1906.V.27. FTC – Southampton 0:3

A Southampton Budapesten (május 24.) A Chelsea mérkőzései után a Southampton kezdte el szenzácziós mérkőzéseinek sorozatát a Budapesti Torna Clubbal. A mérkőzés — melynek részletes leirására még visszatérünk — 1:0 eredménynyel Southampton javára végződött. Az angol csapat, mely még ezelőtt három évvel 14:0 eredménynyel végzett a B. T. C -al, ma csak erős küzdelem után tudta legyőzni a szimpatikus magyar csapatot. Csapataink játéktudásának fényes haladásáról tett tanúságot a mindvégig izgalmas match, mely a legfairebb és legelegánsabb modorban folyt le nagyszámú lelkes nézőközönség jelenlétében. A Southampton csapata a következő összeállí­tásban játszott: Burrowns — Eastman, Glover — Clark, Bowden, Greenhalgh — Everett, Hopkins, Glen, Jeffnes, Moumher.

A Southampton legközelebb f. hó 27-én délután fél 6 órakor mérkőzik a Ferenczvárosi Torna Clubbal a millenáris versenypályán és junius hó 1-én a Magyar Athletikai Clubbal a margitszigeti sporttelepen.

(Sport-Világ, 1906. május 27.)

E heti mérkőzések. A serlegmérkőzések lezajlása után a közönség figyelme az angol mérkőzések felé fordul, amelyek egyre érdekesebbek is lesznek. E héten a Southampton szép játékában kétszer gyönyörködhetünk. Május 27-én, vasárnap a Csömöri-uti pályán a FTC. ellen és június 1-én, pénteken a Margitszigeten a MAC. ellen. A Southampton csapata: Burrovvs – Eastman, Glover – Clark, Bowden, Greenghagl – Evrs, Hopkins, Glen, Jeffris, Mouncher.

(Nemzeti Sport, 1906. május 27.)

1906. május 27., 17:30, Millenáris, FTC – Southampton 0:3 (0:2)
vezette: Pobuda Tivadar (MAFC.)
nézőszám: 2 000
FTC: Dobronyi — Manglitz, Rumbold — Gorszky, Bródy, Deutsch — Braun I., Weisz, Braun II., Pákay, Schlotzer
Southampton: J. Burrows — J. Eastham, H. Glover — W. Clarke, J. Bowden, S. Greenhalgh — G. Evereth. A. Hoskins, A. Glen, F. Jeffries, T. Mouncher
Gól: Jeffries (18.), Glen (39.), Hoskins (75.)

A Southampton FC. Budapesten.

A Chelsea vendégszereplése után fokozott érdeklődéssel néztek sportköreink e nagyhirü professzionatus csapat mérkőzései elé, amelyek azonban nem elégí­tették ki a várakozást, mert az egészen újjászervezett csapat, különösen az első mérkőzéseken, jóval kevesebbet nyújtott, mint legutóbbi vendégszereplése alatt, különösen a csatársor volt gyenge s éppen ebben van a gyenge eredmények magyarázata. Lapunk zártakor még hátra van e csapatnak két mérkőzése, tehát jellemzésére csak azok lezajlása után térünk ki. Ezúttal csak arra mutatunk rá, hogy a csapat stí­lusa mérkőzésről mérkőzésre javult.

Az ellene játszott hazai csapatok közül — mint már múltkor jeleztük — a Budapesti Torna Club eredménye szenzáció számba mehet, bár az 1:0-ás gólarány reálisnak nem tekinthető, amelyre azonban a csapat kitűnő védelme mégis méltón büszke.

A Ferencvárosi Torna Club, mely a Chelsea ellen oly szépen játszott, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert várakozáson alul gyengén játszott. Manglitznak rossz napja volt, Deutsch boszantóan rosszul helyezkedett s folyton a centerben járt Braun II. és Pákay pedig igen sok alkalmat rontottak el. Dobronyi sem volt jobb, mint máskor. Némi javulást csak Schlosser mutatott.

A mérkőzéseket — melyekről alább számolunk be — nagy közönség látogatta.

— Vasárnap, május 21-én a Csömöri-uti pályán. —

Southampton — FTC. 3:0.

Southampton (piros-fehér): J. Burrows — J. Eastham, H. Glover — W. Clarke, J. Bowden, S. Greenhalgh — G. Evereth. A. Hoskins, A. Glen (kap.), F. Jeffries, T. Mouncher
FTC.: Dobronyi — Manglitz, Rumbold — Gorszky, Bródy, Deutsch — Braun I., Weisz, Braun II., Pákay, Schlotzer.

Nagy várakozás mellett indul a mérkőzés. A széllel és nappal hátban FTC. kezdetben középütt tartja a játékot, de hamar a magyar kapu elé telepszik az angol csatársor s veszélyes lövések esnek. A védelem azonban sikeresen ment. A jobboldal szép játékával fölnyomul a magyar csatársor és Weisz lövését Burrows csak korner árán mentheti a 15. percben. FTC. rövid ostroma után Glen—Jeffries szépen fölnyomulnak s mig Rumbold habozik, Jeffries szépen helyezett gólt lő, amit Dobronyi nem jól vár a 18-ik percben. Négy kornert lőnek az angolok, majd egy szép gólt, amit azonban a biró nem ad meg. A további támadások közben a 39-ik percben Dobronyi Glen süví­tő lövését a kapuba ejti. Félidő 2:0.

A második félidőt a FTC. támadása vezeti be; csakhamar azonban védekezésre szorul s több lövés a kapuja fájáról pattan le. A 10. percben azonban FTC. mégis uj erőre kap s pár percig erősen támadja az ellenkaput, melyre több lövés is esik. Több kiváló alkalom is van a góllövésre, amit azonban középütt nem tudnak kihasználni. Az angolok ellentámadása Hoskins révén szerzi meg a harmadik gólt a 30. percben. Ezentúl a magyarok támadnak. A 37-ik percben nagy kavarodás támad az angol kapu előtt, melyből kifolyólag a biró büntetőrugással sújtja az angolokat, akik ez ellen tiltakoznak. Végül is a 11-est a magyarok a kapu fölé lövik az angolok kacagása közben. Ezután érdektelenül középütt folyik a játék, melyet Pobuda Tivadar (MAFC.) vezetett

(Nemzeti Sport, 1906. június 3.)

A Southampton matchei.

A magyar sportpublikumot egy angol csapat játéka csak akkor elégí­ti ki, ha az a magyar csapatokat egy tuczat goallal veri. Ha a magyar csapat nem lát félisteneket az angol professzionátus játékosokban s annak goalzáporát nemcsak elhárí­tja, hanem azt erélyes védelemre kényszerí­ti, akkor a publikumnak nem a magyar csapat javulása imponál, hanem az angol csapat játékát kicsinyli le. Ezt láttuk a Chelsea F. C.-nál, mely első csapatával jött a kontinensre; ezt tapasztaltuk a Southamptonnál, mely ugyan nem a két év előtt itt szerepelt összeállitásban, de mégis kiváló qualitásu játékosokból való csapattal szerepelt Budapesten.

A kontinentális football-sport ní­vója az utolsó években — a mióta angol csapatok bejárták Európa nevesebb sport-metropolisait — óriásit haladt s az angol egyesületek is alaposan csalódtak, midőn azt hitték, hogy akármilyen csapattal fölényes diadalt aratnak a kontinentális csapatok felett. Be kell látniok, hogy alaposan csalódtak s oly arányú győzelmeket, mint 2—3 év előtt arattak — manapság teljes első csapatukkal sem képesek elérni, sőt sokszor teljes tudásukat kell latbavetniök, hogy vereséget ne szenvedjenek. Megtaní­totta őket első sorban a Slavia, melynek fenomenális eredményei a Newcastle United, a Southampton és legutóbb a Celtic ellenében szenzáczió számba mennek. Igaz ugyan, hogy a Slavia ez idő szerint külön klasszist képvisel s egy ranggal kiválóbb csapatainknál, de a mostani fejlődés arányát tekintetbe véve, biztosra vesszük, hogy a mi csapataink is egy-két év múlva elérik azt a ní­vót, melyen ma a Slavia áll s aratja világhí­rű győzelmeit. Csapataink védelme már most oly kiváló, vagy talán még jobb a Slaviánál, csak a támadás marad messze a hires cseh csapat csatársora mögött. Hogy a magyar védelem mily kiválót tud produkálni, annak fényes bizonyí­tékát szolgáltatta a Chelsea és a Southampton ellen szerepelt B. T. C., M. A. C. és F. T. C. védelme. (…)

A Ferenczvárosi Torna-Club védelméről ugyanazzal az elismeréssel emlékezhetünk meg, mint a B. T. C.-éról, a kapust kivévén, aki egy-két bravúros mentésen kí­vül sokat hibázott s főleg a hátvédek briliáns játékának köszönhető, hogy a csapat súlyosabb vereséget nem szenvedett. Manglitz, de főleg a folyton fejlődő Rumbold mesteri védelmet produkáltak. Ez utóbbi ma már a legjobb magyar hátvédek közé tartozik. A fedezetsor is dicséretet érdemel s leginkább Dongó tűnt fel fáradhatlan és hasznos játékával; kitűnő partnerei Bródy és Gorszky csak rutinban voltak nálánál jobbak. A csatársornak csak a szárnya, Braun I. és Schlosser elégí­tett ki. Braun ezidőszerint legkiválóbb jobbszélső csatárunk. Cselezései és középreadásai pompásak voltak és sok gondot okoztak az angol védelemnek. A középső csatárok fejvesztett, kapkodó játékukkal sokat rontottak s nem egy kedvező alkalmat szalasztottak el.

