Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1942.VI.29. Ferencváros – Diósgyőri MÁVAG: 6-2

Jakab fejese száll Gáspár kapujába

“Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.” Amikor az egyik szerkesztőjévé válhattam ennek a remek rovatnak, már tudtam, hogy lesznek olyan évek, melyekről nem lesz könnyű írnom.

Nem lesz könnyű, mert nem tudom elvonatkoztatni a sporteseményt, az adott évtől. Szerencse, hogy a háborús borzalmak mellett, a sport még tartotta magát. Kíváncsian böngésztem át először az újságot és próbáltam utalást találni arra, ami az 1942-es Magyar Kupa döntőjét körülvette, de nem találtam. Először talán nem is értettem, de mikor ráleltem a cikk elején a Fradi öltözőjében történt diskurzusra, már világossá is vált.

“Hírnök jön be és újságolja, hogy két perc alatt éppen most esett két gól az Újpest-SalBTC mérkőzésen. Ebben a pillanatban harsány ordítás hangzik kívülről. Valaki megjegyzi:
- Gólt lőtt a “Stécé”!
Polgár megszólal:
Dehogyis! Az Újpest rúgott gólt. ha a Stécé rúgott volna, sokkal nagyobb lenne a hangorkán.”

Füstös elől tisztáz a diósgyőri védelem

Hiába állt háborúban önmagával a világ, a játékosok már akkor tudták, hogy az ősi ellenfél megalázása segít a mindennapi borzalmak elviselésében.

Mi is felejtsük el a háborút, inkább emlékezzünk kellemesebb eseményekre. Ez évben mutatták be Budapesten Huszka Jenő: “Mária főhadnagy” című operettjét, megjelenik Kodolányi János: “Holdvilág völgye” regénye és New Yorkban, a „Hollywood Theater” filmszínházban bemutatják Humphrey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével a „Casablanca” című filmet.

És egy nagy meglepetés a magyar foci háza tájáról: a Csepel nyeri a bajnokságot. A Fradi meg a Magyar Kupát, de ez már nem meglepetés. Már a mérkőzés előtt sokan odaadták a kupát a csapatunknak, annak ellenére, hogy az elődöntőben a diósgyőri alakulat az Újpestet fektette kétvállra. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Fradi legyűrte a Stécét, egy diósgyőri szurkoló meg is jegyezte:
„Milyen kár! Pedig milyen szívesen végignéztem volna egy rangadó előmérkőzést.”

Mivel nem tettük meg ezt a szívességet, a nagyszámú, 18 ezres közönség előtt lejátszott mérkőzésen be is jött a papírforma, a DiMávag nem tudott komoly ellenállást tanúsítani, a 6:2-es végeredmény annak ellenére hízelgő volt a vidéki klub számára, hogy a magabiztos 2:0-ás félidő után kiegyenlítettek, de a harmadik gólunk után már csak a gólkülönbség volt a kérdés.

Ezzel megszereztük a hetedik kupagyőzelmünket, mely minden bizonnyal egy kis nyugalmat adott a háborgó lelkeknek. A játékosok is tudhatták és érezhették, hiszen az elkövetkezendő két évben is megnyerték a kupát, de erről részletesebben majd a muzeális lapszemle következő számában olvashattok.

A háborút meg igazából senki sem nyerte meg. Mert egy igazi háborúban, csak vesztesek lehetnek.

(Lalolib)

NEMZETI SPORT 1942.06.30. 1. oldal

NEMZETI SPORT 1942.06.30. 5. oldal