1905.XI.12. FTC – MTK 0:0 (edzőmérkőzés)

W_ftc-mtk
Mai mérkőzések. Itthon csak két I. osztályú bajnoki mérkőzés lesz, de mindkettőnek eredménye az idei bajnokság sorsára döntő befolyással bir. A millenáris-pályán a Ferencv. T. C csapata a Magyar Testgyakorlók ellen játszik Ha a két csapatnak a Postások elleni szereplését fogadjuk el mérvadónak, úgy a F. T C.-nak feltétlenül győznie kellene. A M. T. K.-nak a briliáns formában levő Slavia elleni sikeres szereplése s a F. T. C a Fővárosiakkal szembeni kudarca a két csapat esélyeit teljesen kiegyenliti s a mai mérkőzésnek eldöntetlen vagy ugyan csekély goal differenciáju eredményt jósol Annyi bizonyos, hogy a match — mely délután 2 1/2 órakor kerül döntésre a millenáris pályán — elsőrangú sportesemény lesz s izgalmas, változatos küzdelmet igér.

(Sport-Világ, 1905. november 12.)

1905. november 12., 14:30, Millenáris, FTC – MTK 0:0
vezette: Schubert Ernő (M. U. E)
FTC: Takács, Koródy, Bródy, Pákay, ?
MTK: Révész, Károly, ?

Tréning-mérkőzések. FTC.—MTK. 0:0. Bajnoki mérkőzést kellett volna e két csapatnak játszania, azonban a millennáris pálya használhatatlanságára való tekintettel, közös megállapodással, a bajnoki mérkőzést elhalasztották s helyette barátságosat játszottak durván és kíméletlenül, amiben előljártak Révész és Károly a MTK.-ből, Takács és Kórody a a FTC.-ból. A mérkőzés végig heves volt s a pályaviszonyokhoz képest elég tartalmas is. A közönség éretlenebb része ezúttal is igen csúnyán viselkedett. Bíró: Schubert Ernő (MUE.) volt.

Szövetségi dij. FTC. II —MTK. II. 6:2 . A MTK. II.-nek a MAC. II. fölött aratott szép győzelme után nagy meglepetés ez a súlyos veresége, amely a FTC. II. igen jó formáját bizonyítja. Bíró: Pobuda Tivadar (MAFC.) volt.

(Nemzeti Sport, 1905. november 19.)

A mult vasárnapon jelzett „döntő” jelentőségű bajnoki mérkőzések közül a F. T. C.— M T. K. matchét a felázott pálya használhatatlansága miatt nem tartották meg. Helyette a két csapat „barátságos” mérkőzést játszott egymással, melynek eredménye 0:0 volt. A matchen a M. T. K. valamivel jobb volt ellenfelénél. A match leírását olvasóink lapunk egy másik helyén találhatják meg azon levélben, melyet egy hűséges football-match látogató intézett szerkesztőnkhöz. A M T. K.—F. T C. match bírája Schubert Ernő (M. U. E) volt.

*

Egy „barátságos” mérkőzésről.

(levél a szerkesztőhöz.)

Vasárnap kint jártam a millenáris versenypályán. Az újságokból és az előzetes reklámokból értesültem, hogy e napon lesz az idei szezon legérdekesebb bajnoki mérkőzése. A legelkeseredettebb ellenfelek küzdelmét vártam. El voltam készülve rá, hogy a szokottnál is izgalmasabb lesz a mérkőzés lefolyása A M. T. K és a F. T. C. tudtommal olyan viszonyban vannak egymással, hogy holmi »cziczázást« nem tételezhettem fel róluk. Magam is izgatottan vártam a dresszek megjelenését.

A pálya csatakos volt. A talajt átjárta az intenzív esőzés. A »zöld mező« valósággal sártengerhez hasonlított Az idő hideg, nedves és barátságtalan volt. S amikor mindezen jelenségek figyelésébe elmerültem, önkéntelenül is eszembe jutott, milyen rossz is »szegény footballistáknak, térdig érő sárban«

Jó télikabátomba beburkolva már-már reményemet is elvesztettem, hogy ma mérkőzést láthatok, mert a játék kezdetének késedelmezése is hozzájárult ahhoz, hogy feltevésemben megerősitessem. Jóval a kitűzött idő után azonban mégis megjelent egy fehér sweater-es ur, a ki hangos szóval tudtára adta a szép számmal megjelent közönségnek, hogy mérkőzés ugyan lesz, de nem lesz bajnoki, hanem barátságos.

