1906.X.7. Csehország – Magyarország 4:4

sv-19061021-01-19061007

A II. magyar—cseh mérkőzés.

— 4:4. Prágában, október 7-én. —

A szövetség napja. A mai nap a Magyar Labdarugók Szövetségéé. Ha Budapesten tartanak is kisebb jelentőségű matcheket, ezek mind eltörpülnek a magyar-cseh válogatott csapatok prágai mérkőzésének jelentősége mellett. A cseh Labdarugó Szövetség ezúttal sokkal erősebb csapatot állít ki, mint tavasszal s a prágai válogatott legénység gerinczét a nagyhírű Slavia képezi. Egynéhány idegen játékos által kiegészített Slavia csapatból áll a C. S. F. reprezentatív csapata; tehát képességei olyanok, hogy a M. L. Sz. válogatottjai kis esélylyel indulhatnak a mai küzdelembe. Sajnos a magyar válogatottak sem a legjobbakból állanak. A csatársor összeállítása még elég szerencsés, a védelem azonban meglehetős fogyatékos. A védelem ilyetén összeállításáért azonban nem lehet a válogató bizottságot felelősségre vonni; elvégre ő is tehetetlen bizonyos körülményekkel szemben. Így Révész, Bródynak a katonáékhoz való bevonulása Gorszky, Kisfaludy megsérülése, Sárközy, Nagy F. hivatalbeli elfoglaltsága oly hátráltatott okok, melyeket legyőzni a válogató bizottságnak nem áll módjába. A kiküldött válogatott csapat védelmében mindezek daczára biznunk kell s fiatalos lelkesedésük és óriási ambicziójuk hivatva van pótolni azon hiányokat, melyek gyakorlatlanságukban esetleg megnyilvánulnak.

A prágaiak ellen a M. L. Sz. a következő csapatot állítja ki: Domonkos (MTK.)—Manglitz (FTC.), Molnár F. (UTE.)—Szamos (BTC.), Szednicsek (Törekvés), Biró (MTK.)—Sebestyén (MTK.), Károly (MTK.), Horváth (BTC.), Molnár F. (UTE.), Schlosser (FTC.).

A bírói szerepet Heyne Károly (Berlin) tölti be; a csapatot Malecki Román, a Magyar Labdarugók Szövetsége főtitkára kiséri fel Prágába. A magyar válogatott csapat fogadtatására a cseh szövetség nagyszabású előkészületeket tett.

(Sport-Világ, 1906. október 7.)

MLSZ. A f. hó 7-én Prágában tartandó szövetségi reprezentatív mérkőzésen a következő csapat fog résztvenni: Domonkos (MTK.)—Nagy Ferenc (MTK.), Molnár F. (UTE.)—Schaschek (BTC.), Szednicsek (Törekvés), Biró (MTK.)—Sebestyén (MTK.), Károly (MTK.), Horváth (BTC.), Molnár II. (UTE.), Borbás (MAC.).

(Nemzeti Sport, 1906. október 7.)

1906. október 7., 15:40, Prága, Slavia-pálya, CSF Reprezantatív csapata — MLSZ Reprezantatív csapata 4:4 (1:1)
vezette: Heyne (német)
nézőszám: ~6 000
CSF Reprezantatív csapata: Jenik (Slavia) — Benda (Slavia), Vesely (Slavia) — Kopecky (Meteor), Resek (Sparta), Milda (Slavia) — Baumruck (Slavia), Maly (Slavia), Jenny-Stary (Slavia), Kosek (Slavia), Vanek (Slavia)
MLSZ Reprezantatív csapata: Domonkos (MTK.) — Manglitz (FTC.), Molnár F. (UTE.) — Szamos (BTC.), Szednicsek (Törekvés), Biró (MTK.) — Sebestyén (MTK.), Károly (MTK.), Horváth (BTC.), Molnár I. (UTE.), Schlosser (FTC.)
Gól: Horváth (33., 86.), Károly (59.), Molnár II. (~62.) illetve Stary (22., 82.), Kosek vagy Baumruck (64.), Kosek (88.)
Szövetségi kapitány:

Prágában a cseh válogatott csapat ellen elért 4:4 arányú eldöntetlen eredménynyel meg lehetünk elégedve. Ez az eredmény hű tükre a két ország football sportjának és mindennél jobban bizonyitja azt, hogy fejlődtünk. A két ország legjobbjainak küzdelme rövid idő múlva igy országos esemény lesz s a magyar játékosra nézve alig képzelhető nagyobb kitüntetés, minthogyha hazájuk szinét vihetik diadalra. Annál szomorúbb az, hogy mindig akadnak olyan primadonnáskodó játékosok, akik a reprezentálás elől kitérnek, vagy a legutolsó pillanatban hagyják cserben a csapatot, legtöbbször komoly ok nélkül. A Szövetség végre-valahára teremtsen ezek között rendet, ha másként nem, hát megszégyenítéssel, úgy hogy nyilvánosságra hozza azoknak a neveit, akik lelkiismeretlenségükkel sokszor pótolhatatlan zavart okoznak az utolsó pillanatban.

A II. magyar—cseh mérkőzés.

— 4:4. Prágában, október 7-én. —

Osztatlan öröm váltotta föl a második magyar-cseh mérkőzést megelőző aggodalmat a sportkörökben, midőn az eldöntetlen eredmény hire Prágából megérkezett. Általában mindkét országban igen nagy meglepetést keltett az eredmény; mi a vereségre számítottunk, a csehek a győzelmet várták. Joggal. Tavasszal gyönge csapatot küldtek hozzánk s az eredmény 1:1 volt. Most mi küldtünk gyöngébb csapatot, mely fárasztó utazás után a tavaszinál jóval erősebb csapattal került össze, mely az előtte jól ismert pályán is könynyebben mozgott, mint a hosszú úttól fáradt magyar csapat. A mi eredeti összeállításunk is — legalább a védelemben — gyöngének látszott s azok közé is tartalék került; a csehek csapatában pedig a Slavia legjobbjai voltak. A magyar csapatban volt olyan is, aki még az idén csapatban alig játszott (Manglitz), a játékosok fele pedig a Slavia szokatlan méretű pályáját sem ismerte, pedig ennek nagy befolyása van a játékra. Hanem a csapat jól játszott s ha — különösen a védelem — a tempót végigbirja, könnyen győzhetett is volna. Az eldöntetlen eredmény igy is erkölcsi győzelem számba vehető.

A csapat minden tagja igyekezett a legjobbat nyújtani, mégis talán leghasznosabb volt a három középső csatár. Molnár II.—Horváth—Károly, kik közül az első kettő inkább a mezőnyben jeleskedett, mig Károly erélye főleg a kapu előtt volt hasznos. Ez a három ember a játékot igyekezett középütt tartani; igy a szélsőkre — már csak a nagy távolság miatt is — kevés munka esett. Azt azonban jól végezték. A fedezetsorban Biró volt a legjobb; Szamos erélyességével, Szednicsek agilitásával tűnt ki, bár játéka nem volt eléggé öntudatos. Manglitz megfelelő tréning nélkül, Molnár I. félig betegen végezte nehéz feladatát. A kapuban Domonkos brillírozott.

A cseh csapatban 9 Slavia játékos volt, ami már magában véve biztosította a csapat klasszisát. A mérkőzés maga igen szép és élvezetes volt s mindkét csapat meglepő összjátékkal dolgozott. Általában e mérkőzés megfelelt céljának: szorosabbá fűzte a magyar-cseh sportbarátságot.

A vendéglátás igen meleg volt s a nagyközönség is rokonszenvvel fogadta színeinket. A két csapat a következő összeállításban állt föl:

Magyar válogatott csapat: Domonkos (MTK.) — Manglitz (FTC.), Molnár F. (UTE.) — Szamos (BTC.), Szednicsek (Törekvés), Biró (MTK.) — Sebestyén (MTK.), Károly (MTK.), Horváth (BTC.), Molnár I. (UTE.), Schlosser (FTC.).
Cseh válogatott csapat: Jenik — Benda, Vesely (Slavia) — Kopecky (Meteor), Resek (Sparta), Milda — Baumruck, Maly, Jenny, Kosek, Vanek (Slavia).

A csehek biztos győzelem tudatában állanak ki. Csak mikor a mieink rendkívül szívós ellentállását a csatársor részéről mindgyakrabban megújuló támadásokat tapasztalják, kezdenek ők is teljes iramú játékba. Ezen időtől kezdve a mérkőzés befejeztéig a legváltozatosabb és élvezetes játék folyik. A félidő elején elkeseredett, de mindig fair játék indul meg a vezetésért. Mindkét kapusnak sok a dolga és feltűnt, hogy a prágaiak különben közepes tehetségű kapusa a szépen keresztülvitt támadásokból keletkező legveszélyesebb lövéseket is kivédi. Egy összeütközésnél Macsun úgy megsérül, hogy kénytelen a pályát elhagyni, s igy a cseh csapat csak 10 emberrel játszik. Mindkét részről kornerek esnek, mig végre a 22-ik percben sikerül Stary-nak — ki egyike volt a cseh csatársor legkitűnőbbjének — gólt lőni oly módon, hogy a balszélső által centerezett labdát Kosek neki átadja és mig ez utóbbi a védelmet feltartóztatja, Stary közvetlen közelből, a kapuba guritja a labdát. A magyar csatársor látja, hogy a kitűnő védelem ellen egyéni játékkal nem boldogul, egy ilyen alkalmi csapatnál teljesen szokatlan összjátékba kezd, és sikerrel. A jobb oldal lerohanása meghozza a kiegyenlitést. Sebestyén által levitt labdát Károly a kornervonalról ügyesen adja hátra a centerben előrohanó Horváthnak, ki ezt kapásból lövi és lövését Jenik elfogni nem tudja (33. perc) 1:1. — Az első félidő utolsó perceiben az iram nem lankad, a magyarok állandóan támadnak, de eredményt elérni egyik fél sem tud. Csak egy ízben sikerül Koseknek megszökni a labdával, de Domonkos kiszalad és rávetéssel gyönyörűen véd.

Felállás után a magyarok ismét fölénybe kerülnek és gyakori támadásaik eredménynyel járnak. Az egész csapat úgy tűnik fel, mintha egy rég együttjáró legénység volna. A fedezetek jól működnek és mig a középfedezet inkább a védelemben tűnik ki, addig a támadásokat inkább a szélsők segítik. A 14-ik percben a szép összjáték eredményeképpen Károly lövi a vezető gólt. Felállás után pár percre egy az egész csatársoron keresztüljátszott labdát Molnár II befejeli a csehek kapujába. Az eredmény ekkor 3:1 a mi javunkra. A cseh közönség erre nem számított. A meglepetés és a meg-megujuló tetszéskitörésével üdvözli a szebb jeleneteket. A soviniszták is elnémulnak, amikor a jól megérdemelt gólok esnek és magyarjainkat a rokonszenv minden jelével halmozzák el. Ekkor azonban az annyi elveszettnek hitt matchet megnyert Slavia csatársor teljes erővel dolgozik. Koschek elszánt játéka föltüzeli a csapatot s a cseh csatársor fölénybe kerül és védelmünket erősen foglalkoztatja. Domonkos a legveszélyesebb helyzetekben kitünően véd. A cseheknek mégis sikerül Koschek és Stary védhetlen lövései által kiegyenlíteni. Közben a kiegyenlítés után a magyar csatársor összeszedve a még meglévő erejét, újból rendkívül hevesen támad. A félidő 41-ik percében a vezetés ismét a miénk. Károlynak Sebestyéntől és Horváthtól támogatva sikerül a csehek fedezeteit kijátszani és az egyik hátvédet is elkerülve, a labdát az őt nyomon követő Horváthnak leadni, ki a 16-os vonalról egy süvítő lövéssel védhetetlen gólt lő. — 4:3. — E negyedik gól volt különben a legszebb a nyolc közül. Azonban a csehek kitűnő játéka már két perc múlva újabb eredményt jelent. (Schaschek egy faultját a biró szabadrúgással bünteti.) Kosek a két hátvéd közé helyezkedik és a közvetlenül hozzájuttatott labdával berohan a kapuba. 4:4. Az ezután következő pár perc alatt az iram nem lankad, de eredményt elérni már nem lehet.

A berlini Heyne (SC. Stern) jó biró volt

(Nemzeti Sport, 1906. október 14.)

A cseh-magyar válogatott csapatok mérkőzése.

Prága, 1906. október 7.

A magyar és az osztrák labdarugó szövetségek között annak idején kitört viszálykodás a cseh-magyar sportbarátság megpecsételését eredményezte. E sportbarátságnak első s a magyar labdarugó-sportra igen üdvös eredménye az lön, hogy a M. L. Sz. és a Cseh Labdarugó Szövetség (C. S. F.), a csehmagyar válogatott csapatok mérkőzéseinek állandósítására, szerződéses viszonyba lépett egymással.

A szövetségek válogatott csapatainak első találkozása a folyó év tavaszán történt meg. Sajnos, akkor sem a csehek, sem a magyarok csapata nem képezte a legjobb „11“-et s igy a küzdelem, különösen magyar részről, kevés lelkesedéssel folyt le és 1:1 eldöntetlen eredménynyel végződött.

E hó 7-én érkezett el az ideje annak, hogy a tavaszi mérkőzést Prágában viszonozzák a mieink s előrebocsáthatjuk, hogy a csapat összeállítására vonatkozó előkészületek késedelmesen történtek, training pedig csak egyetlen egyszer tartatott válogatás czéljából s azon is mindössze négy olyan játékos vett részt, a ki tényleg a válogatott csapatban is szerepelt.

Amig magyar részről ily kedvezőtlen kilátások nyíltak, addig a C. S. F. ugyancsak alapos készülődéseket tett, hogy „angolverő“ hírnevén csorba ne essék. Még a kevésbbé vérmes reményű csehek is nagy goalarányu győzelemre számítottak.

Az óriási, mintegy hatezer főnyi közönség körében a mérkőzés előtt kiosztott „Halftime“ czimü alkalmi füzetecske, mely igen ügyes szerkesztésben, a válogatott játékosok képeit tartalmazva jelent meg, szintén annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a páratlan erősségű összeállításban kiálló csapat, melyhez hasonló még Prágában a csehek dicsőségéért a küzdelmet fel nem vette, jelentős győzelmet fog aratni.

S valóban, a cseh csapat nem hiába viselte az oroszlános jelvényü inget, mert tényleg oly összeállításban állt ki, a mely a legkiválóbb angol csapatoknak is méltó ellenfele lett volna. A Slaviát 9 játékos képviselte és a „Sparta“ középfedezete Rezek, s a „Meteor” jobbfedezete, Kopecky, sem azért kerültek az összeállításba, hogy egyesületük is szerepeljen, hanem mert tényleg a maguk nemében Prága legjobb játékosai. E két játékos a Slavia-beli Kotouc és Fiering helyett erősítette a csapatot, a mely egyébként a gyengélkedő Benda I. kivételével a Slavia legjobb játékosaiból állott. Jenik — Benda E., Vesely (kapitány) — Milda, Rezek (Sparta), Kopecky (Meteor) — Vanek, Kosek, Jenny, Maly, Baumruck — olyan csapatösszeállítás ez, melyről fölösleges véleményt mondanunk, hisz az egész kontinensen ismerik képességeiket. Óriási technika, kifogástalan, öldöklően gyors tempójú összjáték jellemzik a csapatot.

Hogy a magyar czimeres, bíborvörös ingekben, — a közönség szűnni nem akaró óvácziói közben —megjelenő magyar válogatott csapat ezzel a félelmes ellenféllel szemben oly derekasan megállotta helyét, sőt a mérkőzés egész lefolyása alatt a győzelemre alapos kilátásokkal rendelkezett, azt csak az tudná megérteni, aki a mérkőzésnek szemtanúja volt. S bizony sajnálhatja a magyar labdarugósportnak minden lelkes hive, hogy e mérkőzés nem Budapesten folyt le. Talán magyar név becsülete tüzelte a mieinket, tény azonban, hogy oly fáradhatatlanul és oly lelkesedéssel játszottak, hogy a piros sapkát, illetve az aranygombot becsülettel kiérdemelték.

A magyar csapat kapujának védelme Domonkosra volt bízva. Ez a geniális, fiatal gyerek, mintha nem is ismerné a veszélyt, a mely kapuját, de őt magát is fenyegeti, a mikor a legválságosabb helyzetekben a legnagyobb önfeláldozással kaparja magához hihetetlen biztossággal a labdát. Helyezkedése, védései gyakran ragadták tapsra a közönséget. Domonkosnál jobb kapusnak lenni, már igazán fölösleges. Manglitz az utolsó pillanatban került a csapatba s bár formájában önmaga alig bízott, oly védelmet produkált, amely megtörte a legveszélyesebb támadásokat is. Molnár I. méltó társa volt Manglitznak. Bravúros lekapcsolásait és labdaszedését csak pontos, öntudatosan a legjobb helyzetekben levő csatárokhoz juttatott rúgásai múlták felül. A két kiváló back játékának hasznossága különösen abban tűnt ki, hogy mig Manglitz a halfokra, addig Molnár a középcsatárokra játszott. Schaschek (Szamos) is, hosszabb pihenő után most játszott először s igy nem volt formája tetőpontján, de rutinja és lelkes játéka bámulatos volt. Szondi (Szednicsek) kitűnő számítással szedegette a labdákat. Kár, hogy kis termetét gyakran elnyomták. Nem csalódunk ha úgy véljük, hogy Szondi helyett egy jól megtermett és rutinirozottabb fedezettel a győzelem elmaradhatatlan lett volna. Biró, Vaneket és Koseket fedezte és a jobb csatárszárnyat támogatta. Ha elmondjuk, hogy a csehek baloldala sokszor úgyszólván tehetetlen volt s hogy Sebestyén, Károly, Horváth, Biró támogatásától szinte sodortattak, akkor Bírót eléggé ismertettük.

Az öt csatárról nem tudunk elég hü képet adni. De annyit előrebocsáthatunk, hogy ennél jobb összeállítást s ennél jobb játékot el sem képzelhető. Játékuk valósággal felülmúlhatatlan volt. A korára fiatal Schlosser valósággal feltűnést keltett játékával. Molnár II. remek shoutjai, Horváth kimagasló technikája, Károly fenomenális helyezkedései, Sebestyén biztos leadásai és labdavitele olyan harmonikus egészet alkottak, hogy maguk a csehek játék közben pillanatokra megálltak, hogy a magyarok öntudatos játékát megbámulják. Mintha összefogott kezekkel röpültek volna feltartózhatatlanul. Schlosser és Sebestyén a bal- illetve jobb szélen óriási tempót diktáltak s gyakran ivezték egymásnak a labdát, mig Molnár II., Horváth, Károly — a belső csatárok, — kissé beljebb követték a szélsőket és erős iram közben, gyönyörű, rövid és lapos adogatással szép háromszög kombinácziókkal közelítették meg és veszélyeztették a csehek kapuját.

A két csapat bemutatása után némi fogalmat alkothat magának az olvasó arról a gyönyörű küzdelemről, amely perczenként váltakozva, hol a magyar, hol a cseh kapu előtt ujult meg s valóságos extázisbán tartotta a magyar fiuk iránt is szimpátiával viseltető közönséget.

Az előző napi esőktől kissé síkos pálya szinte fölszáradt az erős tempóban. Csodálatos, hogy a szokatlan méretű pályán a mieink alig követtek el jelentősebb hibát, pedig eleinte sikamlós volt a talaj. Különösen az első félidőben a csehek diktáltak rémes tempót, melyet a magyar fiuk nemcsak hogy átvettek, de rendkívül szívóssággal a második félidőben is megtartottak. Az első félidőben rendkívül változatos volt a játék, amit az 1:1 eldöntetlen eredmény híven tükröztet vissza. A II. félidőben a mieink óriási lelkesedéssel két vezető goalt érnek el s a csehek óriási klasszisáról tesz csak tanúságot, hogy rövid időn belül kiegyenlítettek. Amily lelkes fogadtatásban részesítette a cseh közönség a magyarok minden támadását és goalját, oly néma csöndben szerezték meg a mieink a negyedik és vezető goalt, leírhatatlan, lelkes játék után. De amikor Kosek a 43. perczben kiegyenlít, a közönség öröme nem ismer határt.

A mérkőzést Heyne (F. C. Stern, Berlin) vezette, aki a helyzet magaslatán állott. Remek helyezkedése, korrekt és szigorú bíráskodása minden inczidenst kizárt. Legjobban jellemezhetjük a mérkőzést az ő kijelentésével, amely szerint „ilyen nagyszerű mérkőzést sem nem látott, sem nem vezetett még.“

A pályáról távozó magyar fiuk valóságos ünneplés tárgyát képezték.

A mérkőzés után a Cseh Szövetség a magyarok tiszteletére társasvacsorát rendezett, melynek folyamán Von Dörfer alelnök és Malecki Román főtitkárunk (ez utóbbi cseh nyelven) lelkes felköszöntőket mondottak a cseh-magyar sportbarátságra. A csapatról elmondhatjuk még azt, hogy magatartásuk mintaszerű volt.

3 óra 40 perczkor jelzi Heyne biró a játék kezdetét. A nap oldalról sütött a pályára s igy mindkét csapat nap ellen játszott. Kosek és Baumruck már a 3. és 4. perczben éles lövéseket intéznek a magyar kapura. Változatos küzdelem fejlődik ezután, amely 15 perczig tart. Domonkos remek védései tapsra ragadják a közönséget. A 22. perczben Jenny (Stary) a magyar védelmet kicselezve, védhetlen gólt lő. Felállás után a magyar csatársor támad és erősen szorongatja a cseh kaput, de csakhamar a csehek veszik át a támadást. A 33. perczben a magyar fedezet és csatársor együttes lerohanással közelíti meg a cseh kaput, amelybe Horvát védhetetlenül juttatja a kiegyenlítő lövést. Ezután Kosek szerzi meg a labdát, de támadása eredménytelen. A 38, 39. perczben Molnár II és Horvát süvítő lövései a cseh kapu mellé jutnak. A 41. perczben már a csehek érnek el kornert. A 43. perczben ismét a cseh kaput éri veszélyes támadás és a Jenik kezéből kieső labdát, csak Benda elszánt védelme menti. Horvát süvítő lövése és a bírói sip egyidejűleg fejezik be a félidőt, mely 1:1 eredménnyel végződik. Korner arány 4:1 a csehek javára.

A II. félidő elején Milda lába megrándul és a csehek nélküle játszanak. A magyarok, akiken alig látszik az első félidő erős tempója, úgyszólván uralják a helyzetet és a 9-ik perczben Horvát védhetlennek látszó lövését Jenik pompásan védi. A magyar csatárláncz a fedezetektől előresodorva támad Jenik a 14-ik perczben kiszalad s az ügyesen elfogott labdát Károly a kezéből kirúgja s a cseh kapuba juttatja. Felállás után remek kombináczióval tamadnak a mieink, mely támadást a hátvédek erősen elősegítik s az általuk Schlosserhez juttatott labdát az utóbbi Sebestyénhez ivezi, akitől erős futás közben Károlyhoz, majd Horváthoz jut a labda. Horvát a labdát Molnár II-höz emeli, aki remek fejpasse-al gólt és frenetikus tapsot arat. A 19. perczben Baumruck átfutja a magyar védelmet és védhetlen gólt lő. A magyarok támadása a 21. és 24. perczben kornert eredményez, a 29 perczben már a csehek jutnak kornerhez, viszont a 32. perczben már újra Molnár II intéz gyenge lövést a cseh kapura, melyet Jenik könnyen véd. Tapsra ragadta a közönséget, amikor a kis Szondi három cseh csatártól veszi el a labdát és éles lövést intéz a cseh kapura. A 37. perczben Baumruck támadása kornert ér el. A korner utáni támadásból Jenny „oxfordival“ páratlan szép gólt lő. Ekkor 3:3 volt az eredmény. A magyarok eddig még soha nem látott erőfeszítéssel, tűzzel és lelkesedéssel támadnak, melyben a kapust kivéve az egész csapat résztvesz és sikerül is a 41. perczben a jobboldali csatársor gyönyörű támadása által teremtett helyzetből Horvátnak védhetlen gólt lőni. A nagy csöndet és konsternácziót, amely a magyarok vezető gólját követte, csakhamar az erősen Kosekre játszó cseh támadások váltották fel. Jenny remek támadását Manglitz akadályozza s a 18 méternyiről megítélt szabadrúgás veszélye még alig hárittatott el, amikor leírhatatlan lelkesedés közben Kosek a 43. perczben a kiegyenlítő gólt lövi. A játék a magyarok támadása után 4:4 eldöntetlen eredménnyel végződik. Korner arány 3:3 volt.

(Sport-Világ, 1906. október 14.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 08.25.18:00 Puskás-FTC (TV:M4)
Következik: 08.29.20:00 EL PLAY-OFF FTC-FK Suduva (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST