Ferenczvárosi T.-C. állanak egymással szemben; az 1901. és 1902. évi bajnoki csapat az 1903. évi bajnoki csapattal. A mai mérkőzés í­gy nemcsak ezen okoknál fogva bí­r érdekességgel, hanem jelentőségénél fogva is, hiszen a két legjobb magyar csapatnak a bajnokságért való küzdelméről van szó s nincs kizárva az a körülmény, hogy a mai mérkőzés eredménye nagy befolyással lesz az idei bajnokság sorsára. Ép ez oknál fogva mindkét csapat legjobbjait állí­tja sorompóba, s ha a mai matchet energikus bí­ró vezeti s a játékosok is a fair játékmodor keretében maradnak, úgy a saisonnak talán legszebb és legélvezetesebb matche lesz. Győztest tippelni bajos; mindkét csapat egyenrangú qualitásokkal rendelkezik s akár az egyik, akár a másik félé a győzelem, annak eldöntésében kétségkí­vül szerencse játszik közre. Leginkább eldöntetlen vagy nagyon csekély goal differentiájú eredményre számí­thatunk.

A csapatok a következő összeállí­tással játszanak:

B. T.-C. piros-fehér. Sipos — Rapos, Skrabák I — Schaschek, Helmich, Kisfaludy — Blazsek I., Felhőssy, Ujváry, Blazsek II., Román.
F. T.-C. zöld-fehér. Oláh — Manglitz, Berán — Bródy, Gorszky, Lissauer — Braun, Novotny, Pokorny, Kovács,Weisz.

A match szí­nhelye a millenáris pálya. Kezdete d. u 3 órakor. Rendes belépő-dí­jak.

Az első csapatokat megelőzőleg d. u. 1 órakor a II-ik csapatok játszanak a szövetségi dí­jért. A Budapesti T.-C. tavalyi győztes csapatja idén némi változáson ment keresztül, mely azonban kétségkí­vül javára vált s í­gy győzelmi esélyei a F. T.-C.-vel szemben nagyobbak. A B. T.-C. csapata a következőképen fog játszani: Izsó — Nyilassy, Stobbe — Lucius, Sajó, Palócz — Dvorzsák, Riedl, Ott, Skrabák II., Speidl G.

(Sport-Világ, 1904. február 21.)

1904. február 21., 15:00, Millenáris, FTC – BTC 2:0 (1:0)
vezette: Ordódy Béla (BEAC)
FTC: Oláh — Manglitz, Berán — Lissauer, Bródy, Gorszky — Borbás, Kovács, Pokorny, Weisz, Braun
BTC: Izsó — Skrabák, Rapos — Helmich, Kisfaludy, Schaschek — Oláh, Blazsek II., Ujváry, Ott, Blazsek I.
Gól: Weisz (20.), Borbás (55.)

FTC.—BTC 2:0. A múlt vasárnap találkozott a millennáris versenypályán az 1903.évi bajnokság két első helyezettje, a BTC. és az FTC. E két csapat mérkőzése mindig erős küzdelemmel járt nemcsak a köztük levő rivalitásnál fogva, hanem azért is, mert mindkét csapat játékosai, különösen a védőjátékosok, a legsúlyosabbak és legerélyesebbek közé tartoznak. Az izgalmasnak í­gérkező játék csakugyan oly nagy közönséget csalt ki a pályára, amekkora becsületére válnék a szezon közepén is akármilyen nemzetközi mérkőzésnek. Pedig maga a játék nem minden tekintetben elégí­tette ki a közönséget; mert igaz ugyan, hogy az FTC. a várakozáson felül meglepő briliáns formát mutatott, de a BTC. a legkevésbbé sem elégí­tette ki az első mérkőzése után hozzáfűzött reményeket. Alig ismertünk rá e csapatra, amelynek legnagyobb erőssége eddig a semmi akadályt nem ismerő önbizalom volt; most ambí­ció nélkül, fáradtan játszottak, s szinte látszott rajtuk, hogy nem bí­znak győzelmükben. A csatársoruk tényleg oly gyenge játékot produkált, hogy a piros-fehér szí­nek leglelkesebb hí­vei is méltatlankodtak rajta. Annál nagyobb dicséret illeti az FTC. csatársorát, amely mindvégig a legnagyobb lelkesedéssel és kitartással vezette a játékot. Borbás és Weiss voltak a nap hősei. Az első fényes egyéni játékával legjobb napjaira emlékeztetett, mí­g az utóbbi kitűnő lövőképességével ragadta tapsra a nézőket. Jól töltötte be szerepét a fedezetsor is, melynek legtehetségesebb tagja kétségtelenül Bródy; kár, hogy javí­thatatlan durvasága a legszebben kivitt akciót is elrontja. Ugyanez a hibája a hátvédeknek is, különösen Manglitznak, ki erőszakos játékával komolyan veszélyezteti ellenfeleit. Áll ez a két BTC.-hátvédről is, kik közül csak Skrabák nyújt első osztályú játékot; Rapos gyenge; mindkettő erőszakos. A két csapat a kővetkező összeállí­tásban játszott:

FTC.: Oláh — Manglitz, Berán — Lissauer, Bródy, Gorszky — Borbás, Kovács, Pokorny, Weisz, Braun.
BTC.: Izsó — Skrabák, Rapos — Helmich, Kisfaludy, Schaschek — Oláh, Blazsek II., Ujváry, Ott, Blazsek I.

A borús idő kissé kiderült, mikor a csapatok kivonultak a pályára. Hangos éljen és taps köszönti a két csapatot. Helyet az FTC. választ, hátba fogván a napot, s a meglehetős erős szelet. Kezdés után FTC. rögtön az ellenfél kapuja elé telepszik, amelyre lövést lövés követ. Weisz középről élesen lő, de Skrabák szépen ártalmatlanná teszi azt; a visszaadott labdát Pokorny fejjel kiemeli, mí­g a Weisz által lőtt kornert Izsó védi ki. Pár percre hátrább vonul a játék, de csakhamar Weisz rohan le, a gól elé Borbásnak adja át a labdát, aki azonban elhibázza azt. Rapos kornert vét, amely azonban eredmény nélkül múlik el, mert Kovács lövése a gól mellé megy. Borbás vezeti erre a rohamot, amely példás összjátékkal fejlődik ki, de a döntő pillanatban a sikeres lövést agyonkombinálják. Az ostrom meg nem szűnik; Lissauer a centerbe futó Weisz-nek adja a labdát, ki egy 25 m.-es szép lövéssel megszerzi a jól kiérdemelt vezető gólt a 20-ik percben. Felállás után BTC. támad hevesen. Bródy Ujváryval összekoccan, de a bí­ró figyelmeztető szavával közbelép. A nyert szabadrugás után Ujváry-nak alkalma nyí­lik lövésre., de a kapus könnyen védi azt. Röviddel rá Oláh ugrik meg s már-már úgy látszott, hogy visszaadja a gólt, midőn az utolsó pillanatban elhibázza a lövést. Ezzel aztán megtörik a BTC támadása s újból a védelemre szorul. Izsó több szép védést csinál. Újból réshez jut a BTC.; a heves támadást Manglitz hands-e akasztja meg. Szigorí­tott szabadrúgást nyer a BTC, újra remény kel a keblekben a kiegyenlí­tésre: mikor a roppant izgatott Újváry magasan a kapu fölé lövi a sokkal hasznosabban értékesí­thető labdát. Blazsek rövid időre még ott tartja a csapatot, de csakhamar az FTC. csatársora vezeti a labdát. A tempó is enyhül most már. FTC. még kornert ér el de Izsó úgy ezt, mint Weisz, Kovács és Pokorny lövését kivédi. Első félidő 1:0 az FTC. javára.

A második félidő újból az FTC. támadásával kezdődik. Borbás és Kovács, ki különösen fáradhatatlanul dolgozik, szép összjátékkal vezetik azt, de Weisz lövése a kapu fölé megy. A szél által segí­tve mosta BTC. is gyakrabban jut támadáshoz de Ujváry bizonytalan lövéseivel mindent elront. FTC. kornert ér el, amely azonban eredménytelen marad. Bár a tempó gyengébb, mindamellett mindkét fél erélyesen dolgozik. Borbás kicselezve Rapost egyedül fut le s a 10-ik percben egyedül gólt lő. E nem várt eredmény teljesen lehangolja a BTC-t, amely most már fáradtan játszik. A nagy megerőltetés miatt Borbás is rosszul lesz, de csakhamar folytatja a játékot. Félő, hogy ez az amúgy is beteg játékos az ilyen megerőltetett játék miatt idő előtt le fog törni. FTC. kornert nyer, de Izsó ugy ezt, mint az utána következő két lövést védi. A hátralévő időben a BTC. is szerez még két kornert, de hasznát nem látja.

Bí­ró Ordódy Béla (BEAC.) volt.

*

Szövetségi dí­j. BTC.—FTC. 2:0. Az első csapatok előtt játszott a mult vasárnap a két csapat. A BTC. csapata igen nagy súlybeli fölényben volt. Feltűnő jók voltak Scheibel és Herschkovits az FTC. csapatában.

(Nemzeti Sport, 1904. február 28.)

Budapest, február 21.

A múlt vasárnapi football-matchek clouja minden bizonynyal az az I. oszt. bajnoki mérkőzés volt, melyet a Ferenczvárosi Torna- Club és a Budapesti Torna- Club ví­vtak a millenáris pályán. A F. T. C. eddig, a hányszor csak szembe került a B. T. C-bal, mindannyiszor vereséget szenvedett tőle; tavaly is, mindazonáltal megnyerte a bajnokságot. A két év előtti bajnoki csapat és a tavalyi bajnoki team találkozott tehát egymással; sorshúzás szeszélye szerint mindjárt a szezon legelején. Érthető tehát az a nagy érdeklődés, a mit a publicum mutatott: mind a két tribünt és az állóhelyet annyi ember töltötte meg, a mennyi csak nemzetközi matcheken szokott összegyűlni.

B. T. C. a F. T. C.-bal szemben megőrzött verhetetlenség nimbuszával állott ki a küzdőtérre, a F. T. C. pedig azzal az erős akarattal és elszántsággal lépett a porondra, hogy a tradí­ciót megszakí­tsa. A F. T. C.-nak sikerült az, a mit akart: megverte, még pedig nagy fölénynyel verte meg a Budapesti Torna Clubot. Igaz ugyan, hogy a konjunktúrák is kedveztek a ferenczvárosiaknak; í­gy mindjárt az is, hogy erős széllel kezdték a játékot, még pedig olyan erős tempóban, hogy a szél ellen küzdőknek rögtön a legerősebb és í­gy a legfárasztóbb akczióba kellett lépniök. De ezzel korántsem akarjuk azt mondani, hogy a F T. C. a szerencsés konjunktúráknak köszönheti győzelmét. Nem, hanem egyedül tudásának, összjátékának és játékosai egyéni ügyességének s képességének reális eredménye ez a szép győzelem. Az a két goal is, a mivel a győzelmet magukhoz ragadták, mesteri volt. Az elsőt a kapussal szemben állva mintegy 25 méternyi távolságból, éles lövéssel Weisz csinálta, á la Studnicka. De nem csak ez az egy sikerült goallövése érdemel dicséretet, hanem valamennyi goallövési kí­sérlete, mivel a publicum elismerését ví­vta ki, valamennyi lövése veszélyes volt, valamennyi helyes irányú volt, valamennyinek volt ereje, úgy, hogy a kapusnak valamennyit védenie kellett. Lövései előtt nem tesz sok előkészületet, a mint megkapja a labdát, abban a pillanatban stoppol s már a következő pillanatban, a legképtelenebb helyzetből is — éppen azért nagyon váratlanul — lő a goalra. Nagy kijelentéseket — különösen személyeket illetőleg — nem szeretünk tenni, de örülve azon, hogy egyszer egy magyar forwardot lövéseiért dicsérnünk lehet, kifejezést adunk azon vélenyünknek, hogy a vasárnap látottak alapján Weiszet tartjuk a legjobb magyar shootolónak. A másik goal pendantja volt az elsőnek, de egészen más zsánerű, a mí­g Weisz az ő goalját messzitől lőtte, addig a második goalt Borbás úgy csinálta, hogy végig dribblizve az ellenfél védelmét, nagy nyugalommal közvetlen közelből röpí­tette labdáját a hálóba. A F. T. C. többi csatárairól is jót mondhatunk. Braun és különösen Kovács az összjáték érdekében sokat tettek, Pokorny az ő szürke, produkciókban szegény, de hasznos játékával pedig a szárny-csatároknak jobbra-balra szépen osztogatta a labdát. A fedezetsorban Bródy és Gorszky az ő ismert ügyességükkel és szí­vósságukkal támogatták támadó játékosaikat; Lissauerről se jót, se rosszat nem mondhatunk. A hátvédek se technika, se biztonság dolgában nem állanak a csapat többi játékosainak ní­vóján, különösen Manglitz nem, a ki technikai fogyatékosságait még azonfelül erőszakkal akarja pótolni; Beránnál talán nem is annyira a technika fejletlensége a szembeötlő, hanem inkább az, hogy nagyon mereven mozog. Oláhot nem igen láttuk működni s í­gy róla véleményt nem is formálhattunk magunknak.

A Budapesti Torna-Club csapata — a mely a „33″-asokkal tartott mérkőzésén olyan sokatigérően játszott ezúttal teljesen cserben hagyta hí­veit. A B. T. C. ezen a matchen érthetetlen módon tehetetlen volt; tehetetlensége sokkal nagyobb volt, mint a mennyit a F. T. C. erőssége, képessége megmagyaráz. Mintha faxináló erővel hatott volna rájuk a ferenczvárosiak tudása. Csak a B. T. C védelme állta meg a sarat: Skrobák most, az igazi harcz tüzében mutatta meg, hogy milyen megbecsülhetetlen erőssége csapatának. Raposnak ezúttal „nem sikerült“ goalt csinálnia — mint a múltkor — de azért képességéhez mérten jól működött. A kapúvédő: Izsó, kapujának bombázása közben tizenhárom próbás goalkeepernek mutatta magát. De ezzel teljesen kimerült a dicséret a B. T.  C.-nek múlt vasárnap szerepelt csapatával szemben A csatázósor mintaképe volt egy fejvesztett, rendezetlen és erélytelen csatázósornak. Oláh magára hagyatva nem tudott semmire sem menni, mert Blazsek II. nem tudott segí­tségére lenni, ha valamit akart, elsöpörték ellenfelei, olyan gyenge lábon áll még. Ujváry, a centerforward, ezen a matchen árulta el a legjobban, hogy még nem tanulta meg eléggé a szerepét, a mely erélyes, öntudatos fellépést is kí­ván. Blazsek I. volt ismét a legjobb csatár, ha Ott nem zavarta munkájában. A fedezetsor ezen a matchen totaliter csődöt mondott: Kisfaludy, Schassek és Hellmich halfbackhez nem méltó magas labdákkal dolgoztak, de nem csatázósoruk javára.

A match lefolyásáról sokat nem í­runk, elég ha azt mondjuk, hogy azt a F. T. C. fölényes játéka karakterizálta. Fölényük különösen az első félidőben volt eklatáns, a mikor a nagy széltől támogatva olyan ostrom alá fogták a B. T. C. kapuját, hogy a vörösfehér inges csatárok a pálya félvonalán túl sem tudtak jutni. A második félidőben már nem volt olyan kizárólagos a F. T. C. támadó játéka és a B. T. C. játékosai is többször jutottak abba a helyzetbe, hogy goalt — lőhettek volna. Feljegyzésre méltó, hogy az első félidő első fele emlékezetes marad sokáig, olyan klasszikusan szép volt! A heves tempónak azonban mindkét csapat megadta az árát, mert attól kezdve nagyon lanyhult a játékkedv, sőt a match végén ellaposodott. Az esett goalokat is jellemeztük már, csupán azt tesszük hozzá, hogy az elsőt az első félidő 18 perczében, a másodikat a második félidő 10 perczében adták a ferenczvárosiak, mí­g a B. T.C. — a mint a fentebbiekből kitűnik — egy goallal sem szomorí­tották ellenfelüket.

Bí­ró Ordódy Béla (B. E. A. C.) volt, ki í­téleteiben nagy gyakorlati tudását kitünően érvényesí­tette.

*

B.T.C. II.—F.T.C. II. 2:0. A B. T. C. II. a kedvező szelet kapja a sorsolásnál, mely azonban néhány percz múlva megfordul. A B. T. C. ennek daczára is nagyobbrészt offenzivában marad és csakhamar goalhoz is jut Udvardy jobb szélső csatár éles lövése folytán. Több eredményt a félidő végéig nem ér el. A második félidőben a B. T. C. állandóan támad, de csak egy goalt képes elérni, azt is büntető rúgásból kifolyólag, melyet a bí­ró azért rendelt el, mert a kapus 3 lépéssel többet futott a labdával (?) Végeredmény 2:0 a B.T.C. II. javára.

A győztes csapatban jól játszott a hátvéd és a két szélső fedezet, a F.T.C csapatában a hátvédek és a jobb szélső csatár.

Biró: Löwenrosen Károly volt, ki tisztét szigorúan és pártatlanul töltötte be. Az egész mérkőzés lefolyása a lehető legfairebb volt. Ezt a mérkőzést a „szövetségi dí­jért“ a F. T. C.— B. T. C. matche előtt tartották.

(Sport-Világ, 1904. február 28.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
03.14.17:00, M4Sport
04.03.
03.14.17:00, m4sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