Már most én mint laikus gondolkozóba estem. Ha már megtartják ezt a mérkőzést, hát miért hirdetik ki, hogy ez nem bajnoki, mikor annak kellene lennie ? Megkérdeztem egyik szomszédomat, a ki dideregve és boszusan válaszolta, hogy a bajnoki mérkőzésre nem elég reális az idö, azért tartanak »barátságos« mérkőzést, melynél sem a goalok, sem a »pontok« nem számítanak.

Az izgalmas várakozást csakhamar a bírónak éles fütytye rekesztette be s kezdetét vette a »barátságos« mérkőzés. A mit most láttam és halottam, az felülmúl minden képzeletet. Itthon is, külföldön is láttam már egynéhány labdarugó mérkőzést. De, hogy egy ilyen mérkőzést »barátságosának« lehet elkeresztelni, ahhoz (hogy enyhén és udvariasan fejezzem ki magam) »arczbőr« kell!

Micsoda »barátság« ez ? Hát van az ilyen embereknek fogalmuk arról, hogy mi a barátság, ha ilyen matchet barátságosnak neveznek el? Vagy talán ezen mérkőzésen barátkoznak meg mérkőző felek ? A goalok igazán alkalmasak volnának a barátkozásra ? Nem vettem észre …

A publikum őrjöng. Ordít, kiabál mindenki. »Pákay, bele!« »Bródy, vágd« »Pfuj Takács! Csibész.« »Biró ! Bírói!« »Károly, huzd meg« »Révész, mi lesz?« »Fault« »Idő!« »Ne ordítson maga felbérelt.« »Kus!« »Korner« »Most, most … sutt, goal.« »Aj, de ügyetlen.« »Halgasson maga »center-len.« »Majd kap egyet, hogy »kipper-eg.« Víczczek, gorombaságok, már-már a pofonok is elcsattannak, a mikor pillanatnyi csönd áll be, mert egy játékos testének egész súlyával elvágódik a pocsolyában. »Mentő ! Mentő !« kiált fel száz és száz torok. »Kiállítani! Bíró!« «Pfuj! Gazember! Ronda! Gyilkos !« stb stb. És ezek a jelenetek perczről-perczre ismétlődnek s csak addig áll be egy kis szünet, míg a derék mentők egy-egy elalélt játékost „felmassziroznak” magához térítenek. A biró meg fütyül-fütyül, hogy a tüdeje majd megszakad. Már a sípja is berekedt. A szabadrúgásokon és büntetőkön, minden kombináczió megtörik. Ha van egy kis összjáték, a következő pillanatban biztosan olyan fault történik, mely meghiusítja a legszebb lerohanásokat. A lesben állás állandó. A lekapcsolások a legveszedelmesebbek és durvák. A „két lábbal” való beugrás olyan kicsiség, mintha komplimentet csinálna valaki A remplik gorombák, szándékos carambolage-ok, a labdavitelben való akadályozás valósággal életveszélyes Az előfutás gáncsolás nélkül meg sem történhetik. A driblizésnél a szárcsont „vakarás” csak ugy esik, mint mikor az ember egyes testrészein vakaródzik. Oda rúgni a hol labda sincs, de játékos van, — az fődolog.

A játékosok szidják egymást, folytonosan emelik a kezüket, nyelvüket öltögetik a közönségre sőt püff! pofozzák egymást. Ez azonban a kapusoknak ugylátszik meg van engedve, mert csak a »labdát ütik ki« a kezükkel ! Az emberek jobbra-balra düledeznek. Egyik a fejét fogja, másik a karját dörzsöli, harmadik sántít, negyediket a mentők kötözgetik. A sebesültek jajgatnak. Két-három játékos ki van állítva a játékból Stb stb. … Ugy néz ki a játszóhely, mint egy csatatér. A publikum egyik része pedig tapsol, a másik pisszeg és »pfuj«-ozik.

Az egész match, inkább »mészárlás« mint »mérkőzés« benyomását teszi a szemlélőre.

És az ilyen ellenfeleket nem komolyaknak és a mérkőzést »barátságos«-nak nevezik ?…

Két ur hangosan vitázik mellettem. Az egyik meg különösen ágál »Nincs igaza« mondja, a másiknak — »ha azt állítja, hogy a magyar mérkőzések nem korrektek és nem fairek. Azok igenis nagyon sportszerűek és élvezetesek«

Kíváncsi voltam megtudni ki az az ur, a ki ilyen merészeket állit. Megkerdeztem egy ismerősömet, a ki szintén hallotta e beszélgetést: »Ugyan kérem, ki az az ur ?« »Az ? A magyar labdarugó szövetség fötitkára.«

Tableaux !…

Center.

(Sport-Világ, 1905. november 19.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák