1931 – A II. dél-amerikai túra: az utazás

TFU_19930400_Zs_000 -0002-5A Közép-európai Kupa korábbi magyar győztesei a sorozat ezévi küzdelmei helyett Dél-Amerikában portyáztak. Bródy Sándor és Blum Zoltán vezetésével tizenhét (Zilahi és Magyar a III. kerület csapatából) játékos kelt útra.

– Mielőtt a dél-amerikai túrára elindultunk volna, -emlékezett vissza dr. Sárosi György- Maillinger Béla, a Ferencváros FC elnöke az elutazás előtti vacsorán atyaian szólt hozzánk. Valahogy így:

“Kedves fiúk! Hamarosan egy más, egy új világba fogtok érkezni és játszani. Az utazás nem könnyű, de ti fiatalok vagytok és sportemberek, így tehát ez problémát nem jelenthet számotokra. De egy más környezetbe érkeztek, játsztok, ezért szükségesnek tartom elmondani a Ferencváros hét parancsolatát:

Maillinger Béla

Maillinger Béla

1. Ne feledjétek el, hogy minden ember egy­forma – függetlenül a nemzetiségétől, a nyelvi kü­lönbségektől, a bőrük színétől és a vallási hitüktől.
2. A pályán szemben állók ellenfeletek, de nem ellenségetek. Ugyanúgy akarnak győzni, mint ti!
3. Adjátok meg mindenkinek a tiszteletet a pályán, és meglátjátok, hogy nektek is mindenki megadja a tiszteletet.
4. Ha sportszerűen viselkedtek, az ellenfél is úgy fog viselkedni.
5. A Ferencváros FC-nek zöld-fehér a színe! A zöld a remény, a fehér a becsület színe. Ezt soha ne feledjétek!
6. Ti a Ferencváros csapata vagytok, tehát nem­csak az én, de az egész klub büszkesége. Olyan klub fiai vagytok, akik testvérek és barátok egymás kö­zött.
7. Ha úgy mentek a pályára, hogy egy minden­kiért és mindenki egyért, nem hiszem, hogy lenne ellenfél, amelyik le tudna győzni benneteket.”

– A csapatszellem tehát megvolt, és amíg én a Ferencvárosban játszottam, meg is maradt. De meg is kellett hogy maradjon, mert a mi bölcs elnö­künk, Maillinger Béla ezt a beszédet minden egyes külföldi út előtt megismételte.

1931. június 4.

TFU_19961015_FU_008 - 0002-1931A Déli-pályaudvarról elindult a Ferencváros csapata második dél-amerikai portyájára.

„Száz és száz ember búcsúztatott egy kicsiny társaságot, amelyben sem miniszterek, sem pártvezérek, sem óceánrepülők, sem mozisztárok nem voltak, csak egyszerű futballisták. Mikor a Ferencváros túralegénysége elhelyezkedett a trieszti gyors másodosztályú fülkéiben és a játékosok poggyászait elhelyezve újra leszálltak a kocsik elé, legalább ötszáz ember által alkotott simogató gyűrűben állt Maillinger Béla, hogy Isten- hozzádot mondjon a Ferencváros nagy útra induló fiainak.

S a sötét tengerészsapkákkal fregattkapitányokká álcázott futballisták megilletődve hallgatták Maillinger búcsúzó szavait. Utána Radványi Pál, a B-közép kapitánya átnyújtotta a Közép zászlaját a fiúknak, lelkes szavai után pedig felhangzott a zöld-fehérek indulója. A beszédekre Bródy Sándor válaszolt a túracsapat nevében, míg az MLSZ üdvözletét Fischer Mór tolmácsolta.

A pályaudvaron ott volt mindenki, akinek csak egy kis köze van a Ferencvároshoz. A jól ismert drukkerarcok most is ott szorongtak egymás mellett eleven bizonyságul annak, hogy a Ferencváros népszerűsége milyen mélyen gyökerezik a magyar sport humuszában. A kalauz sípja indulást jelez. A vonat lassan megindul, s a tömeg éljenzésére visszaintegetnek a sötét tengerészsapkák a színes Fradi-címerrel. A Ferencváros Genovából a Giulio Cesaren szombaton délelőtt indul Barcelona érintésével Dél- Amerikába. Tizenegy nap alatt oda is érnek.”

Furmann Károly

1931. június 7.

“Most ébredtem fel a hírre: Barce­lonában vagyunk. Rohantam ugyan fel a fedélzetre, hogy gyönyörködjem a katalán főváros remek panorá­májában. Nézzük a pompás kikötőt, de nincs sok idő, mert sietni kell, hogy a levelemet feladhassam utolsó európai állomásunkról. A fiúk mind nagyszerűen érzik magukat. Igaz, hogy a tenger eddig kegyes volt hozzánk. Csak ilyen is maradjon az átkelés alatt is. Mindenki üdvözletét küldi a Nem­zeti Sporton keresztül az otthonlévőknek.

***

Az utazás: Három hű ferencvárosi hívő útunk jó részén elkí­sért. Kanizsán Kelemen Riki és felesége várt egy kis szíverősítővel s virággal. Átszállás, találkozás Potyával, egykori trénerünkkel, aki -mint mondja- jövőre valószínűleg a Glasgow Rangers, a skót bajnok­csapat trénere lesz. Nem túl kelle­mes éjszakai utazás után, pénteken délben érkeztünk meg Genovába. A szárazföldön töltöttük az éjszakát és szombaton reggel már 9-kor kint voltunk a kikötőben, de csak fél 11-kor szállhattunk hajóra. Fényké­pezés minden oldalról, elhelyezkedés, majd megszólal a hajó szirénája és a hatalmas hajótest méltóságteljesen megmozdul kis motoros csónak von­tatja ki a nyílt tengerre a kikötőben horgonyzó hajóraj között. Kint va­gyunk a nyílt tengeren, amikor meg­szólal egy csengő. Mi, régi hajósok, már ismerjük kedves hangját: ebédre hív. Az olasz koszttal Genovában sehogy sem tudtam megbarátkozni, most rohamléptekben vágtatunk az ebédlőbe, hogy pótoljuk a hiányokat. Az ebédlőben nyolcszemélyes, gyö­nyörűen terített asztalok várnak. Minden asztalon négy üveg bor. Ta­kács Géza engem maga mellé ültet, tudja, hogy én vízpárti vagyok s le­mondok a borrészemről a javára. A Giulio Cesare konyhája helyreállítja szemünkben a megingott olasz becsü­letet. Nem hiszem, hogy az asztalok­tól valaki is éhesen kelne fel, a teg­napi genovai koszt dacára sem.

***

19310608Szombat este 11 óra van hogy most e sorokat írom, s örömmel álla­píthatom meg, hogy útunk eddig szép sima tengeren visz. A kilátás is gyönyörű, hiszen hajónk az olasz-francia Riviéra partja mentén halad. Délután 4 órakor kötöttünk ki Villafrancában, ahol az eddig feltűnő kis utaslétszám kissé megszaporodott. Most már csak egyszer kötünk ki Európában: holnap reggel, Barcelonában.

***

A hangulat egyelőre kifogástalan (hála a jól viselkedő tengernek). Két vendégünk már egészen beleilleszke­dett az új környezetbe, amin viszont nincs csodálkozni való. A fiatalok már éltek jogukkal és aludni mentek. Viszont a hajó szalonjából idehallat­szik a zongora hangja, amely mellett Táncos Misi búcsúztatja a szárazföldet néhány hangász kíséretében.”

(Furmann Károly túrajelentése Barcelonából)

* * *

Sárosi György

“Utazni nagyon jó, csak búcsúzni ne kellene. A jó hangulat, amelyet Úr- napján reggel otthon elvesztettünk, csak dél felé kezdett visszatérni. De estére már mindenki megtalálta a ke­délyét s megindultak a húzások és az ugratások.

A csapat két csoportra oszlik. Van­nak, akik már voltak odaát és vannak akik nem. Az öregek mesélnek. Például: – Az egyenlítőt azt könnyen föl lehet ismerni, mert 1km-re szélesre meszelt sáv mutatja, hogy itt van a Föld közepe. Mások szerint nem is meszelve van, hanem pirosra van festve…

Papp Laci egyszerre csak bevallot­ta. hogy hétfőn megnősült. „Minden külön értesítés helyett.” Mindnyájan meglepődtünk a bejelentésre, de szívből gratuláltunk a népszerű Pundrónak. Tettének okát eddig nem sike­rült megállapítani. Az a gyanú, hogy a vasárnapi győzelmi prémiumra nő­sült meg, viszont akkor nem értjük, hogy miért nem nősült meg már egy éve. Hiszen akkor is kapott egyszer prémiumot.

Ma reggel behajóztunk, miután Lázár már tegnap megállapította, hogy ezen a nagy hajón akár öt hó­napra is elmenne hajókázni. A „Juliusz Cézár” nagy teste ugyanis még az újoncokat is megnyugtatta. Illetve főleg az újoncokat. Mert Takács Gé­za, azaz hogy „Bátya” nagyon búsan jár-kel, mert folyton a két év előtti keserves hajókázásra gondol. S ha egy pillanatra meg is feledkezne róla, ott van Turay, aki így vigasztalja az öreg harcost: – Ne félj, Bátya, együtt leszünk tengeri betegek!

Szegény Bátya ilyenkor mindig el­sápad. De eddig nincs semmi baj. Délben mindenki úgy evett (főleg Zilahi), hogy Papp Laci szerint, ha ez még néhány napig így megy, a hajóstársa­ság ráfizet az útra. Turay különben, aki talán még Takács Gézánál is job­ban fél, kijelentette, hogy holnapután már kezdi a veszteséget behozni a hajóstársaság.

Az étlap különben így festett: I., Előétel: felvágottak, vaj. II., Pasztasutta (makaróni, de tömör). III., Tojás gombával. IV., Hús körítéssel V., Gyümölcs. VI., Sajt. VII., Fekete. És bor, amennyit elbírtunk.

Ebéd után gramofonoztunk, így várjuk, hogy ki lesz az első áldozat. Táncoltunk is. Csak Bátya kivétel, mert ő kint a fedélzeten 16 km-es tempóban rótta a köröket. Az állító­lag jó tengeri betegség ellen.

Furmann kabinjegye

Az ég felhős és fúj a szél. A kabinbeosztás a következő: I. Lázár, Toldi, Háda és Sárosi. II. Tán­cos, Korányi, Magyar és Zilahi. III. Takács, Takács, Angyal és Szedlacsik. IV. Papp, Kohut, Turay és Laky (a kártyások). V. Bródy és Furmann és végül VI. Blum Zoli egye­dül.

Barcelonából adon fel ezt a levele­met. Azután már csak Amerikából küldhetek újabbat.”

(Sárosi György túrajelentése a Giulio Cesare fedélzetéről)

* * *

“Reggel 8 órakor kötöttünk ki Barcelonában, önkéntelenül is az utóbbi hetek spanyolországi ese­ményei jutottak eszembe, a poli­tikai válság, a király detronizálása, amivel együtt járt a szélsősé­ges elemek pusztítása, nekivadulása. Egy forrongó várost képzel­tem el… De ennek nyoma sincs. Kár is volna ezért a gyönyörű fekvésű világvárosért. Míg a ha­jónk áll, a fiúk egymásután csi­nálják a felvételeket a kikötő min­den részéről.

Fél tizenkettőkor elindulunk a kikötő partja mellől, hogy aztán 11 napig meg se álljunk Rio de Janeiróig. Alig hagytuk el a kikötőt, máris remek látvány tárult elénk a hajóról. Nagy delfin-csorda vonult el hajónk mellett. Errefelé a tenger már-már kezdett kissé erősebb hullámokat verni. A gyöngébbek persze kezdtek félni, mi lesz, ha a nyílt tengerre érünk. Minekünk, akik már másodszor tesszük meg ezt az utat meg sem kottyant.  Az idő, annak dacára, hogy folyton dél felé tartunk, még nem meleg. A hajón nagy feltűnést keltett egyenruhánk: kék kabát, szürke nadrág, fehér cipő és kék angol tiszti sapka. Mindenki megkérdez­te, hogy kik vagyunk? Olyan jól festünk egyenruhánkban, hogy senki sem gondolja azt, hogy “csak” egy futballcsapat tagjai vagyunk.

Most elmondom a napi pro­gramot a hajón. Étkezés: reggel 8-9-ig reggeli, fél 1-kor ebéd, fél 4-kor uzsonna, 7-kor vacsora. Délután fél 5-kor “lóverseny”, fél 9-kor mozi, 10-kor tánc. Legérdekesebb a lóverseny, melyen az első nap egy-két fiú kivételével mindenki részt vett. Nagy öröm, de még nagyobb irigykedés kísér­te Toldi Géza szerencséjét, mert az általa megtett ötösszámú ló az első két futamban fölényesen nyert. Toldi viszont egy csomó lírát nyert… Ezzel aztán, mint aki jól végezte a dolgát, befejezte a működését és aznap nem játszott tovább. Az esti műsor, a tánc résztve­vők hiányában elmaradt. Az étkezés bőséges és aránylag jó, mindenki meg van elégedve, ami nagy szó! Délelőtt templomban voltunk. A mise az első osztály gyönyörű szalonjában folyt le. Pazar luxus­sal van berendezve ez a része a hajónak.”

1931. június 8.

“A reggelihez (ami szinten igen bőséges a hajón) egyenként szál­lingóztak a fiúk. Délelőtt különféle szórakozásokkal töltöttük az időt. Van állandó négyes bridzs, römi, a többiek olvasnak sakkoznak, de meg inkább kibicelnek. Tekintve, hogy a csapat még tréninget nem folytat, mindenki a pihenést tartja fő célnak,
amellyel természetesen a szórako­zás is együtt jár.

Délután a lóversenynél Toldi­nak megint nagy szerencséje volt. Nekem is sikerült regresszálni magam. A többiek váltakozó sze­rencsével játszottak. Most kezdenek feltünedezni Afrika partjai, közeledünk Gibraltárhoz. Mindinkább több hajó tűnik fel a horizonton. A fiúk mind a fedél­zetre és a kormányosi hídra jön­nek fel. Zoli bácsi látcsöve kézről-kézre jár. Mindenki látni akar­ja ezt a nevezetes pontját Euró­pa legdélibb csúcsának. Szabad szemmel is kivehetők Gibraltár erődítményein az ágyúk. A másik oldalon Afrika partjai vannak egészen közel. Aztán elhagyjuk a Földközi ten­gert és kilépünk az óceánra. Már erősebb a hullámzás. Suttyó, Sárosi, Lázár és Háda kezdik nem jól érezni magukat. Majd el is tűnnek … Ők az első fecskék … Este a tánc megint elmarad. Hölgyeket nem lehetett látni a fedélzeten…”

1931. június 9.

“Megalakult az egyenlítő-ünnepségekhez a bizottság, azonban mi­tőlünk nem vesz részt senki a vezetőségben, tekintve, hogy ez erős érvágást jelentene. Majd csak a műsorban fogunk szerepelni. Délután már felállították a kis uszodát a fedélzeten, így ebéd után már fürödtünk is. Vacsora után kiadós sétákat csinálunk. Ilyenkor hosszú libasorokban vonulunk végig a hajón énekelve, persze nem kis feltűnéssel. Még az apácák is megnéznek bennünket, olyan fegyelmezetten és rendesen csináljuk. Ma volt először tánc a hajón. A kisszalonban gyűltek össze a vendégek, zongoraszó, majd gra­mofon mellett. Csak az a baj, hogy alig van partner. Állandóan egy pár táncol, akinek hölgytagja egy fess, elegáns táncosnő, míg a táncosok állandóan váltakoznak mellette. Legtöbbet a kis Háda táncol. Mivel kevés a nő, később ő tölti be a “nő szerepét” és Lázár Gyuszival táncolnak. Már egész jól összeszoktak, s így őket szemeltük ki, hogy az egyenlítő- ünnepségen szerepeljenek, mint táncos pár.”

1931. június 10.

“A délelőtt a szokásos képet mu­tatja. A fiúk unják már a játé­kokat. Ebéd után napfürdőztünk s utána egy páran átnéztünk a harmadosztályba s meglátogattuk a velünk utazó magyarokat. Mozi után az egész gárda át­öltözött rendes dresszbe és fél tízkor mindenki megjelent a fedélzeten, s megtörtént az első tréning! Kiadós volt de kellett is, mert máris vannak egypáran, akiknek van mit ledolgozni! Ezek közé tartozik Papp Laci, Kohut és a Takács testvérek. Mari nénit nem is csodálom, hogy hamar meghízik, mert ő az egyedüli a fiúk között, aki semmiben sem vesz “aktív” részt, kivéve a sétát.”

1931. június 11.

“Délelőtt mindenki a fedélzeten van. Már mindenki megunta a játékokat. Inkább pihenéssel töltjük el az időnket. Olvasás, napfürdőzés – ez minden. Az idő is már sokkal melegebb. Uzsonna után a tornaterembe vonultunk. Ez egy kis szoba, amely zsúfolva van tornaszerek­kel. Mialatt egypáran bent dol­goznak, a többiek kint működ­nek. Szkippelnek, labdát dobálnak, vívnak, boxolnak. A boxnak van a legtöbb híve és nézője. Háda, Lázár, Korányi, Zilahi és Sárosi a főboxoló. Utolsónak a Zilahi és Sárosi pár áll a po­rondra. De nem sokáig tart a boxmeccs, mert az első ütés Gyurit úgy állon találja, hogy kénytelen abbahagyni a mérkő­zést. Szegény sírni szeretett volna, de röstelte a fiúk előtt.”

1931. június 12.

“Unalom… A tenger rosszalkodik. A fiúk közül többen nem bírják. Ezért aztán a tréning, majd este a tánc is elmaradt.”

1931. június 13.

“A tenger ma is szeles. A fiúk­nál: már semmihez sincs kedvük. Nagyon unják már a hajó­utat. Egész nap a fedélzeten lévő nyugszékekben pihennek Blum Zolival egyetemben, aki egész szabad idejét olvasással tölti el. Este olasz színdarabot ját­szottak a személyzet közreműkö­désével. Természetesen, mi nem értettünk belőle semmit.”

1931. június 14.

“Az idő már kedvezőbb, így a tenger is csendesebb. Ebéd után megkezdődtek az ekvátori ünnepségek. Mókák, oklevélosztás, trombitálás, papírsapkák s mindenféle bolondság. Háda Józsi (nőnek öltözve), Toldi, Lázár és Papp előadott egy vicces darabot nagy siker­rel, majd táncszámok következ­tek. Ennek dacára nem sikerült úgy a mulatság, mint két évvel ezelőtt. Sok volt az eszkimó és kevés a fóka.”

1931. június 15.

TFU_19961015_FU_008 - 0002-1931-2

Az Újpest csapat Genovában hajóra száll, a hajó matrózainak labdarúgócsapata futballdresszben, virágcsokorral üdvözli az újpestieket.

“Papp Laci ma merészkedett először lejönni az úszómedencé­hez. Úszótudománya egy uszodahosszra terjed, ami mintegy négy és félméter. Volt móka elég. Délután a hajóújságból meg­tudtuk Újpest első dél-amerikai eredményét.”

1931. június 16.

“Későn kelt az egész társaság. Az idő még mindig nagyon sze­les volt. Mindenki érzi már a hajóutat. Szeretnénk már parton lenni!”

1931. június 17.

“Ma este megérkezünk. Alig várjuk az estét! A tréning is elmarad. Csomagolunk!”

(Furmann Károly túrajelentései a Giulio Cesare fedélzetéről)

1931. június 18.

“Genova, Villafranca és Barce­lona után végre szerdán este 11 órakor kiszáll­tunk a 23 ezer tonnás Giulio Cesare-ból.

Háromnegyed ki­lenc órakor Rióból még csak egy magas fehér fénysávot és alatta hosszú, egye­nes fehér vonalat láttunk. A magas, fehér fénysáv a város fénye volt, amely nagyszerű háttérül szolgált az öböl­ben levő nagy szikláknak. Közelebb érve egy-egy piros-kék és zöld lám­pát is ki tudtunk venni. Utóbb de­rült csak ki, hogy ezek a kis lám­pák hatalmas fényreklámok. Há­romnegyed 10-kor már a kikötőből néztük Rio de Janeirót. A várost védő 50 kilométeres gáton egyenlő távolságra elhelyezett lámpák nagy­szerűen bevilágították a mögöttük levő széles, hatalmas pálmafákkal szegélyezett utat, amelyen az autók százai nesztelenül suhantak tova. Az utak mentén 9, 10, 16, sőt 18 emeletes paloták magaslottak ki a körülöttük levő kis lapos tetejű vagy tornyos épületekből. A felhő­karcolóknak csak egyik oldaluk volt megvilágítva és a tetejükön különböző színű, óriási villany­reklámtáblák ragyogtak.

1931.6.18 Diario da Noite-RJHajónk mellé a sötétben észrevét­lenül jött egy kis hajó, amely las­san vontatott a hajóállomás felé a tengerből kimeredő sziklák között, amelyeken szintén villany reklámok voltak elhelyezve. Először a rend­őrséggel találtuk magunkat szem­ben, majd orvosi vizsgálat után az itteni magyarok, Medgyessyvel (szerk: az FTC korábbi játékosa, Medgyessy Jenő) az élen üdvözöltek bennünket. Három­negyed 11-kor, amikor kiszálltunk a partra, már egész sokaság gyűlt egybe fogadtatásunkra. Medgyessy üdvözölt hivatalosan:

– … Csak a két év előtti ered­ményeket ismételje meg a Ferencváros!

Az Itajuba Hotel

Fényképezés, autóba szállunk és már robogunk a legelegánsabb hotelbe, az Itajuba-ba. Ez egy 16 emeletes modern, praktikus és igazán tiszta szálloda. A lift úgy jár benne, mint egy vonat s minden szobának külön fürdőszobája van. Mi azonban nem sokat nézdegéltünk: félóra múlva mindenki aludt.

Másnap 10 órakor keltünk. Első útunk a Fluminense-pályára veze­tett. Tíz percet ment csak az autó, de biztos vagyok benne, ha órákig ment volna, akkor is olyan csend­ben maradunk, mint ezalatt a 10 perc alatt. A tengerparti gát mel­letti úton robogtunk végig. Jobb­ra parkok pálmafákkal, mögöttük lapos tetejű házak, egészen fönt festőien szép hegyek, dombok, különböző színű és alakú villák ezrei. Balra a patkó alakú, kifelé szűkülő öböl, tele a tegnap este látott sziklákkal, amelyek mind-mind csodá­san gondozva vannak. A tengert a 400 méter magas Cukorhegy miatt nem lehet látni. Ez a hegy olyan, mint egy cukorsüveg. Meredek s csak kötélen lehet rajta feljutni. A dombok felé fordulva, kes­keny, természetesen aszfaltozott úton robogtunk tovább. Az út men­tén 10-11 méteres pálmafák vetettek árnyékot az autóra. Ezen az úton értünk el hamarosan a pá­lyára, amely még bent van a város szívében. A pálya körül 23.000 ember befogadására alkalmas tri­bün díszeleg, amelyre sok reflektor van felszerelve. Rögtön levet­kőztünk és kiadós tréninget tar­tottunk. Egy kissé megszoktuk a füves talajt. Előttünk motorkerék­párosok “dirt track” tréninget tar­tottak a pálya salakján.

1931.6.27 Careta-RJ pg.14Utána ebéd, séta és vásárlás következett. A sétálás élmény volt. A járda apró színes kőkockákból van összerakva, s rajta az emberek tízezrei hömpölyögnek. Legkülön­bözőbb nemzetiségekkel találkoz­tunk. Kínai és néger sem volt ritka. Sétaközben fényképeznek, ke­zünkbe nyomnak egy cédulát és legnagyobb ámulatunkra magyarul kérnek bennünket arra, hogy hol­nap ha erre jövünk, váltsuk ki a fényképünket. Csaknem minden utcasarkon működik itt egy-egy fényképész.

Számos magyarral is találkoz­tunk itt, de bárhol is mentünk, mindenhol utánunk fordultak és gyakran hallottuk:

— Ferenkvárosz …

Ezt a megbecsülés hangján mondják. Szinte áhítattal, mert itt még mindenki emlékszik a Ferencváros két év előtti sikereire. Az érdeklődés vasárnapi meccsünk iránt ugyancsak nagy és éppen ezért szeretnénk győzelemmel star­tolni.”

(Sárosi György túrajelentése Rióból)


A Nemzeti Sport anyagainak (Furmann Károly és Sárosi György túrajelentései) valamint Vándor Kálmán írásainak felhasználásával.
(Brazil fotók és újságcikkek: Miro Moraes gyűjteményéből)

Előző rész: 1931 tavasz – Következő rész: 1931 nyár

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 04.27. 19:30 Honvéd-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST