1912.V.19. FTC – Woolwich Arsenal 1:2

A Woolvich Arsenal mérkőzése. (…) A két csapat összeállí­tása ez:
Woolvich Arsenal: Crawford—Shaw, Beast—Grant, Thompson, Mc. Kinnan—Levis, Flanagan, Calder, Graham, Ninship.
Ferencvárosi Torna Klub: Fritz— Rumbold, Payer—Weinber, Bródy, Blum—Koródy, Weisz, Pataki, Schlosser, Borbás.

A mérkőzés délután, fél 6 órakor kezdődik és Herczog Ede szövetségi kapitány vezeti.

(Budapesti Hí­rlap, 1912. május 19.)

1912. május 19., 17:30, Üllői út, FTC – Woolwich Arsenal 1:2 (1:1)
vezette: Herczog Ede ()
nézőszám: 17 – 18 000
FTC: Fritz — Rumbold, Payer — Weinber, Bródy, Blum — Weisz F., Szeitler, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Woolwich Arsenal: Crawford — ?, ? — Grant, Thompson, Common — Greenaway, ?, Calder, Flanagan, Winshop
Gól: Koródy (23.) illetve Thompson (39.), Winshop (79.)

Két névvel kezdjük: a Rumbold és Payer nevével. Ez a két nagy gőzcséplőgép nekünk (s a nekünk alatt ma az egész országot kell érteni) a legnagyobb büszkeségünk. A sport Toldi-ja az egyik. Kinizsi-je a másik. Nagy erejű ember sok van a világon. De a hogy ez a két ember erővel, ügyességgel és észszel dolgozik annak ez ideig Magyarországon párja nem volt. Egy fejjel magosodik ki mind a kettő Magyarország futballjátékosai közül. Velük egy napon csak Bodnárt és Schlossert szabad emlí­teni. Ahogy a Woolwich Arsenal ellen játszottak, az maga isteni látvány volt. Fogadni mernék, hogy ha nem tudnák, milyen itthon virágzó áloék ezek a fiuk, már rég megjelent volna ködös Albionból egy hirtelen szőke pofaszakál, végig kockás, távcsővel és kémánykürtő cilinderrel, ahogy a balettekben szokás. — szépen megvette, — becsomagolta és gyorsáru gyanánt hazaküldötte volna őket. Mert az angol proficsapatok bekkjei hozzájuk nem is foghatók. Pedig azok csak néha voltak támadásban, mégis hibáztak. Ezek örökké ostrom alatt állottak s végig bí­rták a tempót. Mennyi ötlet, finom lekapcsolás, erélyes rámenés és káprázatos siker volt minden akciójuk. azt csak az tudja megmondani, aki ezt a feledhetetlen látványosságot végigélvezte.

Egyáltalán a Franzstadt kitett magáért. A sorozatos balsikerek után a letörött csapatba már vajmi kevés bizalmat tudtak helyezni a szakértők. 5:0, 4:0, ez volt a nagy mogulok tippje, persze az angolok javára. És ha Pataki ben van a csapatban, megnyerik a mérkőzést! Igy is balszerencse müve az eredmény, mert a második félidő folyvást való magyar támadásokkal telt el. Korodi sok hibáját jóvátette az okos és szép góljával. Azonkí­vül is brilliáns leállásokkal tündökölt. Schlosser csaknem a régi volt ismét, s a halfsor is keményebb lett, mint volt valaha. Borbás egyre energikusabbá válik, csak a kis Szeitler a gyöngesége tudatában vált hátrányára a csapatnak Weiszszel egyetemben. Fritz ismét a régi.

Az angolok meglepő szépen játszottak. Lövéseik váratlanok és impozánsak. Adogatásaik minuciózusan pontosak. A leleményesség sem hiányzik a játékukból. Az utolsó idők angol inváziójából határozottan kiválnak. Főképp a center- és a balszélsőcsatár, továbbá a center- és a jobbhalf révin, akiktől a magyarok igen-igen sokat tanulhattak.

(Nemzeti Sport, 1912. május 26.)

Játékos vásár. A Woolwich Arsenal, midőn első í­zben járt Budapesten és a BTC-vel 2:2 arányban eldöntetlenül végzett, közvetlenül a mérkőzés befejezte után megakarta venni a BTC-től Domonkost és Horváthot, a fenomenális kis „Zwack“-ot. A Torna Club persze visszautasí­totta az angolok ajánlatát. Az elmúlt vasárnapon pedig ugyancsak a Woolwich, Rumbold és Payer megvásárlására lett volna hajlandó. A kitűnő Malaky persze tagadó választ adott, de az ott lévő társaság egyik tagja, ki egyébként az FTC lelkes, hive közbeszól: — Mit gondol mr Norris? Ha már a magyar back-párt nem adják oda, talán átvehetné a Szeitler-Weisz jobbszárnyat?

(Sportvilág, 1912. május 27.)