Ami a Southampton játékát illeti, ha nem is érte el azt a magas ní­vót, melyet a két év előtt itt járt csapat produkált, némely irányban kielégí­tett, más tekintetben pedig sok kí­vánni valót hagyott maga után. Kielégí­tett fair játékával és mesteri labdatechnikájával, melyben a fedezetsor tagjai brillí­roztak, de nem elégí­tett ki összjátéka és lövőképességevei. A Chelsea F. C. csapatának összjátéka bizony sokkal különb volt s jobban imponált, mint a világhí­rű Southampton-é, mely csapaton meglátszott, hogy tagjai még nem szokták meg teljesen egymás játékát. A csatárok többet lőttek a goalra, mint a Chelsea-é, de rosszabbul s különösen a centercsatár s a jobbszélső sok goalt hibáztak el. A csapat inkább magas passzokkal dolgozik s feltűnően sokat fejelnek játékosai, a hátvédek fejelései olyanok voltak, mintha a labdát rúgták volna. A hátvédek voltak különben a csapat legkiválóbb játékosai. A kapuvédnek kevés dolga volt. de azt pompásan teljesí­tette.

A résztvevő csapatokon kí­vül a bí­rókkal is foglalkoznunk kell. Az első Southampton-matchen szerepelt Gabrovitz minden irányban jóvátette azon hibákat, melyeket a Chelsea—M. A. C matchen nyakra-főre elkövetett. Meglátszott működésén, hogy ezúttal a játékosok befolyásától menten igyekezett biráskodni s szigorúságával a kedélyeket féken tartani. A F. T. C.-matchen szerepelt Pobudában a határozatlanság az ügyefogyottsággal párosult. Részrehajlást nem lehet róla feltételezni, mert nem egyszer a F.T.C. rovására követett el kikaczagni való baklövéseket.

A matchekről a következő részletes tudósí­tásaink szólnak:

II. nap, május 27.

Southampton—F. T. C. 3:0.

A mérkőzés a nagy hőség folytán nem folyt le abban a gyors iramban, melyet a F. T. C.-tól megszoktunk. Az első perczek általában a bizonytalan játék jellegében folytak le és sem a F. T. C.-nál, sem pedig a Southamptonnál nem láttunk komolyabb játékot kialakulni. Az angolok inkább rushekre dolgoznak, de minden komolyabb törekvést meghiúsí­t a két hátvéd és az eleinte nagy merészséggel működő kapuvéd játéka. Közben a F. T. C. csatársora is összeszedi magát és a jobbszélen vezetett támadás perczeken át erős védekezésre készteti a Southamptont, úgy, hogy az első korner az ő terhűkre esett. Az erős támadás után a F. T. C csapatának tömörsége meglazult s ezt a Southampton csatársora a 19. p.-ben arra használta fel, hogy az 1. goalt lője. A játék igen változatos és élvezetes jellegű; Southampton magas klasszisu egyéni játékot produkál s jó ideig inkább a mezőnyben mutatja be tudását. A második goal a 38. perczben esett; a távolról lőtt labda a kapus kezéből beperdül a goalba. Félidő 2:0.

A második félidőben a Southampton még nagyobb fölénynyel játszik, de a sokszor biztosnak látszó goalokat a közép- és jobbszélső csatár eltéveszti. A F. T. C.-nek is volt egy igen kedvező alkalma, mikor a bí­ró büntető rúgást í­tél meg a Southampton terhére. A labdát azonban a F. T. C. jóval a kapu fölé lőtte, nagy hahotájára a publikumnak. A match vége felé a játék kezdett fair jellegéből veszteni, a miben része volt Pobuda biró elnézésének is. A Southampton a félidő; egyetlen goalját a 29. perczben érte el a centercsatár védhetlen lövése révén.

(Sport-Világ, 1906. június 3.)

(…) A machet kb. 2000 főnyi nézőközönség szemlélte végig.

(Pesti Napló, 1906. május 28.)