1929 – Argentinában

ARGENTíNAI KITÉRŐ

Fradisták Buenos Aires-ben

A harmadik dél-amerikai futball-nagyhatalmat látogatja meg otthonában a Ferencváros. Brazí­lia és Uruguay után immár a tavalyi dél-amerikai országok közötti bajnokságok győztese, Argentí­na ismerte meg zöld-fehéreinket. A vendéglátó argentí­nai csapat a tavalyi bajnoki sorrendben második helyet elfoglaló River Plate volt, mí­g a bajnok Racing ellen kedden ví­vja meg a meccsét a Fradi. Ám a két argentí­nai meccs közben még visszautazik Uruguayba, ahol szombaton az uruguayi bajnokegyüttes, a Penarol lesz az ellenfele. Másképpen nem lehetett megoldani a meccsek beosztását, s í­gy a két uruguay-i válogatott elleni meccs után egy napra Argentí­nába utazott át a magyar bajnok.

“Ma reggel szerencsésen megérkeztünk Buenos Airesbe. Az út elé nem a legnagyobb bizalommal néztünk, mert 15-ről 16-ra virradó éjjel az út kellős közepén, a szembe menő hajók egymásnak futottak. Mind a két hajó modern, helyi járatú alkotmány, s a szerencsétlenséget a személyzet vigyázatlansága idézte elő. Emberéletben nem esett kár, mind a két hajó hatalmas lékekkel bevánszorgott a kikötőbe. Velünk azonban nem volt semmi baj. Kora reggel, pontosan érkeztünk meg az argentin fővárosba, ahol a korai érkezés dacára is várt reánk a kikötőben konzulunk vezetésével mintegy 200 magyar. Pedig két fokos hideg didergette az embereket a kikötőben, ami nem tette kellemessé a várakozást. De a szí­vek melegével forróvá vált itt is a légkör, melybe kerültünk már az első percekben.
A vereség nem törte meg a jó hangulatot és nem verte le a fiúkat. Apró sérülésektől eltekintve, jól vagyunk, s az egyre közeledő viszontlátás reményében köszöntünk mindenkit, aki a szí­vünkhöz közel áll.”

(Tóth Potya István túraleveléből)

A River Plate ellen

augusztus 1., Buenos Aires: Ferencváros—River Plate 4-3

A Ferencváros hű maradt túraelveihez. Minden országban győzelemmel mutatkozik be. Argentí­nában a River Plate együttese tanulta megismerni a Ferencváros erejét. A hétköznap ellenére is hatalmas közönség verődött össze. Pedig csak klubcsapatról volt szó, nem válogatottról. Hanem a Ferencváros hí­re már átsiklott a tenger-szoroson, itt már nem kellett külön sokat magyarázni arról, hogy mit ér a ferencvárosi rohamcsapat. A meglepetés ereje tehát itt nem jutott akkora szerephez, mint az előző eseményeknél, az a tény tehát még értékesebbé teszi a Ferencváros első argentí­nai győzelmét, amely a táviratunk megállapí­tása szerint nem is következett be olyan mértékben, amint azt a magyar együttes fölénye után megérdemelte volna. Erről a legújabb pompás győzelemről szól az alábbi részletes távirati tudósí­tásunk.

A hétköznap ellenére 22.000 néző volt a pályán, ami egészen szokatlan dolog. Csapatunk elsőrangú szerepléssel fizetett ezért az érdeklődésért és ha csak kicsit segí­t a futballszerencse, hatalmas győzelmet jelentenénk. Sajnos, egyes csapatrészeket kissé megviselt a tengeren való átkelés és az erős játékiram. A fedezetsor ragyogó munkája adta vissza az egyébként kitűnően dolgozó csapatnak a lendületét, Bukovi és Obitz óriási formában vannak és technikai, meg taktikai tudásuk a legtökéletesebben érvényesül. A csatársorban Kohut lendülete a legszebb élmény, ő és Turay voltak most a támadások eleven erői és ha kicsit is szerencsésebbek, sok gólt lőttünk volna. A többi csatár is jól szerepelt, összeállí­tásunk ez volt: Amsel — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Obitz — Rázsó, Takács II., Turay, Toldi, Kohut.

Védelmünket a rendkí­vül gyors és lelkes River Plate csatárok többször alaposan meglepték és ennek kell tulajdoní­tani, hogy az első félidőben három viharos támadásukból gólt kaptunk. Mindjárt a 3. percben az elsőt, amit a 15. percben egyenlí­tettünk ki, Rázsó kapásból lőtt remek lövésével. A 24. percben esik a második argentin gól, a 33. percben egyenlí­ti ezt Kohut, óriási erővel a sarokba irányí­tott lövéssel. A 39. percben azonban megint áttörik a védelmünket és félidőben 3-2 arányban az ellenfél vezet.

A Ferencváros hatalmasan erősí­ti az iramot. A fedezetsor és a csatárok odaszegezik az ellenfelet, többé nem kerülhet gól a magyar kapuba. A 16. percben megvan a kiegyenlí­tés. Megint Kohut rohama száguld előre és gyilkos labdáját nem védheti a kapus. A magyar ostrommal szemben most az ellenfél egész csapata elkeseredetten védekezik. Kornert kornerra szerzünk, de úgy látszik, a győzelmet már nem tudjuk kiví­vni. Végre a 34. percben kicsaljuk védelmi állásából az ellenfelet, a Ferencváros összjátéka tiszta terepen folyik és Turay erőteljes lövése meghozza a győzelmet. A második félidő forró küzdelme a maga nagyvonalúságával extázisba ragadta a közönséget. A Ferencváros technikai tudása mindenkit meghódí­tott. A közönség teljes objektivitással szemlélte a Ferencváros játékát. A korner arány 7-3 volt a Ferencváros javára, de ez sem fejezi ki a ferencvárosi fölényt. A bí­ró méltó volt a mérkőzéshez. Pártatlan és hozzáértő. Reggel utazunk vissza Montevideoba, ahol szombaton a Penarol ellen játszunk.

(Sporthí­rlap, augusztus 3.)

A Fradisták a közönséget köszöntik

augusztus 3., Montevideo: Penarol—Ferencváros 2-0

A Ferencváros nagyszerű csütörtöki győzelme után ismét visszahajózott legnagyobb sikerének szí­nhelyére. Már szombaton csatasorba kellett állnia az Európát járt Penarol ellen. A Ferencváros a következő összeállí­tásban vette fel a küzdelmet: Amsel — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Obitz — Rázsó, Takács II., Turay, Szedlacsik, Kohut.

A mérkőzést a kijelölt bí­ró helyett a Penarol egy tagja vezette, aki azután mindent elkövetett a Ferencváros eredményességének a meggátlására. Nem elégedett meg azzal, hogy sorozatosan megtorlatlanul hagyta a Penarol játékosainak borzalmas durvaságait, hanem mindezek fokozásául a Ferencváros szabályszerűen elért gólját sem adta meg. Az első gólt az első félidő 42. percében, a másodikat a második félidő 21. percében érte el a Penarol. A Penarol életveszélyes játéka arra kényszerí­tette a Ferencvárost, hogy játékosainak kí­mélése miatt, s mert a házibí­ró részéről védelemben nem részesült, a második félidőben ne forszí­rozza a küzdelmet. Az irreális körülmények miatt amúgy se lehetett a győzelmet kiverekedni, ezért legalább a játékosok testi épségükre vigyáztak.

(Sporthí­rlap, augusztus 5.)

BÚCSÚ URUGUAYTÓL…

… majd tiszteletkört futnak.

Több mint két hónap telt el azóta, hogy a Ferencvárossal elindult Budapestről a vonat. Azóta már a hatodik hetet tölti Dél-Amerika földjén a zöld-fehér gárda. Három olyan államot járt be a magyar futball nevében a Ferencváros, amely három állam mindegyike kiváló futballal rendelkezik. Ekkora feladatok előtt még sohasem állott a Ferencváros csapata, ilyen hatalmas teljesí­tményt még talán a világ egyetlen klubcsapata sem végzett túrán. A 10 mérkőzés között három országos és három városi válogatott csapattal való találkozás szerepelt. Ha a Dél-Amerikát járt angol, spanyol, vagy olasz csapatok teljesí­tményem keresztül í­téljük meg a zöld-fehérek eredményeit, akkor rögtön szembetűnik az az óriási siker, amit a Ferencváros útja jelent. Ezt különben elismeri maga Dél-Amerika is, mely országról országra, városról városra ünnepli a Ferencvárost és tisztelettel emlegeti a magyar futballt. Erről tanúskodik alábbi táviratunk is, amelyet a Penarol ellen elvesztett uruguayi búcsújáték után küldött a túracsapat vezetősége a Nemzeti Sportnak.

Uruguay nagy ünnepélyességgel búcsúztatott bennünket. A szövetség löncsöt adott tiszteletünkre, amelyen hatalmas vendégsereg ünnepelte a csapatot. A Penarol győzelme ellenére is elragadtatással beszélnek játékunkról és a lapok mind a legjobb kritikát í­rják rólunk. A szövetség és az egyesületek testületileg búcsúztattak az indulásnál. Utunk jó volt, mindenki egészséges. Holnap a Racing Club ellen áll ki csapatunk.

augusztus 5., Buenos Aires: Ferencváros—Racing Club 2-1

Óriási iramban kellett megküzdenünk ezért a győzelmünkért. A Ferencvárosnak utolsó csepp vérével kellett megverekednie és erején felül küzdött. A játékosok holtfáradtan hagyták el a pályát, ahol a csapat életének egyik legjobb játékát nyújtotta. A túrának kiemelkedően legragyogóbb napját teljesí­tette az együttes. Nem volt a Ferencvárosnak egyetlen gyenge pontja. Egészen rendkí­vüli teljesí­tményt nyújtottak azonban öten. A védelemben Amsel a legragyogóbb formában dolgozott, Hungler talán életének legszebb teljesí­tményét adta. Bukovi óriási formában játszott ismét, de remek volt Furmann is. A csatársorban Takács II. és Turay játéka teljes fényében érvényesült. A csapatban Lyka és Táncos átkerült a bal oldalra, amire a többiek pihentetése miatt volt szükség. Megállták a helyüket itt is. Az összeállí­tás ez volt: Amsel — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Lyka — Rázsó, Takács II., Turay, Toldi, Táncos.

A pályát csodás gyep fedi, amin a Ferencváros kombinációs játéka gyönyörűen kifejlődött. Az ellenfél azonban nagyszerűen fel volt tüzelve, amit mutat a 7-6 kornerarány is. Kár, hogy a szép győzelmüket egy tizenegyes elrontotta. A mérkőzést angol bí­ró vezette, tökéletes, pártatlan gentleman. A gólok í­gy estek: a 17. percben belső összjáték után Turay hatalmas lövése szerzi meg a vezetést. A 38. percben Rázsó ismételt kornert erőszakol ki, a másodikból ismét Turay jut lövéshez és védhetelen gólt szerez. A második félidőben is egyenlő ellenfelek küzdöttek. A 18. percben Lyka hibázik s a tizenegyest belövik, 2-1 marad a végeredmény.

Argentinában.

A FERENCVÁROS HOLNAP IS JÁTSZANI FOG

Az alábbiakban legújabb kábeljelentésünket fogjuk ismertetni olvasóinkkal. Ezt a jelentést a Ferencváros túravezetősége küldötte hozzánk. Ez a távirat arról szól, — amit nagyon is gyaní­tott a magyar futballközönség, hogy a Ferencvárost nem engedik el Argentí­nából, s ki kell most már állnia a nemzeti válogatott ellen is. Érdekes volt a Ferencváros helyzete. Tudvalevő, hogy Argentí­nában a szövetség már jó pár esztendeje olyan határozatot hozott, hogy minden túrázó külföldi csapat először a nemzeti válogatott ellen köteles kiállni. További meccseit csak úgy kötheti le, ha a válogatott ellen bebizonyí­tja, hogy tud és érdemes a további szereplésre. Egyedül a Ferencvárosnál tekintettek el ettől, mert ezt a csapatot olyan hí­rnév előzte meg, mely biztosí­totta azt, hogy valóban nagy csapat érkezik hozzájuk, melytől lehet tanulni, s melyhez való összehasonlí­tás szükséges és érdekes. Mikor azután két előkelő szerepet játszó klubcsapatuk is kikapott a Ferencvárostól, megmozdult az egész argentin futballvilág, s követelte, kényszerí­tette a Ferencvárost, álljon ki a nemzeti válogatott ellen, az olimpián második helyet kiví­vó Argentí­na ellen. Ez a meghí­vás nemcsak megtisztelő volt, de kötelező is a Ferencváros részére.
Lehet mondani, szépséghibája lett volna a nagy túrának, ha a Ferencváros, megjárva a messze Dél-Amerikát, közben nem méri össze erejét Argentí­nában a nemzeti válogatottal — a legjobb csapattal —, hanem mindössze klubcsapatokkal áll ki. Mindenképp örvendetes a Ferencvárosnak ez a vállalkozása, mely akkor is dicsőséges tette lesz a zöld-fehéreknek, ha az argentin válogatottal szemben alul is marad.

