1911.VI.5. FTC – Blackburn Rovers 1:8

TV-19110618-00-19110604

(…) hétfőn, a délután 6 órakor kezdődő küzdelemben a Ferencvárosi Torna Klub csapata lesz a [Blackburn] ellenfele.

(Budapesti Hírlap, 1911. június 4.)

1911. június 5., 18:00, Üllői út, FTC – Blackburn Rovers 1:8 (1:4)
vezette: Herzog Ede
nézőszám: 10 000
FTC: Fritz – ?, Manglitz – *Weinber, ?, Payer – ?, ?, ?, Schlosser, *Borbás dr.
Blackburn Rovers: Robinson — Crompton, Cameron — Walmsley, Smith, Clennel — Latheron, Orr, Dawies, Atkenhead, Anthony
Gól: Payer (?. – 11-esből) illetve Dawies (5., 46., 62., 77.), Orr (6., ?.), Orr vagy Dawies (10.), Anthony (49.)

PN-19110611-16-19110605Legördült a függöny! Vége az előadásnak! Az utolsó angol mérkőzés volt ennek a szezonnak a kluja. Itt domborodott ki a maga teljességében, mit tud egy angol elsőklasszisu professzionista csapat, ha igazán akar játszani. Pedig a viszonyok nem kedveztek a mérkőzésnek. A négy óra tájban megeredt hatalmas felhőszakadás különösen a pálya egyik felét, valósággal sártengerré változtatta át, amelyen még lépni is alig lehetett, nem hogy futni és a labdával forogni. S itt tűnt ki az angolok óriási tudása. Mig a magyar csapat tagjait majdnem tehetetlenné tette a csúszós, sáros pálya, addig az angolok valósággal ragyogtatták mesébe illő teknikai tudásukat. Szép játékot produkáltak. Az első perctől az utolsóig egyforma lelkesedéssel és odaadással dolgoztak. Pedig sok zavaró incidens fordult elő a mérkőzés folyamán. Biró soha gyengébben nem vezetett még mérkőzést. Teljesen a közönség terrorizmusa alá került s ennek folyományaképpen igazságtalan volt. Nem adott meg az angoloknak egy kifogástalan goalt s egy percre rá 11-est adott az angolok ellen, pedig a magyar játékos csimpaszkodott az angol hátvéd nyakába. Így teljesen elromlik a magyar közönség, ha ugyan még lehet rajta rontani. A ferencvárosi játékosok egynémelyke nagy visszatetszést keltett durva játékával.

Blackburn Rovers—Ferencvárosi Torna Klub 8:1. Félidő 4:1. Óriási közönség gyűlt egybe, hogy az idén még veretlen zöld-fehér csapat küzdelmét lássa a blekbörni evezősökkel szemben. A pálya használhatatlan, sáros állapotban volt, amely úgy látszott, hogy minden kombinációt meg fog hiúsítani. De nem úgy történt. A blekbörni csapat hatalmas tudása, óriási teknikája, kiváló szívóssága bár nehezen, de teljes mértékében érvényesült. Az a 10.000 ember, amelynek nagy része ma azért jött ki, hogy tanúja legyen annak a titáni küzdelemnek, melyet a zöld-fehér csapat veretlensége nimbuszának megőrzése céljából fog kifejteni, midőn az első angol goalok potyogását látta, elszorult szívvel nézte a mérkőzés további folyását. De lassan eltűnt ez a szorongó érzés a publikum lelkületéből. Eltüntette az a gyönyörű, kombinációkban dús és magas nivóju játék, amelyet az angol csapat produkált. Úgy, hogy a hatodik angol goal után minden goalt, a magyar goalokat kisérni szokott ünnepélyes taps követett.

A játék az angolok hatalmas támadásával kezdődik, s már az első percekben látszik, minő biztosan mozog az angol csapat a pályán. Alig öt percet tart a játék, Dawies közvetlen a goal előtt elugrik az FTK. védelemtől s goalt lő. Felállnak a csapatok, rövid passzjáték s Orr teljesen Dawieshez hasonló módon kiugrik s a második goalt lövi (6. p.). A játék továbbra is az angol csapat támadásával telik el. A 10. percben Orr—Dawies szép összjátékából a harmadik goal esik. A magyar csapat állandóan védekezésre szorul s egyetlen komoly akciót nem tud vezetni. Crompton és Cameron, az angol beckek állandóan a félvonalon tanyáznak. A 30-ik percben Schmidt a goalra lő vagy huszonöt méterről, a labda a kapulécről visszapattan a mezőnybe, ahonnan a blekbörni csapat clownja, a kis Atkenhead vehemensen a goalba rúgja; a bíró érthetetlenül nem érvényesít: a goalt; ami az angol csapat hosszas tiltakozását vonja maga után. Botránynyá válik ez a tiltakozás, amikor Herczog bíró pár perc múlva egy valóban csekély, szabálytalanságból kifolyólag tizenegyest ítél a magyar csapat javára, s midőn ezt Schlosser a kapu mellé rúgja, azon a cimen, hogy a kapus a rúgás pillanatában nem állt a kapuvonalon, újból rugatja a tizenegyest. A bíró ezen eljárása óriási mód felháborítja az angol játékosokat, s az egyik közülük tettleg is inzultálja a birót, aki erre elhagyja a pályát. Hosszas alkudozások után folytatódik a mérkőzés. Payer berúgja a tizenegyest, amire az angol csapat Orr révén a negyedik goallal felel. Félidő 4:1.

Helycsere után az angol csatársor kerül a pálya sárosabb felére, de itt is pompásan játszik. Az első percben Dawies az ötödik goalt rúgja, mert Manglitz labdát hibáz. A 3-ik percben Latheron ismét goalt rúg, de a biró nem érvényesíti. A negyedik percben esik a hatodik goal Anthony révén. Ezután rövid időre a magyar csapat jön frontba, de két eredménytelen korneren kivül többet nem ér el. A 17-ik percben Dawies a hetedik s a 32-ik percben a nyolcadik goalt lövi.

Az angol csapat a következőképpen állott fel: Robinson — Crompton, Cameron — Walmsley, Smith, Clennel — Latheron, Orr, Dawies, Atkenhead, Anthony.

(Pesti Napló, 1911. június 6.)

A Blackburn Rovers vendégszereplésével az angolok idei inváziója véget ért. (…) A BAK, az MTK és az FTC voltak az angolok
pünkösdi ellenfelei. Pénteken a BAK küzdött velük (…) Az eredmény 4:1 (2:1) volt Blackburn javára. Pünkösdvasárnap az MTK játékosai állottak szemben a ködös Albion professzionistáival, de természetesen teljesen kilátástalanul. Rendkívül élvezetes küzdelem után az angolok 4:0-ra (3:0) győztek. (…)

Hétfőn 8:1-re verte meg a Blackburn Rovers a veretlen FTC-ét a Herzog által zöld-fehér szemüvegen keresztül interpretált footballszabályok szerint, holott a reális eredmény 10:0 !

A Celtic—FTC és az Oldham Athletic—FTC fölötébb különös eredmények és különféle szárnyra került hírek után úgy a sajtó, mint a nagyközönség érthető bizalmatlansággal fogadta e matchet. Az állítólagos Mauthner-ajánlat kikürtölése igen megbosszulta magát. Az angolok teljes erővel, de állandóan a legfairebbül dolgozva, belefeküdtek a játékba és rendkívül súlyos csapást mértek az elkapatott zöld-fehérek csapatára. A nagy Galeotto azt rebesgeti, hogy „valaki“ az angolokat e matchen elért minden egyes goalért 5 font sterlinggel, azaz 120 koronával honorálta. On dit…

Az a körülbelül 10—12 ezer ember, aki felkereste hétfőn délután az Üllői-uti sporttelepet, bizonyos aggodalommal szemlélte az egy órás erős zápor által teljesen tönkretett pályát, amely az angol match előtt hirdetett BAK—URAK mérkőzés megtartását lehetetlenné tette. Az angol match alatt a publikum a Fritz kapujába potyogó valódi angol gólokat látva, teljesen elkedvetlenedett. Csak a második félidő elején, mikor a hatodik hivatalosan elismert gól esett, tört fel egy erőteljes vastaps — az angoloknak ! O tempora, o mores! Gondolta-e ezt az idén a Franzstadt, hogy a saját pályáján őt súlyosan leverő idegenek a sovin publikumtól tapsvihart kapnak ? Bizonyára nem !

A mérkőzés birájával, mint ez már a bevezető sorokból kitűnik, nem vagyunk megelégedve, az angoloknál pedig pláne óriási elkeseredést okoztak a szabályokkal homlokegyenest ellenkező ítélkezései.

Ami a játék után történt az szintén nem alkalmas arra, hogy jó hírnevet szerezzen nekünk. A publikum köréből egy angolt, amikor a pályát elhagyja, bottal fejbe vágják, majd a kocsival távozó angolok után kőzáport zúdítanak! Úgy látszik azt akarják, hogy egy korrekt angol proficsapat se keresse fel Budapestet, csak olyan, amelyikkel meg lehet egyezkedni.

Hogy Blackburn miért feküdt be éppen az FTC ellen oly tüzesen és góléhesen a játékba, annak oka még nincsen teljesen kiderítve. Lehetséges, hogy csak kontinentális túrájának befejezéséhez érkezvén, erejükkel már nem fukarkodtak és a legerősebbnek hiresztelt ellenfelükkel szemben, mutatták be igazi tudásunkat.

Nemzetközi matchek: Blackburn Rovers—BAK 2:0 (1:0 ). Izsó. 1500 néző.
jun. 2 Blackburn Rovers—MTK 4:0 (3:0). Fehéry. 3000 néző.
jun. 4. Blackburn Rovers—FTC 8:1 (4:1 ). Herzog. 10.000 néző.

(Sport-Világ, 1911. június 10.)

Nyugvóra készül a football. De mielőtt elvonulna nyaralni, egy olyan csattanó meglepetésben részesiti a világot, amilyen még nem volt. És a jó világ szörnyűködik, botránkozik, sáppadozik, hogy aztán hamarosan mindent elfelejtsen.

A nagy csattanó a Blackburn Rowers-el való skandalum. Hiszen tetszik tudni a napilapokból, hogy a Blackburn csúnyán megverte kapuzárás előtt a Franzstadtot. 8:1, mindenféle bírói atrocitások dacára! És közben kínos huzakodások a két csapat, meg a biró között. A biró — onnan a derék házi bírák karából minden áron javítani kívánt a mérlegen elfogultságból, meg fejetlenségből, meg legfőbbképpen tízezer jól fejlesztett, tátott torok kényszerítő hatása alatt. Aztán jött a másik csattanó: kiállott a szirt fokára egy bus magyar a Franzstadti korcsmák árnyékos söntéséből és jól végig húzott a pimasz ángliuson, aki tisztességesen mert játszani a becézett magyar csapattal. Aztán meg vidám kőzápor verdeste az angolok kocsijának ablakait. És közben átkok, szidalmak, durva fenyegetődzések röpködtek finom turáni nyelvezeten a durva angolok felé. Hát csak ez történt, kérjük alássan!

Hiszen tudjuk mi azt, hogy a botránkozás moraja a Franzstadt határain már zugó helyesléssé változik. Tudjuk, hogy a nem helyeslő cikkeket ideges nyugtalansággal olvassa a házi publikum. Vagy földhöz vágja a lapot, kijelenti, hogy ez hazaárulás és rut irigység. De hát Istenem; uraim, térjünk egy kicsit észre! Hiszen nem vagyunk dedós gyerekek, akik rínak, ha eltörik a játékszerük ! Komoly, felnőtt emberek volnánk vagy mik, akik talán mégis csak kell, hogy szégyenkezzenek a gyerekes viselkedésükön; mikor odahaza a tükör elé állva, megpillantják a dúlt ábrázatukat! Mit szól hozzánk a világ, ha megtudják, hogy tizezer jól fésülködő, sőt kopasz uri ember egy sportjátékon másfél óra hosszat ugy ordit, mint a mészáros a vágóhídon, a végin pedig verekszik, mint egy részeg közhuszár és nem rántja hátra a feleségit a sleppjinél fogva, mikor az nagyot köp az angol profik képire. Hát nincs komolyság, önuralom és szégyenérzet idehaza, hogy ilyesmi megtörténhetik ? Hogyan kívánhassuk mi a házi bírótól, bár csak az aránylagos elfogulatlanságot is, ha ilyen dühös fenevadak vagyunk ? Hogyan nézhetünk a gyerekeink szemébe, ha ilyen közröhejes példát nyújtunk nekik? Hogyan kívánhassuk az üzleti segédtől, a cselédünktől, a kiszolgáló pincértől, az ablakaink alatt csöngető erényes szemetes kocsistól, hogy tiszteljen bennünket, ha mi ilyen felnőtthöz nem illő módon hurrogunk, átkozódunk és verekszünk ?

Vigyázat, tisztelt nagy egyletek és az élén haladó különösen tisztelt Ferencváros! Ez az ut a sport teljes dezoluciójának utja! A hogy neveljük a közönséget, ugy látjuk a hasznát. És ha ebből a mérges illuzióbul, amit mesterségesen szuggerálunk be a publikumnak, egyszer kiábrándul, akkor majd kezdhetjük előlrül a küzködést, mert az elbolonditott, illegális eszközökkel fölsrófolt publikum ott hágy bennünket; nemcsak a FTC-t, hanem az egész magyar sportot!

Kérünk több szerénységet a pálya hasznosításban, több önuralmat a publikum nevelésében, kevesebb elhamarkodást az attrakciók hurcolásában, kevesebb elszántságot egy amatőr csapatnak üzleti célokra való fölhasználásában !

Tudjuk, hogy a közönségért az egyletet teljes mértékben felelőssé tenni nem lehet. De ha a tendencia oda irányul, hogy a publikum romoljék, akkor a felelősség elkerülhetetlen. Ha jobban szeretjük a pálya hasznot, mint a sportot, akkor majd az ördög elviszi mind a kettőt.

Blackburn Rovers—FTC 8:1. Üllői-ut. Biró: Herzog E.

(Nemzeti Sport, 1911. június 11.)

*Budapesti Hírlap, 1911. június 6.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
    Húsvéti...
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 04.30. 19:30 FTC-MOL VIDI FC (TV:M4)
Következik: 04.27. 19:30 Honvéd-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST