1912.III.10. FTC – WAF 0:2

PH-19120310

Magyar-osztrák klubközi mérkőzés. Ferencvárosi Torna Klub— Wiener Associalion Futball Klub (üllöi-uti sporttelep, délután fél 4 órakor. Bíró: Hérczog Ede.) A két csapat összeállítása: F. T. K.: Ungár — Rumbold, Geyzer — Veinber, Bródi, Payer — Weisz, Pataky, Koródy, Schlosser, Borbás dr. W. A. F.: Krof — Calpuelli/Calgnelli, Tekusch I. — Heinz, Kwietek, Tekusch II — Kohn/Little, Fischera, Axmann, Kőnig, Andres.

(Budapesti Hírlap & Pesti Napló, 1912. március 10.)

1912. március 10., 15:30, Üllői út, FTC – WAF 0:2 (0:0)
vezette: Herczog Ede (MUE)
nézőszám: 12 – 13 000
FTC: Ungár — Rumbold, Geiser — Weinber, Bródy, Payer — Weisz F., Pataky, Koródy, Schlosser, *Borbás dr.
WAF: Kroff — Calgnelli, Tekusch I. — Heinz, Kwietek, Tekusch II. — Kohn/Little, Fischera, Stürmer, König, Andres
Gól: Fischera vagy Stürmer (61.), Stürmer vagy Fischera (80.)

SH-19120311-07-19120310(A WAF. győz.)

A tavalyi nagyszabású nemzetközi győzelmek dicsőségtől habzó poharába becseppent egy üröm-csepp is. A Ferencvárosi Torna Klub kikapott a WAF.-tól. Idehaza, Budapesten kapott ki az osztrák császárváros büszkeségétől, a WAF.-tól. Hiába írjuk ide, hogy ez óriási balszerencse következménye, hogy a FTK. jobb volt s hogy a győzelmet százszor inkább megérdemelte, a tény megmaradt ténynek, a vereség vereségnek. A Franzstadtot elhagyta a hadiszerencse s miután neutrális állapot e tekintetben nincsen, a balszerencse szegődött osztályos társául. A footballban a balszerencse a kész halál. Hiába van tudás, energia, akaraterő, műnka-készség, ez mind kárba vész néhány centiméter miatt. Hány olyan eset volt, amikor a jól leadott lövésnek csak tiz rövid centiméterrel kellett volna jobbra vagy balra menni, hogy utána tizenkétezer ember ajkáról hangozzék fel eleinte a diadalorditás, később pedig a megkönnyebbülés hangja. Az a tiz centiméter azonban a kapus keze, vagy a kapufa és a labda között mindig hiányzott és vagy az, vagy emez verte vissza a mezőnybe. Fájdalmas dolog ez a vereség, mert külföldön a FTK.-t tekintik a magyar footballsport leghivatottabb reprezentálójának s épp ezért ha FTK.-t verik meg, abból messzemenő következtetéseket vonnak le.

Maga a játék igen szép volt. A FTK. volt az erősebbik, de a WAF.-ok is kitünően dolgoztak. Minden játékosuk kész játékos. Nagyszerű labdateknikával rendelkeznek és oly fényesen adogatnak, mint akármelyik angol proficsapat. A védelme bámulatosan agilis. Egy pillanatra sem hagyták nyugodtan az ellenfél csatárait. Két goaljuk megszületésének a szerencse istenasszonya tartotta a bölcsőt. A FTK. régi formáját megközelítő játékot mutatott. Fedezetsora azonban lényegesen hanyatlott. Hátvédstilusban játszanak s jól leadott passzok helyett csak rugdossák a labdát és pedig túlságosan erősen. Ennek következményeképpen a csatárok alig-alig tudták átvenni azokat, ellenben annál tisztábban kaptak az osztrák hátvédek. A FTK. fizikai kondíciója sem kielégítő. Egy pár játékos az utolsó negyedórában valósággal összeroppant, úgy hogy amikor legjobban kellett volna a tempót forszírozni, kiderült, hogy az állítólag tréning nélküli WAF. játékosok jobban bírják, mint a magyarok. A FTK.-nál most igazán nem lehet tudni, hogy mi a hiba. Fáradtak-e, vagy tréninghiányban szenvednek?

Nemzetközi mérkőzés. WAF—FTK 2:0 (0:0). Egy talpalatnyi hely sem maradt üresen az Üllői-uti pályán, amikor a két csapat játékba fogott. A pályaválasztásnál a szerencse a bécsieknek kedvezett, úgy hogy a FTK szél ellen kezd s mindjárt az ellenfél kapuja elé kerülnek. A támadást Schlosser éles lövése fejezi be, amely azonban 1 méterrel a kapu felett suhant el. Az első negyedórát a magyar csapat támadásai foglalják le, amelynek kiemelkedő momentuma Weisz gyönyörű beadása, amelyet azonban Kóródy a kapu felé lő. A WAF első támadása Weinber faultjának nyomában jár. A jól irányzott szabadrúgást azonban Ungár védi. Egy-két perc után ismét a magyarok támadnak. Weisz beadásából rumli származik, amelyből az első korner esik. A pompás beadást Schlosser hajszálnyira rúgja a kapu felé. Pár pillanattal később esik a mérkőzés legszebb lövése, amelyet 30 méterről Weisz lő. Már biztos goalnak látszik, amikor a felső kapufa alsó éléről a mezőnybe pattan. Schlosser rá fut, de az erősen ugráló labdát nem tudja lövésre leszorítani. A támadásokat legnagyobb részt a jobboldal vezeti. Egy ilyen támadásból újabb rumli keletkezik a bécsi kapu előtt. A labdát a bécsi védelem kikaparja, de a tisztítás csak rövid távolságra viszi a labdát, úgy hogy Koródyhoz jut, aki éles lövéssel a goalba küldi. A goalt nem lehetett megadni, mert Schlosser az előbbi rumliból kifolyólag a kapu előtt felejtkezett s miután a labda közvetlen mellette ment a hálóba, a kapust a védésben akadályozta. A félidő vége felé a WAF támad, de sohasem veszélyesen.

SV-19120311-05-19120310A második félidő első negyedórájában az FTK teljesen a kapuhoz szegzi a bécsieket. Egyik lövés a másik után megy a kapura, korner-kornert ér, de eredmény nélkül. Krof nagyszerűen véd a kapuban. Lassanként a WAF felszabadul és átrándul a FTK térfelébe. Egyelőre azonban nem adódik elő veszélyes helyzet. Később azonban Geiser (bal hátvéd) hibát-hibára halmoz s ezekből nem egyszer születik veszélyes helyzet, amelyet Payer csak az utolsó pillanatokban tud korrigálni. A WAF első goalja a jól előre helyezkedő Andres lefutásából születik. A becenterezett labdát a szabadon álló Stürmer fogja el, ki 5 m.-ről rendkívül éles lövéssel a kapus feje felett a hálóba küldi a labdát. A zöld-fehérek e váratlan goalra majdnem 10 percig teljesen visszaesnek. Ez a WAF-ok sürü támadásait vonja maga után, a magyar védelem azonban egy-két esettől eltekintve jól oldja meg feladatát. A FTK ezután újra lábra kap, erősen ostromolja a bécsi kaput, de a bécsi védelem óriási munkát végez. A WAF ellen támadásba megy át, kisebb fajta kavarodás keletkezik a FTK kapuja előtt, a balösszekötő beadott labdája Rumbold lábát érintve a méteres offsideon álló Fischerához kerül, aki 10 m.-ről, teljesen szabadon állva védhetlen goalt lő. A hátra levő percekben mindkét csapaton kiütött a fáradság nyoma és komoly akció ekkor már egyik oldalon sem volt.

Bíró: Herczog Ede (MUE).

(Pesti Napló, 1912. március 12.)

Szép idő, csúnya eredmények. Hiába, a nagy csapaton is beteljesedett, hogy büntetlenül nem lehet a természettel visszaélni. Az a nagy túra – s utána pihenő nélkül a munka folytatása, sőt – ahogy hírlik — örömmurik — együtt a vascsapatot is megőrlik. A túra az még hagyján. Sportszerű volt és közlelkesedést okozott. De az örömmurik, azok kárhoztatandók. Pedig úgy kell lenni, mert a tribünön folyvást hallatszott a gyöngéd célzásokkal teljes hivatkozás a Salvator-sörre s egyébként is erősen sugdossák, hogy a csapat könnyen fogja a dolgát.

Bocsánatot kérünk – a sportellenes életmód azoknál, akik nagy közületek szemefényei — nem magánügy. Azt nemcsak jogunk van megtárgyalni, de — merjük állítani — az ő részükről súlyos hiba, amit megtárgyalni kell. S ha igaznak bizonyulnak a kósza hirek, mi a sportszerűség nevében meg kell, hogy rójjuk ezért a csapatot. A vezetőséget nem. Tudjuk, hogy a vezetőség ilyenkor nem hibás, mert egyszerűen nem bir többé a túlságosan megdagadt önérzettel.

Való, hogy a Franzstadt még letört állapotban is méltó ellenfele volt a WAF-nak. Való, hogy kis szerencsével meg is nyerhette volna a mérkőzést. De az kétségtelen tény, hogy munkájuk nem a régi. Idegesek, kapkodók, a második félidőt teljes dezoláltságban egyénileg verekedték végig, pedig éppen akkor volt azelőtt a csapat a legnagyobb s legtöbbször ott dőlt el – a második félidőben – a küzdelmük.

Hogy a letörésük mennyire komoly dolog, mutatja Weinber esete is, aki mert két hétig pihent — az első félidőben jó formát mutatott, pedig utolsó szereplése a MTK ellen szánalmas vergődés volt már. Azt lehet mondani, hogy régi formájukhoz közel talán csak a kapus, Payer és Weisz maradtak. Valami igaznak abban a másik szomorúságban is kell lenni, hogy a csapatban visszavonás van, mert több esetet láttunk, ahol egyesek inkább összeszaladtak, de egymást nem figyelmeztették.

Ilyenformán persze a magyar dicsőség magyar földön megcsufoltatott s a bécsi csapat könnyű diadallal tért meg. Pedig, hejh, ha a régi nagy csapattal kerültek volna össze, lett volna ne mulass!

A bécsi csapatban Kroff, a kapus fényesen védett. Hasonlóképen pompás volt a bal beck és a csatársor balszárnya.

(Nemzeti Sport, 1912. március 17.)

SH-19120318-06-19120310-19120530Vidéki eredmények. (Szombathely) FTC II.—Szombathelyi Iparosok 13:0. Biró: Taffel

(Sportvilág, 1912. március 11.)

Vidéki mérkőzések. (Szombathely) FTC II. — Szombathelyi SE Szombathelyi Iparosok és Munkások Testedző Köre 13:0.

Az FTC II. Szombathelyen márcz. 10-én a következő összeállításban játszott: Fritz — Haupt, Spancsek — Blum, Medgyessi, Krizsán — Trattner, Varga, Koródi II., Smoling, Szeitler. A gólok közül Szeitler 6, Korodi 3, Smoling 2, Medgyessi és Trattner 1-1-et lőttek.

(Sporthírlap, 1912. március 11-18. & április 1.)

*Budapesti Hírlap, 1912. március 12.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.19.19:30 FTC-Újpest (TV:M4sport)
Következik: 10.24.18:55 EL csoportkör CSZKA Moszkva-FTC (TV:Sport1)
Következik: 10.27.17:15 MOL Fehérvár-FTC (TV:M4sport)
Következik: MK 10.27. 12:30 BKV Előre-FTC (TV: -)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST