Muzeális barangolás: 1955.V.15. Bp. Kinizsi – Tottenham 4:1

2011 augusztusának végén a magyar bajnokság két hetes pihenőre vonult. Papíron két fontos válogatott mérkőzés vár ránk, így a hazai pontszerző vadászat átalakult edző- és játékos vadászattá. Megindult a szokásos edzőkeringő és az utolsó napon a senkinek sem kellő játékosok is gazdára találnak. Nálunk is új edző debütál a kispadon és még talán a játékosállomány is változni fog. Ennek igazán semmi köze sincs az eredeti muzeális barangolásunkhoz, így magát az edzőváltást nem is kommentálom, annak minőségét úgyis az idő fogja eldönteni. 1955-ben nem voltak ilyen gondjaink, a kispadon egy nagy tudású labdarugó szakember, Sós Károly ült, ráadásul az előző bajnoki szezonban bronzérmet szereztünk az irányításával egy olyan rendszerben, ahol büntettnek számított a Fradi név kiejtése.

Sós Károly

Ezekről a gyászos évekről már írtunk néhányszor, így nem akarom ismételni önmagam, gondolom nincs olyan Fradi szurkoló aki nem tudja ezen gonosz időszak történetét. Sós Károly nevéhez nem csak az „átkos rendszer” legjobb bajnoki helyezései (1954, 1955 harmadik hely) tartoznak, hanem számos új taktikai variáció alkalmazása is. Az akkor divatos 3-2-5 helyett sokszor alkalmazta a 4-2-4 és a 4-3-3 felállást (erről bővebben YSE Emlékezetes sorozatában találunk információkat). 1968-tól két éven a szövetségi kapitányi tisztet töltötte be idehaza. Nála lett válogatott két ferencvárosi klasszis: Szőke és Juhász is. Utolsó mérkőzése a csehszlovákok elleni emlékezetes találkozó volt Marseille-ben (Szepesi: „Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok”).

A második világháború után, a kommunista rendszer kialakulása miatt megfagytak a nemzetközi viszonyok is. Ezért is volt meglepetés az angol Tottenham Hotspur FC magyarországi vendégszereplése a rendszer nem éppen dédelgetett csapata a Bp. Kinizsi ellen. Nehéz volt leírnom a Ferencváros helyett a Kinizsit, de a történelmi hűség megköveteli tőlem a ránk erőszakolt név használatát. Amikor először megláttam az 1955-ös Képes Sportban a beszámolót a mérkőzésről, a múlt helyett először a jelen eseményei rémlettek fel, melyek egy hónapja rettegésben tartották Angliát és főleg Londont. A Tottenham név mindig is ismerősen csengett, de bevallom becsülettel, a londoni zavargások után tudtam csak meg, hogy a számomra mindig is csak focit jelentő név mögött, egy munkás kerület lakozik Londonban. Akkor utána is néztem a neten, így ma könnyű dolgom van, hiszen „felkészültem” a londoni kék-fehérek (pontosan tengerészkék) történelméből. Persze ha London, akkor általában először a Chelsea és Arsenal ugrik be a szurkolóknak, pedig az igazi londoni örökrangadó mindig az Arsenal-Tottenham összecsapás az angol fővárosban.

Az egyesület egyik legsikeresebb korszaka éppen az ’50/60-as évekre esett. A Tottenham volt az első brit csapat mely egyszerre hódította el a bajnoki címet és a FA-kupát (1960/61). Ha néhány mondatban megemlékezünk a londoni együttesről, akkor mindenféleképpen meg kell említenünk egy nevet, mely méltán jelképezi ennek a nagy múltú és sikeres klubnak az életét. Bill Nicholson 1936-ban csatlakozott a Tottenham-hez, mint tanonc. Az elkövetkező 68 évben a klubot szolgálta; minden lehetséges posztot betöltött az újonctól egészen az elnökig. 16 évig volt edzője a klubnak, 8 trófeát nyert, köztük 1963-ban első angol csapatként elhódította a KEK serleget.

Orosz Pál

Egy ilyen neves csapat magyarországi vendéglátását méltán övezte óriási érdeklődés. 1955. május 15-én, barátságos mérkőzésen, 70 ezer néző előtt léptek pályára a Bp. Kinizsi ellen. A barátságosnak induló mérkőzés elég hamar csapott át heves küzdelemmé, hiszen az angolok győzni jöttek, a Kinizsi fiataljai meg megakarták mutatni, hogy vannak olyan jók, mint az agyonsztárolt kék-fehér játékosok. Főleg az Orosz-Vilezsál-Fenyvesi trió játszott nagyszerűen, Vilezsál remek labdákat adott, Fenyvesit nem tudták megfékezni az angol védők, Orosz Pál meg úgy vágott hármat, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna egy huszonegy éves csatártól. Merthogy csatárként kezdte a pályafutását, majd 1962-ben Mészáros József „kényszerből” visszavonta a középpályára, ahol a legnagyobb sikereit érte el, köztük az 1965-ös VVK győzelmet. Összesen 444 alkalommal lépett pályára a Fradiban, és 158 gólt szerzett. Játékos pályafutása után először Magyarországon doktori címet szerzett labdarúgásból, dolgozott a Fradiban szakosztályvezetőként, és évekig felügyelte az utánpótlást. Fia jelenleg a Fradi vezérigazgatója.

1955-ben legyőzni egy angol együttest még akkor is nagyszerű fegyvertény volt, hogy túl voltunk a londoni 6:3-on, és az ’54-es VB „kudarcán”. Ráadásul egy olyan együttesnek, akit nem szeretett a hatalom, és akinek elvette a nevét, a színét és a zászlaját is. De ahogy már többen is megfogalmazták akkoriban: a szívet nem tudták elvenni. Az örökké zöld-fehér és örökké Ferencváros maradt. 2011 szeptemberében ezért is jó emlékezni azokra a sötét évekre. Erőt kell, hogy adjon, mert megmutatta, hogy a legkomiszabb rezsim sem tudta a földdel egyenlővé tenni a Ferencvárost. Megmutatta, hogy a tehetség, a kitartás, a munka és a foci iráni elkötelezettség a legnehezebb időszakokban is meghozza a sikert.

Ez meg lehet üzenet is a jelennek. De ha nincs szükség üzenetre, akkor legyen csak a múlt szeretete és tisztelete, mert arról meg vagyok győződve, hogy a múltunk ismerete nélkül a jelenünk sem képes egy lépést sem tenni előre.

– lalolib – 2011.09.02

NS-19550516-02-19550515

4 hozzászólás a(z) Muzeális barangolás: 1955.V.15. Bp. Kinizsi – Tottenham 4:1 bejegyzéshez

  • ’55-ben 4:1 a Spurs ellen. Hú de elfogadnék most egy 2:1-es FRADI-győzelmet a BL főtábláján ! És nemcsak egy angol csapat ellen.
    SZÉP volt FIÚK !

    HAJRÁ F R A D I !!! !!! !!!

  • Igen! 1958 elején (vagy 57 végén?) Az MLSZ FB Dalnokit hosszabb időre “elmeszelte”, és amikor végre újra játszatott volna, még meg is sérült edzés közben, Így valójában egy évet ki kellett hagynia… Számold össze, hány meccse eshetett ki… Ezért lett szegény Láng Karcsiból jobb híján hátvéd…

  • Imre bácsi,

    Lángból Dalnoki eltiltása miatt lett balhátvéd?

  • De jó kis meccs volt! Bár most látnám úgy játszani a csapatot! A derék ángliusok egyszerűen nem találták az emberüket. A mieink meg élvezték a játékot….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST