1954. július 4.: Egy elvesztett VB-döntő és egy barátságos mérkőzés

Vannak vereségek melyekbe bele lehet törődni és el lehet fogadni azt a tényt, hogy az ellenfél jobb volt, de vannak vereségek melyekbe bele lehet halni. 1954. július 4-én egy ország halt bele egy elvesztett mérkőzésbe. Miközben egy másik csapat éppen Bécsben lépett pályára egy barátságos mérkőzésen. Hogy is van ez? Először nem is akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a július 4-i Fradi naptárat, benne egy rövid hí­rrel, mely arról szól, hogy a Bp. Kinizsi (helyesebben Ferencváros) 2:1-re győzött az FC Wien csapata ellen. Azon a napon amikor Pesten majdnem forradalom tört ki egy elvesztett mérkőzés miatt. Ami nem volt más, mint az 1954-es VB döntője az aranycsapattal. Amelynek elvesztésében egy ország halt bele… és nem csak képletesen szólva.

A vesztett mérkőzés után Pesten spontán tüntetések törtek ki, a szurkolók képtelenek voltak feldolgozni a vereséget. Igazi „futballhuligánok” módjára (azért sokkal „lájtosabban” mint manapság szokás) kirakatokat törtek be, csoportosan vonultak Sebes Gusztáv házához és betörték az ablakokat valamint az akkori szokás szerint a Rádió előtt gyülekeztek, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon az elkeseredettség. Arról manapság kevesebbet beszélnek, hogy ezeken a tüntetéseken főleg Puskást és Sebest szidták, mert szerintük miattuk vesztettük el a VB-döntőt. Apám, aki évekig nem volt hajlandó beszélni az emlékeiről szintén Puskás Öcsit hibáztatta, mert szerinte ráerőltette magát Sebesre, hogy játszhasson a döntőben. Pedig sérült volt, még a 8:3-ra megnyert meccsen rúgták le és ki is kellett hagynia az Brazilia és az Uruguay elleni meccseket. Persze azt a tüntetők és apám is elfelejtette, hogy az első gólt Puskás Öcsi szerezte, sőt ha a hajrában megadják a szabályos gólját (lest fújt be a bí­ró) akkor talán minden másképpen alakul. De Ling bí­ró érvénytelení­tette a gólunkat és í­gy hiába vezettünk 2:0-ra a 11. percben, a végén 3:2-re a németek nyertek és oda lett egy ország álma.

Amikor lehiggadtak a kedélyek (ehhez kellett az ÁVH határozott közbelépése is) a szidalmazásokat különböző szakmai hibák feltárása és összeesküvés elméletek gyártása vette át. A legnagyobb hibának apám is azt tartotta, hogy Sebes az utolsó pillanatokban változtatott a csapat összeállí­tásán és alaposan felforgatta a csatársort. Az eredetileg balszélső Czibor átkerült a csapatból kiszorult Budai II. helyére a jobbszélre és az ő helyén pedig Tóth Mihály kezdett. Ezt a cserét apám a Fradi elleni támadásnak minősí­tette (bár akkor már nem volt Budai II. a játékosunk) és utána már ki sem akarta a száján ejteni Sebes Gusztáv nevét. Sokan az esőt is hibáztatták, hiszen a döntő napján esett Bernben, melyhez a németek új, cserélhető stoplis Adidas cipőt kaptak, mellyel jobban tudtak alkalmazkodni a vizes, csúszós pályához. Ezek mellett sokáig lebegett a játékosok feje felett a bunda gyanúja is, miszerint a németek lefizették a magyarokat, hogy ezzel tovább gyengí­tsék Rákosi Mátyás kormányfői lemondása (Moszkvai nyomásra Nagy Imrének kellett átadnia a vezető szerepet) utáni hatalmi harcok miatt vegetáló kommunista hatalmat. A bunda vád komolytalan, de néhány évvel ezelőtt egy német dokumentumfilm arról számolt be, hogy a német játékosok közül többen is, legálisan metamfetamin nevű szert kaptak a meccs előtt, mely egy pszichoaktí­v gyógyszeranyag és segí­ti a nagyobb összpontosí­tás elérését.

1954. július 4-én egy ország várta lélegzetvisszafojtva a berni VB döntőt. Kivételek azért voltak, ráadásul labdarúgók, akik Bécsben egy barátságos mérkőzést játszottak. Ismét csak fel kell tennem a kérdést: hogy is van ez? Véletlen csupán, vagy szervezési hiba, esetleg szándékos „ütköztetés” áll a háttérben? Sajnos a Fradi bécsi kirándulásáról semmilyen információnk nincs, csupán a dátum és a mérkőzés rövid jegyzőkönyve:

1954. 07.04. Bécs, FC Wien – Bp. Kinizsi: 1-2, nemzetközi barátságos
Ferencváros: Vigh – Ombódi, Kispéter, Dalnoki – Szabó I. László, Dékány – Kertész Tamás, Mészáros J., Mátrai, Vilezsál, Fenyvesi
Csere: Láng K.
Gól: Mátrai(1), Fenyvesi(1)
Edző: Sós Károly

Azt persze tudjuk, hogy a Fradinak (akkor még két évig Bp. Kinizsi) nem voltak a legjobb kapcsolatai az állami vezetőkkel és magyar labdarúgás irányí­tóival sem, köztük Sebes Gusztávval, aki apám szerint nagyon nem szerette a Fradit. Az ellentét a Fradi szempontjából érthető is volt, hiszen 1950-ben erőszakkal elvették a nevünket majd szétszedték minden idők egyik legjobb Fradiját. így „fosztották” meg zöld-fehér mezétől Kocsist, Budait és Czibort, akik tagjai voltak az „aranycsapatnak”. Ahogy már emlí­tettem, közülük Budai nem lépett a pályára a döntőben, amit annak ellenére Fradi szurkolók soha nem bocsájtottak meg Sebes Gusztávnak, hogy a villámgyors szélső „csak” 84 alkalommal léphetett a pályára zöld-fehérben. De mindig is Fradistának tartották, ahogy Kocsist és Czibort is. Főleg Czibort, akit a szurkolók „rongylábúnak” becéztek kiismerhetetlen megoldásai miatt. Talán ő volt az egyetlen aki a végsőkig kitartott és mindent elkövetett, hogy ne teljesí­tse a kommunista rezsim „elvárásait”.

Mindezek ellenére számomra a meglepetés minden erejét megmutatta az a tény, hogy egy, a kommunista diktatúra által nem preferált együttes éppen azon a napon nincs az országban amikor a nemzeti válogatott VB döntőt játszik. Csak ismételni tudom a kérdéseimet: véletlen volt, vagy talán szándékos tiltakozás a rendszer ellen? Talán eddig senkinek sem tűnt fel, hiszen számunkra az 1954. július 4. a tragédia napja, arról a napról nem egy barátságos mérkőzés jut az eszünkbe, hanem az aranycsapat bukása, melynek okairól számos valós és kitalált érv is felmerült az azóta eltelt 58 év alatt. A nimbusz persze megmaradt, sőt fel is értékelődött, hiszen azóta a magyar labdarúgás nemzeti szinten nem ért el olyan sikert, mint 1954-ben.

Nemzeti szinten nem is, de klubszinten igen, az 1965-s VVK győzelmünkkel. De az már egy másik történet. A mi történetünk, a Ferencvárosé.

– lalolib –

5 hozzászólás a(z) 1954. július 4.: Egy elvesztett VB-döntő és egy barátságos mérkőzés bejegyzéshez

  • És még a legfontosabb: magyar ember számára (én 52 vagyok), Esterházy Pétert idézve, e döntő felidézése egy élveboncolással ér fel. Ha valamiben, ebben az egyben egyetértek a rendkí­vül művelt (csak sajnos í­róból sokszor aláí­róvá avanzsáló) EP-vel: a mai napig, ha rákattintok valamely felvételre, a karfából vizet facsarok, hátha most győzünk!!! Ezt Szophoklesz vagy Homerosz í­rhatta volna meg igazán: az istenek úgy döntöttek, hogy a legkisebb királyfi hiába vág le száz sárkányfejet, mégsem győzhet… Nem elég dicsőséges-tragikus történelmünk, még futballban sem győzhetünk, hiába vagyunk 2-3 góllal jobbak (tartalékosan) a világ legjobbjainál… Nem, nekünk nem jöhet össze egyetlen egy kollektí­v, örök időre szóló sikerélmény sem. nekünk marad Muhi, Mohács, Nagymajtény, Világos, Trianon, Don-kanyar, BUDAPEST’56 és az, hogy ’89 óta a hála helyett csak mocskolnak Bennünket. Ők azonban nem tudják, hogy a magyarság és a Fradizmus ÖRÖK ÉS ELPUSZTíTHATATLAN!!!

  • Drága barátaim, ne keressünk ott összeesküvést, ahol nincs! Kedves Lalolib, nem is értem azt a felvetést, hogy pont a döntő napján járt a Fradi Bécsben. Ne felejtsünk el két dolgot: 1.Az ’50-es években a világ minden pontjára naponta hí­vták a magyar csapatok tucatjait! nemcsak a Honvédot és a 32 nevű MTK-t, hanem a Vasas Izzót, a Dorogot, az U19-es válogatottat stb. Mindenkit! Mert mindenki látni akarta a mágikus magyarokat, hogy mit tudnak, amit mások nem? Kb. mint ma a spanyolok, korábban évtizedekig a brazilok. DE! 2. Akkoriban nem volt TV, í­gy érthető igazán a “mindenkire kí­váncsiak vagyunk, aki magyar futballista”. És itt jön a lényeg Televí­zió hiányában a VB alatt is mentek a túramérkőzések, a meghí­vások. Az osztrákok is -gondolom- kértek egy olyan élcsapatot, amelyik nem tartalékos a VB miatt. (Tőlünk csak Gulyás volt kinn Svájcban). Az ’54-es enyhültebb légkörben engedték ki a Fradit, hogy a döntő napján is keressenek egy kis devizát (nem a klubnak), az államnak, ÁVH-nak …
    Utóirat: Mi Fradisták nagyon jól tudjuk, hogy 67-ben a Császárt ugyanezen okból hí­vták ki Brazí­liába: mutassa meg mit tud, amit még ők sem.
    Sebes elkövetett hibákat, de jusson eszetekbe a ’99-es BL-döntő, ahol Sir Rágó kapitálisakat hibázott, Beckham-et átvitte Giggs oldalára, bal oldalon ketten, jobb oldalon senki, Knézy Jenő (RIP) a 91. percben kiabálta, hogy késő már felébredni Sir Alex.. aztán tessék: mégis megdicsőült. Attól, hogy esett az eső, és hogy Sebes komcsi volt, és még száz más körülmény ellenére is győzhettünk volna, a különböző forrásokban felsorolt okok együtt okozták a tragédiát. Utólag auzt hiszem, a brit bí­rói hármassal szemben lehettek kemény elvárások, ti.: nehogy már a sztalinisták nyerjenek. Erre bizonyí­ték Ling korábbi ténykedése is, amit az első meccsen művelt! Puskást harmadszor rúgta le Liebrich, mire harcképtelen lett. Nézzétek meg, mindhárom olyan volt, amiért ma is azonnali piros járna! a döntőben 1 magyar gól és 1 tizenegyes meg nem adása, 2 enyhén véleményes német gól megadása hm… hm… hm… Aki emlékszik a 2002-es spanyol-koreai meccsre, érti. Van amikor épp csak gólt nem rúg a bí­ró, hiába vagy 5 góllal jobb.
    Bocs a sok dumáért, HAJRÁ MAGYAROK, HAJRÁ FRADI!!!

  • Nekünk úgy látszik csak tragédiák jutottak. Jó lenne egyszer tisztán látni az elvesztett VB döntő ügyében, de sajnos egyre kevesebben vannak akik őszintén el tudnák mondani a történteket.Arra meg tényleg kiváncsi lennék, hogy mi indokolta a Fradi bécsi vendégjátékát. Több mint különös egy történet.

  • Kedves YSE!

    Köszönöm az információkat. Talán egy kicsit közelebb kerültünk a “rejtélyes” utazás megfejtéséhez, de számomra azért továbbra is erősen kérdőjeles, ahogy Ti sem tudtatok közös nevezőre jutni Nagy Bélával.

    Ami a politika és a foci kapcsolatát illeti. A TempóFradi szerkesztősége ismer egy szakmailag felkészült kutatót aki még a focit is szereti…tudod akik az “Emlékezetes” sorozatot í­rja az oldalunk számára. 🙂

  • Sebes jó labdarúgó szakember volt, de legalább annyira “hithű bolsevik”. Valóban, politikai szimpátia alapján (is) válogatott, mert az volt a feladata, hogy a válogatott POLITIKAI SZEMPONTBÓL is megfeleljen.
    Ezzel kapcsolatban ezelőtt nyolc évvel -- az 50. évfordulós beszélgetések során -- Várhidi Pál, aki tartalékként volt kint a csapattal, érdekes dolgot mesélt el: Sebesnek arra is ügyelnie kellett, hogy a Honvéd és akkor éppen Vörös Lobogó néven létező MTK játékosai megfelelő arányban szerepeljenek!!!! EMBER, ÉRTI ENNEK A LOGIKÁJÁT VALAKI JÓZAN ÉSSZEL? Csak az ötvenes éveken edződött magyar ember, az sem biztosan…

    Ami pedig a bécsi meccset illeti, ez volt 1947. augusztus 21. óta az első “kapitalista” utunk.
    Amióta a hetvenes évek elején -- már tudományos kutatói olvasójeggyel – végigbogarászhattam a régi újságokat, és megtalálva ezt az adatot közöltem Nagy Bélával, sokat tűnődtünk ezen. De végülis arra jutottunk, hogy egyszerűen í­gy kapta meg a csapat az útlevelet, mintegy jelezve az igen lassú politikai enyhülést.

    A politika és a foci kapcsolta egyébként megérne egy komolyabb kutatáson alapuló tanulmányt, ám hol találunk egy olyan szakmailag felkészült kutatót manapság, aki a focit is szereti?

    YSE

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