1939.XII.3. Ferencváros – Hungária 0:3
Brávó Tóni!
*
„Ami kedvenc csapatunkkal történik az még ebben a bolondos világban is abszurdum. Megváltottuk sokan olcsó, népszerű Fradi-bérletünket, most kapunk érte filléres Fradit, vereséget, nívótlanságot. Olyanok is játszanak a csapatban, akik még az FTC-be sem valók. A vezetőségnek csak az ujját kellett volna kinyújtania Bognárért, mind a három Korányiért, Fintáért, Békyért, régebben Zsengellérért, de a vezetőségnek nem kellettek. Pedig volt nagy KK bevétel. A mai csapatunk olyan széthullott, tehetetlen, szívnélküli, hogy a komolyabb bajok még csak ezután várhatók. Erősíteni kell, hozzáértő, szívből fradista tapasztaltabb vezetőséggel és küzdő, nem mimóza játékosokkal. – Nemzeti Sport” (Magyar Győző, Kistarcsa).
Annyira volt az a beszüntetés önkéntes, mint esetünkben a Kinizsi név felvétele.
Javaslom megjegyezni a 9. pont második mondatát: “Országok szűntek meg, uralkodóházak omlottak össze, a zöld-fehér és kék-fehér színt viselő csapatok azonban még ma is a küzdőtéren vannak. Ezt már 1939-ben is így értékelték, paradox módon 1/2 év múlva az MTK beszüntette működését. Azóta 73 év telt el és a fenti mondat változatlanul igaz!