Muzeális lapszemle: 1913.VI.1., MK Döntő, FTC – BAK 2:1

Visszaugorni az időben majdnem száz évet igazán felemelő érzés. Hiszen akinek ilyen idős múltja van, az már joggal érezheti magát a történelem részének. Az embernek ritkán adatik meg egy ilyen emlékezés lehetősége, de ha összefognak és létrehoznak egy nagyszerű dolgot mely évtizedeken át ugyanazon tartalommal és hittel követi végig a történelem vérzivataros évtizedeit, akkor a dicsőséges múlt már közel engedi az emlékezőt azokhoz az évekhez, melyeket csupán a megsárgult újságokon és a könyveken keresztül ismer. A Ferencváros szurkolóinak megadatik ez az ajándék. Történetünk 112 éve során a „dicsőségzsák” egyre gyarapodott, egyre több bajnoki cím, kupagyőzelem és nemzetközi elismerés növelte a zöld-fehérek nimbuszát. Nekünk meg az a dolgunk, hogy ne felejtsünk, hogy a dicsőséges múltunkból erőt merítve értsük meg a jelenünket és higgyük azt, hogy a jelen generációja is képes lesz arra, hogy tovább gyarapítsa a Ferencváros „dicsőségzsákját”.

Visszanyúlni a kezdetekhez, a hőskorhoz igazán hálás feladat. A ferencvárosi labdarúgás történetét ismerők jól tudják, hogy a hőskor első világháborúig tartó időszaka nem csak a megalakulásról szólt, de nyolc bajnoki címet is hozott és megalapozta a jövőnket. Egy jelentős „trófea” még hiányzott ezekből az évekből, a magyar kupa elhódítása, amit 1909-ben indítottak útjára. Nem lennénk hiteles forrás, ha nem említenénk meg, hogy a magyar kupának volt „előzménye”, hiszen 1903-tól a bajnoki mérkőzések mellett elindították az Ezüslabda sorozatot, amit első ízben éppen a Ferencváros nyert meg (a sorozatos lemondások miatt, egyből döntőt is játszottunk a 33 FC ellen). Az Ezüslabda sorozat 1909-ben szűnt meg, amikor a Fradi ötödik alkalommal nyerte meg a kiírást, így a serleg végleg a birtokunkba került (részletesebben oldalunkon erről a sorozatról itt lehet olvasni: Ezüstlabda.)

A Fradi már az első évben döntőt játszott, de akkor vereséget szenvedtünk az MTK-tól. Az 1911/12-es kupaévben az amúgy is rossz viszony az MTK-val tovább mélyült, amikor is az MLSZ a Millenárisra írta ki a kupadöntőt, de ezt a kék-fehérek nem akarták elfogadni, mert a Hungária úton kívántak játszani. Az MLSZ ekkor az FTC-nek ítélte az elsőbbséget. Az MTK a belügyminiszterhez fellebbezett, s végül megsemmisítették a szövetség határozatát. Az FTC tiltakozásul visszalépett és 1913 decemberében hirdették ki az MTK csapatát az 1911/12 évi kupa győztesének. Emiatt az 1913/14-es kupára nem is nevezetünk. Az „átmeneti” években (1912/13) részt vettük a küzdelmekben, sőt a bajnoki címet is megszereztük. Ez volt az első világháború előtti időszak utolsó bajnoki címe, a következőre elég sokat kellett várni, igaz az 1926-tól a második világháborúig újabb 8 bajnoki cím következett.

.

1913. június 1.-én, egy forró nyári napon rendezték a kupadöntőt a Ferencváros és a Budapesti AK csapatai között. Az ellenfélről nem tudunk túlságosan sokat, 1901-ben alakult, legjobb eredménye az 1911/12-es bajnokság bronzérme, és az 1913-es magyar kupadöntő. Maga a döntő, az akkori híradások szerint nem hozott túl nagy játékot. Annak ellenére, hogy az elején a BAK támadott többet, de ettől függetlenül a Fradi lőtte a gólokat. Az elején említettem, hogy bár a kupadöntő óta eltelt majdnem száz esztendő (pontosan 98), mégis emlékezésre méltó kupadöntőt játszottunk. Góljainkat olyanok szerezték akik még ennyi év távlatából is ismertek. Ha megemlítjük Schlosser és Tóth-Potya nevét, talán még a nem Fradi hívők is tudják, kikről van szó.

Schlosser Imre

Ezen a kupadöntőn Schlosser nemcsak a góljával hívta fel a figyelmet, hanem a pályán és azon túli „viselkedésével” is. A pályán egy BAK védőtől kapott „boxot” torolt meg, egy jól irányzott rúgással, a másik botrány két hölgy körül játszódott le. Schlosser felesége megsértette az egyik BAK játékos barátnőjét, melyért a tettre kész barát próbált elégtételt venni a férjen a mérkőzés után az öltőzőben, ahol azonban győzött az túlerő és a csapattársak „kitoloncolták” a felhevült párbajhőst. Azért is tartottam érdemesnek leírni az előbbiek incidenseket, mert jól mutatják, hogy a kezdeti hőskorban is egymásnak feszültek az indulatok, néha sokkal erőteljesebben, mint a jelenben.

A két gólos előnyünk birtokában a második félidőben már inkább napfürdőztek a Fradisták, melynek egy BAK gól lett az eredménye, de az egyenlítés már nem sikerült. Így 1913. június 1.-én, első alkalommal került a Ferencvároshoz a magyar kupa. Ezért is tartottam fontosnak, hogy az eredeti újság mellett bővebben is megemlékezzünk erről a sikerről. Ezen túl személyes okai is vannak, melyek már a TempóFradi oldalhoz tartozik. 2009. január 13.-án, szerkesztőtársam (mjozef22) ezekkel a mondatokkal indította útjára lapszemle sorozatunkat:

„Új rovatot indítunk. Mától, viszonylagos rendszerességgel lapszemlézni is fogunk. De nem ám a megszokott módon! Nem ajánljuk egy-egy sajtótermék írását, sokkal inkább bemutatjuk azt az érdeklődő olvasónak. Hiszen nem akármilyen újságokból idézünk, hanem a múlt már erősen sárguló papírlapjairól közlünk fotókat, írásaikat pedig a jobb olvashatóság érdekében külön is leírjuk. Úgy írjuk le, hogy azokban változatlanul hagyjuk a korabeli szavakat és kifejezéseket, amelyek mára oly különös ízt adnak a szövegnek. Természetesen olyan írások közül válogatunk, amelyek a Fradival foglalkoznak.

Sorozatindító újságunk közel 100 éve jelent meg, az utókornak újbóli olvasásra ajánlott tudósítása pedig az 1912-13 évi Magyar Kupa döntőjéről szól, amelyet az FTC a BAK együttesével vívott.

Igazi ínyenceknek ajánljuk az eredeti oldal kinagyítását, így olvashatóvá válnak a korabeli hétvége további “FOOTBALL” és “ATLETIKA” eredményei is.”

Így kapcsolódik össze a Ferencváros múltja és a Ferencváros történetét feldolgozó oldalunk. Ez a tény meg kellemes érzéssel tölt el. Újabb lendületet és biztatást ad a munkánkhoz. Van dolgunk még bőven, mert a Ferencváros több mint száz éves története még számos, feldolgozásra váró sikert és ritkáság rejt.

- lalolib -

SPORTHIRLAP 1913.06.02. 22. szám 6. oldal

ɱ