(Nemzeti Sport, augusztus 9.)

augusztus 10., Buenos Aires: Argentí­na—Ferencváros 2-0

A Ferencváros túramérkőzéseinek lefolyásáról szóló távirati tudósí­tásunk nagyszerű küzdelemről számol be, amelyben a ferencvárosi legénység közel volt ahhoz, hogy világraszóló sikerrel hagyja el a pályát. A játékban egyenrangú volt a Ferencváros, azonban a túra erőltetett menete már mutatkozott és elég volt a második félidőnek két szerencsétlen pillanata, hogy a mérkőzés veszendőbe menjen. Az eredmény azonban minden körülmények között értékes, hiszen otthonában egy világbajnoki jelölt válogatottal állott ki a túrájának végét járó magyar klubcsapat. A távirati tudósí­tás í­gy szól:

Borús, szélviharra hajló időiben állottunk ki Argentí­na válogatottja ellen a szombati mérkőzésre. Negyvenezer ember gyűlt össze a hatalmas szenzációnak í­gérkező mérkőzésre. A Ferencváros í­gy állott fel: Amsel — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Obitz — Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut.

A mérkőzés végig nagyon izgalmas és bizonytalan kimenetelű volt. A mezőny állandóan hullámzó képet mutatott, egy cseppet sem voltunk hátrányban, sőt a kombinációs játékban némileg többet mutattunk. A bí­ró tökéletes pártatlansággal és hozzáértéssel végezte feladatát. Támadásainkban azonban kevés a szerencse, noha keményen dolgozik a csapat. Egy egészen hajszálnyi fölényt érünk el, de vészes biztonsággal működik Argentí­na válogatottjának védelme. Kornerarány 7-5 a javunkra. Már úgy látszik, hogy ezen a mérkőzésen nem esik gól, amikor a befejezés előtt 11 perccel váratlanul elfog a balszerencse. Amsel eszmélni sem tud egy 20 méteres lövés már befut a hálójába. A Ferencváros egy pillanatra meginog és még egy perc sem telik el, hogy éles fejessel megszülessék a második gól is. Hiábavaló az erőn felüli küzdelem, a nagy finis, a mérkőzés elveszett. Csapatunk általában kitűnően tartotta magát. De külön kell a csatársorban megemlékezni Turay és Takács, a védelemben Bukovi és Hungler óriási teljesí­tményéről.

Egy argentin lap cí­moldalán. Középen: Szedlacsik.

(Sporthí­rlap, augusztus 12.)

augusztus 13., Buenos Aires: Ferencváros—Racing Club 2-1

A Racing elleni második mérkőzésünket is győzelemmel végeztük be. Az ellenfél ezúttal jobban játszott, mint az első alkalommal, győzelmünk mégsem fejeződött ki a gólarányban. A Ferencváros együttese nagyon szépen dolgozott, biztosan tartotta a mérkőzést, azonban túlságosan a szép játékra törekedett és a kombinációkban élte ki magát. Felállí­tásunk ez volt: Amsel — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Lyka — Rázsó, Takács, Turay, Szedlacsik, Toldi.

Lehetőleg pihent játékosokat küldtünk a küzdelembe. Szedlacsik szerepeltetése különösen helyesnek bizonyult, mert Turay mellett az ő nagyvonalú játéka volt a csatársor meglepetése. Az együttesből még Hungler játéka is kiemelkedett.

A küzdelem nagyon heves volt, főleg azért, mert a játék borús időben és nagyrésze esőzés közben folyt, ami talajt még nehezebbé tette. Az első gólt már a 3. percben érte el Turay pompás kapáslövéssel. Az ellenfél a 37. percben egyenlí­tett és mi a félidőben már nem is tudtunk újabb gólt szerezni. De a második félidő 16. percében a kis Takács kiszökése védhetetlen, a labdát csak be kellett gurí­tania 2-1! A bí­ró most is igazságos hozzáértéssel dolgozott. A közönség és a sajtó állandó ünnepléssel veszi körül a csapatot. Az utolsó mérkőzés estéjén a szövetség búcsúbankettet adott a tiszteletünkre és azon hatalmas közönség vett részt. A Ferencváros minden tagja dí­szes emlékplakettet kapott az argentin szövetségtől. A sajtó most összegezi a túraeredményeinket és a legnagyobb elragadtatás hangján tárgyalja a Ferencváros szereplését.

(Sporthí­rlap, auguisztus 15.)

Utazás Buenos Airesből, Sao Paoloba.

ISMÉT SAO PAULO

A Ferencváros túrája váratlanul meghosszabbodott. A keddi győzelem után, amelyet a Racing Club ellen aratott a zöld-fehér csapat és amely meccset már az MLSZ tiltó távirata ellenére játszott le a csapat, mindenki úgy gondolta — a Ferencváros túravezetőségének távirata is úgy jelezte —, hogy a csapat hajóra száll és elindul hazafelé. Ehelyett vasárnap hajnalban távirat érkezett szerkesztőségünkhöz és ebben a táviratban a vezetőség jelenti, hogy Buenos Airesből visszautazott túrájának első állomására. Sao Paulo-ba, ahol a Sao Paulo állam válogatottjával vasárnap megmérkőzik. Amint ismeretes, ez ellen a csapat ellen kezdte meg a Ferencváros dicsőséges dél-amerikai túráját, amikor a brazil államok legkiválóbbját győzte le 2-1 arányban.

(Nemzeti Sport, augusztus 17.)

augusztus 17., Sao Paulo: Sao Paulo—Ferencváros 2-1

Zászlócsere Sao Paulo-ban. A képen: Hungler II.

A következő csapattal álltunk fel utolsó mérkőzésünkre: Amsel — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Lyka — Rázsó, Takács II, Turay, Toldi, Szed lacsik.

Húszezer néző jött ki a nagy hőségben lejátszott mérkőzésre. A válogatott nagy revánskedvvel feküdt a küzdelembe és már a tizedik percben gólt ért el. A mi játékunk nem tudott eredményes lenni, pedig a mezőnyben sokat voltunk frontban. A 37. perc újra eredményit hoz az ellenfélnek, mí­g öt perc múlva szabályos gólunkat nem adja meg a bí­ró.

A második félidőben Bukovi nem játszott, Turay centerhalfolt, mí­g centerben Kovács szerepelt. Turaynak leszakadt egyik cipője a küzdelem hevében és az egész félidőt egy cipőbein harcolta végig. Mégis frontban tudta tartani a csatársort szédületes játékával, rettenthetetlenségével. Takács II. a 21. percben húsz méterről remek gólt lőtt. Hiába volt ezután a nagy fölény, lehetetlen volt egyenlí­teni. Turay messze a többiek fölé emelkedett. Kí­vüle elől Takács és Szedlacsik vált ki, mí­g a védelemben Hungler játéka volt ismét nagystí­lű.

Fradisták tiszteletköre a brazil zászlóval

Mérkőzés után az Esplanade-szállóban a vendéglátó szövetség, a sajtó és az egyesületek tiszteletére bankettet adtunk, amelyen lelkes beszédekkel búcsúztattak a brazí­liai futball vezetői és az egyesületek vezérei. A tömeg a szálló előtt ünnepelt és a vasútra kí­sért, ahol soha nem látott ünneplésben részesí­tett. Rengeteg magyar kí­sért ki a vonathoz bennünket és szí­vettépő búcsújelenetek játszódtak le hálókocsink előtt.

Ma reggel érkeztünk meg Rióba, ahol délben szálltunk fel a Massiliára, hogy hazainduljunk. A játékosgárda egészséges, kisebb húzódásokon kí­vül senkinek sincs komoly baja. Indulásunk pillanatában üdvözöljük hazánkat, hozzátartozóinkat és a magyar sporttársadalmat, a mi szeretett táborunkat.

A távirat most már teljes világosságot derí­t a Ferencváros útjára és a tervszerűségre, amellyel az utat végigjárta a behajózásig. Amikor a vezetőség a Massiliát választotta, jól tudta, hogy miért teszi. Ezzel a hajóval oldhatta meg kettős célját, hogy a lehetőség szerint idejében hazajusson és a Sao Paulo-i becsületszót is megtartsa. Itthon nehezen értjük meg ezt az érzelmi momentumot, de a csapat hazatérése után, a hivatalos körök jelentése után és alapján majd kiderül, hogy a Ferencvárost terheli-e olyan súlyos bűn, amelyet máris rákentek késése miatt, vagy nyugodtan állhat-e diadallal végzett kemény munkája után a szövetség fórumai elé?

(Nemzeti Sport, augusztus 20.)

(Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)

Előző rész: 1929 – Uruguayban – Következő rész: 1929 – Hazatérés