1954. július 4.: Egy elvesztett VB-döntő és egy barátságos mérkőzés

Vannak vereségek melyekbe bele lehet törődni és el lehet fogadni azt a tényt, hogy az ellenfél jobb volt, de vannak vereségek melyekbe bele lehet halni. 1954. július 4-én egy ország halt bele egy elvesztett mérkőzésbe. Miközben egy másik csapat éppen Bécsben lépett pályára egy barátságos mérkőzésen. Hogy is van ez? Először nem is akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a július 4-i Fradi naptárat, benne egy rövid hírrel, mely arról szól, hogy a Bp. Kinizsi (helyesebben Ferencváros) 2:1-re győzött az FC Wien csapata ellen. Azon a napon amikor Pesten majdnem forradalom tört ki egy elvesztett mérkőzés miatt. Ami nem volt más, mint az 1954-es VB döntője az aranycsapattal. Amelynek elvesztésében egy ország halt bele… és nem csak képletesen szólva.

A vesztett mérkőzés után Pesten spontán tüntetések törtek ki, a szurkolók képtelenek voltak feldolgozni a vereséget. Igazi „futballhuligánok” módjára (azért sokkal „lájtosabban” mint manapság szokás) kirakatokat törtek be, csoportosan vonultak Sebes Gusztáv házához és betörték az ablakokat valamint az akkori szokás szerint a Rádió előtt gyülekeztek, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon az elkeseredettség. Arról manapság kevesebbet beszélnek, hogy ezeken a tüntetéseken főleg Puskást és Sebest szidták, mert szerintük miattuk vesztettük el a VB-döntőt. Apám, aki évekig nem volt hajlandó beszélni az emlékeiről szintén Puskás Öcsit hibáztatta, mert szerinte ráerőltette magát Sebesre, hogy játszhasson a döntőben. Pedig sérült volt, még a 8:3-ra megnyert meccsen rúgták le és ki is kellett hagynia az Brazilia és az Uruguay elleni meccseket. Persze azt a tüntetők és apám is elfelejtette, hogy az első gólt Puskás Öcsi szerezte, sőt ha a hajrában megadják a szabályos gólját (lest fújt be a bíró) akkor talán minden másképpen alakul. De Ling bíró érvénytelenítette a gólunkat és így hiába vezettünk 2:0-ra a 11. percben, a végén 3:2-re a németek nyertek és oda lett egy ország álma.

Amikor lehiggadtak a kedélyek (ehhez kellett az ÁVH határozott közbelépése is) a szidalmazásokat különböző szakmai hibák feltárása és összeesküvés elméletek gyártása vette át. A legnagyobb hibának apám is azt tartotta, hogy Sebes az utolsó pillanatokban változtatott a csapat összeállításán és alaposan felforgatta a csatársort. Az eredetileg balszélső Czibor átkerült a csapatból kiszorult Budai II. helyére a jobbszélre és az ő helyén pedig Tóth Mihály kezdett. Ezt a cserét apám a Fradi elleni támadásnak minősítette (bár akkor már nem volt Budai II. a játékosunk) és utána már ki sem akarta a száján ejteni Sebes Gusztáv nevét. Sokan az esőt is hibáztatták, hiszen a döntő napján esett Bernben, melyhez a németek új, cserélhető stoplis Adidas cipőt kaptak, mellyel jobban tudtak alkalmazkodni a vizes, csúszós pályához. Ezek mellett sokáig lebegett a játékosok feje felett a bunda gyanúja is, miszerint a németek lefizették a magyarokat, hogy ezzel tovább gyengítsék Rákosi Mátyás kormányfői lemondása (Moszkvai nyomásra Nagy Imrének kellett átadnia a vezető szerepet) utáni hatalmi harcok miatt vegetáló kommunista hatalmat. A bunda vád komolytalan, de néhány évvel ezelőtt egy német dokumentumfilm arról számolt be, hogy a német játékosok közül többen is, legálisan metamfetamin nevű szert kaptak a meccs előtt, mely egy pszichoaktív gyógyszeranyag és segíti a nagyobb összpontosítás elérését.

1954. július 4-én egy ország várta lélegzetvisszafojtva a berni VB döntőt. Kivételek azért voltak, ráadásul labdarúgók, akik Bécsben egy barátságos mérkőzést játszottak. Ismét csak fel kell tennem a kérdést: hogy is van ez? Véletlen csupán, vagy szervezési hiba, esetleg szándékos „ütköztetés” áll a háttérben? Sajnos a Fradi bécsi kirándulásáról semmilyen információnk nincs, csupán a dátum és a mérkőzés rövid jegyzőkönyve:

1954. 07.04. Bécs, FC Wien – Bp. Kinizsi: 1-2, nemzetközi barátságos
Ferencváros: Vigh – Ombódi, Kispéter, Dalnoki – Szabó I. László, Dékány – Kertész Tamás, Mészáros J., Mátrai, Vilezsál, Fenyvesi
Csere: Láng K.
Gól: Mátrai(1), Fenyvesi(1)
Edző: Sós Károly

Azt persze tudjuk, hogy a Fradinak (akkor még két évig Bp. Kinizsi) nem voltak a legjobb kapcsolatai az állami vezetőkkel és magyar labdarúgás irányítóival sem, köztük Sebes Gusztávval, aki apám szerint nagyon nem szerette a Fradit. Az ellentét a Fradi szempontjából érthető is volt, hiszen 1950-ben erőszakkal elvették a nevünket majd szétszedték minden idők egyik legjobb Fradiját. Így „fosztották” meg zöld-fehér mezétől Kocsist, Budait és Czibort, akik tagjai voltak az „aranycsapatnak”. Ahogy már említettem, közülük Budai nem lépett a pályára a döntőben, amit annak ellenére Fradi szurkolók soha nem bocsájtottak meg Sebes Gusztávnak, hogy a villámgyors szélső „csak” 84 alkalommal léphetett a pályára zöld-fehérben. De mindig is Fradistának tartották, ahogy Kocsist és Czibort is. Főleg Czibort, akit a szurkolók „rongylábúnak” becéztek kiismerhetetlen megoldásai miatt. Talán ő volt az egyetlen aki a végsőkig kitartott és mindent elkövetett, hogy ne teljesítse a kommunista rezsim „elvárásait”.

Mindezek ellenére számomra a meglepetés minden erejét megmutatta az a tény, hogy egy, a kommunista diktatúra által nem preferált együttes éppen azon a napon nincs az országban amikor a nemzeti válogatott VB döntőt játszik. Csak ismételni tudom a kérdéseimet: véletlen volt, vagy talán szándékos tiltakozás a rendszer ellen? Talán eddig senkinek sem tűnt fel, hiszen számunkra az 1954. július 4. a tragédia napja, arról a napról nem egy barátságos mérkőzés jut az eszünkbe, hanem az aranycsapat bukása, melynek okairól számos valós és kitalált érv is felmerült az azóta eltelt 58 év alatt. A nimbusz persze megmaradt, sőt fel is értékelődött, hiszen azóta a magyar labdarúgás nemzeti szinten nem ért el olyan sikert, mint 1954-ben.

Nemzeti szinten nem is, de klubszinten igen, az 1965-s VVK győzelmünkkel. De az már egy másik történet. A mi történetünk, a Ferencvárosé.

– lalolib –

5 hozzászólás a(z) 1954. július 4.: Egy elvesztett VB-döntő és egy barátságos mérkőzés bejegyzéshez

  • És még a legfontosabb: magyar ember számára (én 52 vagyok), Esterházy Pétert idézve, e döntő felidézése egy élveboncolással ér fel. Ha valamiben, ebben az egyben egyetértek a rendkívül művelt (csak sajnos íróból sokszor aláíróvá avanzsáló) EP-vel: a mai napig, ha rákattintok valamely felvételre, a karfából vizet facsarok, hátha most győzünk!!! Ezt Szophoklesz vagy Homerosz írhatta volna meg igazán: az istenek úgy döntöttek, hogy a legkisebb királyfi hiába vág le száz sárkányfejet, mégsem győzhet… Nem elég dicsőséges-tragikus történelmünk, még futballban sem győzhetünk, hiába vagyunk 2-3 góllal jobbak (tartalékosan) a világ legjobbjainál… Nem, nekünk nem jöhet össze egyetlen egy kollektív, örök időre szóló sikerélmény sem. nekünk marad Muhi, Mohács, Nagymajtény, Világos, Trianon, Don-kanyar, BUDAPEST’56 és az, hogy ’89 óta a hála helyett csak mocskolnak Bennünket. Ők azonban nem tudják, hogy a magyarság és a Fradizmus ÖRÖK ÉS ELPUSZTÍTHATATLAN!!!

  • Drága barátaim, ne keressünk ott összeesküvést, ahol nincs! Kedves Lalolib, nem is értem azt a felvetést, hogy pont a döntő napján járt a Fradi Bécsben. Ne felejtsünk el két dolgot: 1.Az ’50-es években a világ minden pontjára naponta hívták a magyar csapatok tucatjait! nemcsak a Honvédot és a 32 nevű MTK-t, hanem a Vasas Izzót, a Dorogot, az U19-es válogatottat stb. Mindenkit! Mert mindenki látni akarta a mágikus magyarokat, hogy mit tudnak, amit mások nem? Kb. mint ma a spanyolok, korábban évtizedekig a brazilok. DE! 2. Akkoriban nem volt TV, így érthető igazán a “mindenkire kíváncsiak vagyunk, aki magyar futballista”. És itt jön a lényeg Televízió hiányában a VB alatt is mentek a túramérkőzések, a meghívások. Az osztrákok is -gondolom- kértek egy olyan élcsapatot, amelyik nem tartalékos a VB miatt. (Tőlünk csak Gulyás volt kinn Svájcban). Az ’54-es enyhültebb légkörben engedték ki a Fradit, hogy a döntő napján is keressenek egy kis devizát (nem a klubnak), az államnak, ÁVH-nak …
    Utóirat: Mi Fradisták nagyon jól tudjuk, hogy 67-ben a Császárt ugyanezen okból hívták ki Brazíliába: mutassa meg mit tud, amit még ők sem.
    Sebes elkövetett hibákat, de jusson eszetekbe a ’99-es BL-döntő, ahol Sir Rágó kapitálisakat hibázott, Beckham-et átvitte Giggs oldalára, bal oldalon ketten, jobb oldalon senki, Knézy Jenő (RIP) a 91. percben kiabálta, hogy késő már felébredni Sir Alex.. aztán tessék: mégis megdicsőült. Attól, hogy esett az eső, és hogy Sebes komcsi volt, és még száz más körülmény ellenére is győzhettünk volna, a különböző forrásokban felsorolt okok együtt okozták a tragédiát. Utólag auzt hiszem, a brit bírói hármassal szemben lehettek kemény elvárások, ti.: nehogy már a sztalinisták nyerjenek. Erre bizonyíték Ling korábbi ténykedése is, amit az első meccsen művelt! Puskást harmadszor rúgta le Liebrich, mire harcképtelen lett. Nézzétek meg, mindhárom olyan volt, amiért ma is azonnali piros járna! a döntőben 1 magyar gól és 1 tizenegyes meg nem adása, 2 enyhén véleményes német gól megadása hm… hm… hm… Aki emlékszik a 2002-es spanyol-koreai meccsre, érti. Van amikor épp csak gólt nem rúg a bíró, hiába vagy 5 góllal jobb.
    Bocs a sok dumáért, HAJRÁ MAGYAROK, HAJRÁ FRADI!!!

  • Nekünk úgy látszik csak tragédiák jutottak. Jó lenne egyszer tisztán látni az elvesztett VB döntő ügyében, de sajnos egyre kevesebben vannak akik őszintén el tudnák mondani a történteket.Arra meg tényleg kiváncsi lennék, hogy mi indokolta a Fradi bécsi vendégjátékát. Több mint különös egy történet.

  • Kedves YSE!

    Köszönöm az információkat. Talán egy kicsit közelebb kerültünk a “rejtélyes” utazás megfejtéséhez, de számomra azért továbbra is erősen kérdőjeles, ahogy Ti sem tudtatok közös nevezőre jutni Nagy Bélával.

    Ami a politika és a foci kapcsolatát illeti. A TempóFradi szerkesztősége ismer egy szakmailag felkészült kutatót aki még a focit is szereti…tudod akik az “Emlékezetes” sorozatot írja az oldalunk számára. 🙂

  • Sebes jó labdarúgó szakember volt, de legalább annyira “hithű bolsevik”. Valóban, politikai szimpátia alapján (is) válogatott, mert az volt a feladata, hogy a válogatott POLITIKAI SZEMPONTBÓL is megfeleljen.
    Ezzel kapcsolatban ezelőtt nyolc évvel -- az 50. évfordulós beszélgetések során -- Várhidi Pál, aki tartalékként volt kint a csapattal, érdekes dolgot mesélt el: Sebesnek arra is ügyelnie kellett, hogy a Honvéd és akkor éppen Vörös Lobogó néven létező MTK játékosai megfelelő arányban szerepeljenek!!!! EMBER, ÉRTI ENNEK A LOGIKÁJÁT VALAKI JÓZAN ÉSSZEL? Csak az ötvenes éveken edződött magyar ember, az sem biztosan…

    Ami pedig a bécsi meccset illeti, ez volt 1947. augusztus 21. óta az első “kapitalista” utunk.
    Amióta a hetvenes évek elején -- már tudományos kutatói olvasójeggyel – végigbogarászhattam a régi újságokat, és megtalálva ezt az adatot közöltem Nagy Bélával, sokat tűnődtünk ezen. De végülis arra jutottunk, hogy egyszerűen így kapta meg a csapat az útlevelet, mintegy jelezve az igen lassú politikai enyhülést.

    A politika és a foci kapcsolta egyébként megérne egy komolyabb kutatáson alapuló tanulmányt, ám hol találunk egy olyan szakmailag felkészült kutatót manapság, aki a focit is szereti?

    YSE

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 12.12.21:00 EL csoportkör Ludogorec-FTC (TV:Sport1)
Következik: 12.15.18:00 DVTK-FTC (TV:M4sport)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST