Muzeális barangolás: 1929.VII.21. Uruguay – Ferencváros 2:3

1929 nyarán a Ferencváros már nem csak Magyarország legnépszerűbb csapata, de meghódította Európát is. Itthon bajnoki címek és kupagyőzelmet követték egymást, és az 1928-ban a KK győzelemmel Európa is a Fradira lett hangolva. A győzelmek híre bejárta az egész világot. Nagy Sándor mondta közel 2500 éve, hogy a győztes seregek mindig új kihívásokra és még nagyobb csatákra vágynak, ami nem csak a makedón király hódításait ösztönözte, hanem a Fradit is új sikerekre késztette. Fel akarta fedezni Amerikát, meg akarta hódítani a labdarúgás koronázatlan királyait. Nem csak tanulni akart Dél-Amerikában, de meg is akarta mutatni, hogy nem voltak véletlenek azok a hazai és nemzetközi sikerek melyek végül is lehetővé tették az első “világutazást” a csapat számára 1929 nyarán. Írhattunk volna nagy utazásról is, hiszen azokban az években (bár a két világháború közötti évek hozták el a repülés „aranykorát”) még nem léteztek földrészeket átszelő repülőjáratok, így Budapestről eljutni Dél-Amerikában, igazi „Kolumbuszi” erőpróbának számított.

A behajózás előtt Genovában

Tíz napon át „himbálózni” az Atlanti-óceánon, nézni a Földünket uraló hullámokat, melyek néha szirénként békésen és simogatón csábítják az embert, néha meg Poszeidón összes haragját összegyűjtve próbálja a hatalmas hajót a tenger mélyére küldeni, nem a leghálásabb időtöltés olyanok számára, akik a hullámok helyett a zöld gyepen a labda mesterei. Sétálni, fürdeni és a hajó tornatermében még edzeni is lehetett, de a játékosok túralevelei és naplóbejegyzései szerint fárasztó és a végén már nagyon unalmas volt a „hullámlovaglás” és mindenki nagyon várta már a riói partraszállást, mellyel még nem ért véget a kalandos utazás. A hajókázást a „vastalpasok” zakatolása váltotta fel, az első labdás edzésre június 28-án került sor, az első mérkőzésre a San Paulo válogatottja ellen meg 24 nappal azután, hogy Keleti pályaudvarról elindult a zöld-fehérek Marco Polo-i utazása.

A bemutatkozó mérkőzésre június 30-án került sor, és mire eljutott a csapat Montevideóba és megmérkőzött a világ legjobb csapatának tartott uruguayi válogatottal a túrán már öt mérkőzésen volt túl. Mai szemmel is elképesztő volt az a fogadtatás melyben a Ferencváros részesült. Manapság a világ legjobb csapatait fogadják olyan kitüntető figyelemmel, mint 1929-ben a zöld-fehéreket. Már a kikötőben több ezer magyar köszöntette a csapatot a tiszteletbeli konzul vezetésével, a helyi újságok kiemelten foglalkoztak Közép-Európa legjobb csapatával. „A mérkőzés”, mely beírta magát a világ labdarúgásának történelemkönyvébe, 1929. július 21-én, délután 3 órakor kezdődött, a kezdőrúgást maga a köztársasági elnök végezte el. Vajon mit érezhettek a játékosok, amikor kifutottak a zsúfolásig megtelt stadionban a pályára és a bíró útjára indította a mérkőzést?

Minden ideg feszül, minden szem a labdára mered. Megszólal a síp és elindul a labda mögött a gyilkos, viharos, feltarthatatlan magyar roham. Ennek a rohamnak nem lehetett ellenállni. Ez a roham huszonöt percig tartott és ámulatba ejtette Uruguay népét, amint három gólt kergetett be abba a veretlen kapuiba. S ahogy az uruguayi nézősereg nem értette meg ezt a csodát, úgy fojtja a boldogság, az öröm mámorát az itthoniak szívébe a kérdés: hogyan történhetett ez? (Nemzeti Sport)

Magáról a mérkőzésről többet nem is akarok írni, hiszen olyan részletes és nagyszerű beszámolók jelentek meg a meccs másnapján a Nemzeti Sport hasábjain, hogy „iskolásan” fogalmazva, azokat kötelező elolvasni! Olyan pátosszal, olyan átéléssel és olyan szeretettel van megfogalmazva minden mondat, hogy még 84 évvel a világraszóló győzelem után is úgy éreztem, hogy mint Fradista részese voltam a csodának. Amíg olvastam képzeletben én is sorban álltam az Üllői úti a klubház előtt, hogy a kirakatba kitett újságokat el tudjam olvasni, miközben éreztem a mellettem álló Fradisták szeretetét egymás iránt, a csapat iránt, az ország iránt.

– lalolib –

15 hozzászólás a(z) Muzeális barangolás: 1929.VII.21. Uruguay – Ferencváros 2:3 bejegyzéshez

  • Minden szó felesleges.
    A KÁPRÁZATOT képtelenség megfogalmazni !!!

  • Egyébként szívdobogtató látni -- most tűnt fel-, hogy a korabeli (szakértő!!) sajtó már az akkori Fradit ARANYCSAPATNAK nevezte el! Valószínűleg alulértékelték Bukoviékat, 😀 hiszen, ha valaki legyőzi idegenben a 2+1+ ki tudja hányszoros ARANYérmes csapatot (magyarul: 2 olimpia, 1 VB, ki tudja, hány Copa America), akkor az minimum GYÉMÁNTCSAPAT!!!

    • ’29-ben még nem volt vb-címe -- érthető okokból nem is lehetett, egy sem -- Uruguaynak. Copája már volt, de annak utána kéne nézni, hogy éppen mennyinél tartottak akkor -- most 15 van.

      • Amíg a “valódi” VB-k el nem indultak, leegyszerűsítve a világon mindenhol az olimpiai bajnok csapatot nevezték világbajnoknak (is).

      • Tudom, hogy csak 1 év múlva lett világbajnok, de kb. ugyanaz a csapat volt, legalábbis ugyanaz az ország 🙂 a lényeg, hogy a világon akkoriban legtöbbre értékelt (!!!) csapatot vertük meg! Ennyi örömöm van ma … mert ez a kettős vereség kicsit kiábrándító volt … most már muszáj itthon MINDENT megnyerni!!! HAJRÁ FRADI!!!

  • A Ferencváros dicsőséges történelmének egyik legnagyobb diadala volt ez! Idegen földön, bírói ellenszélben vertük -első európaiként!!!- a világ hivatalosan legjobb csapatát!!! Akkor ki is volt a világ legjobbja??? Csak nem egy meggyalázott, megnyomorított kis, közép-európai ország zöld-fehér színeket viselő klubcsapata???

  • “A harmincas évek Buenos Airesében bizonyos Emerico Hirschl, aki 1900-ben (ugyanabban az évben, amikor Guttmann Béla) Hirschl Imre néven látta meg a napvilágot. Hirschl élettörténete kinyomozhatatlan, önmagáról azt állította, hogy 1929-ben a Ferencvárossal érkezett Montevideóba, s részese volt a történelmi meccsnek, amelyen a Fradi 3-2-re legyőzte az 1924-es és az 1928-as olimpia bajnokát, Uruguayt, amely egy évvel később a sportág első világbajnoka lesz. Ez azonban nem igaz, mert azon a bizonyos mérkőzésen így állt fel a Fradi: Amsel – Hungler II., Papp – Furmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Takács II., Turai, Toldi, Kohut. Hirschl viszont masszőrként (!) csatlakozott a csodacsapathoz, majd átugrott a La Plata túlsó partjára, s ott hatalmas karriert futott be edzőként, a mai napig az argentin futball egyik szülőatyjaként emlegetik.”

    • Okos ember lehetett ez a Hirschl … kihasználta a Fradi népszerűségét, abban akart sütkérezni … ezek szerint az a ’29-es győzelem akkora siker (ma úgy mondanák: akkora “durranás”) volt, hogy évekkel később is minden ajtót megnyitott Dél-Amerikában … viszont később bizonyította Hirschl honfitársunk, hogy mégis ért a futballhoz … csak a kezdő lépésekhez (a “kezdőrúgáshoz”) kellett hazudnia …

      • Nem feltétlen állított valótlant, csak kétértelmű a nyilatkozata illetve azt se felejtsük el, hogy nem tudjuk milyen nyelven nyilatkozott és mennyire beszélte a számára idegen nyelvet + tolmácsfaktor.
        Brazíliában csapódott Potyáékhoz és a Fradival érkezett Uruguay-ba. Ez tény.
        Csak ebből azt vették le, hogy a Fradi játékosa volt.

        De a lényeg: Argentínában óriási tisztelet övezi és úgy tekintenek rá, mint az argentin futball egyik atyjára.
        Egy angol újságíró ill. egy argentin sporttörténész dolgozik az ügyön, hogy kiderítsék ki volt ez az ember, mielőtt Dél-Amerikába ment volna.

        • Értem … lehet, hogy nem is hazudott, végül is, ha masszőrként tevékenykedett a csapat mellett (gondolom, akkor még nem vittek magukkal saját gyúrót), akkor tényleg RÉSZESE volt a történelmi sikernek … abban, úgy vélem, nincs vita, hogy a Fradi ragyogó túraeredményei sok magyarnak “megágyaztak”, ahogy ma mondanák: volt referencia, így talán Hirschl úrnak is könnyebben ment az indulás, azzal, hogy “húngaro” volt, egyből nagyobb hitele lett … ma meg … külföldön 40 év alattiak annyit sem tudnak, hogy van magyar futball … van magyar futball???

  • Két csoda: a győzelem, és ez az emlékezés! Még ma is borsózik a hátam, saját otthonában verni a világ legjobb csapatát. A túrameccsek presztízsét össze sem lehet hasonlítani a maival, ezek nem felkészülési meccsek voltak, hanem televízió, internet és nagy kupák, tornák hiányában ezeken dőlt el, ki a jobb? (Lásd: London -- 6:3). Az is “csak” egy barátságos meccs volt, mégis annak hatására “döntötte ” el a világ közvéleménye, hogy a magyarok mindenki fölött állnak. 1929-ben is arról szólt ez a meccs, hogy kimegy Európa egyik legjobb csapata, aki méltán és méltóan képviseli az egész földrészt, és összeméri az erejét brazilokkal, urukkal, gaucsókkal, hogy melyik KONTINENS jobb? Tempó Fradi! Dicsőség a Hősöknek!

  • Régi szép emlékek mivé lettetek?
    Ehhez több idő kell átolvasni mindent, meg lesz a holnapi programom.

  • Csatlakozni tudok én is. Zseniális anyag. Olvasni egy ilyen régi újságot melyben így irnak a Fradiról!
    Óriási élmény, köszönöm.

  • Fantasztikus értékek vannak a birtokotokban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST