Muzeális barangolás: 1957.VI.8. Ferencváros – Bp. Honvéd 2:1

ks_1957_00040-19570608Ránézve az évszámra és a résztvevő csapatokra a múltat és a történelmet jól ismerők egyből tudni fogják, hogy egy több szempontból is érdekes mérkőzésre „látogatunk” el mai barangolásunk során. A forradalom és szabadságharc brutális leverése után hónapoknak kellett eltelnie, hogy valamilyen szinten normalizálódjon az ország állapota. A romok még Pest utcáin hevertek, a hősi halottaknak csak egy részét sikerült kegyelettel eltemetni, nagyon sokakat embertelen módon névtelen sírokban földeltek el. Sokan hagyták el az országot, sokakat, akik maradtak letartóztattak „ellenforradalmári” cselekedetük miatt. 1957 elején megkezdődött Nagy Imre puhítása, akit a kádári diktatúra arra akart rávenni, hogy megbánja azokat a „bűnöket” melyeket 1956. október-novemberében elkövetett. Ami nem sikerült és mely végül is Nagy Imre kivégzéséhez vezetett 1958. június 16-án. A forradalom és annak leverése, a hozzá tartozó „disszidálások” természetesen a sportra és a focira is jelentős hatást gyakoroltak.

1957 januárjában minden csapat visszavette régi nevét és klubszínét. A magyar sport újjáéledését a labdarúgásnak kellett megkezdeni. Sokan a szomszédos Ausztriában húzták meg magukat és még nem döntötték el, hogy hazatérjenek-e vagy új hazát keressenek a nagyvilágban. A melbourne-i olimpián kilenc aranyérmet nyert magyar sportkülönítmény 90%-a nem tért vissza Magyarországra. A haza nem tért sportolók a nyugati államokban szétszóródva telepedtek le. Az MLSZ gyorsan kiírt egy egyfordulós tavaszi bajnokságot. A Fradin kívül sokan voltak kíváncsiak az új néphadsereg (Bp. Honvéd) csapatára is. Az év elején a volt nagy csapatból csak ketten-hárman tartózkodtak Pesten. Nem a nagy nevek, hanem az új tehetségek mutattak irányt a magyar labdarúgásban, miközben készülni kellett a stockholmi világbajnokságra (1958). Sajnos a nemzetközi kupákban nagyon gyengén szerepeltek a magyar csapatok. A színvonal emelése érdekében amnesztiát hirdetett az új rezsim a gyorsan hazatérőknek. 1957. május 1-én már valamennyi hazatért játszhatott (bár elég kevesen tértek haza).

Ebben a zavaros és nehezen élhető közegben indult el 12 csapat részvételével a félszezonos bajnokság 1957 márciusában. A Fradi is visszakapta nevét, zászlaját, színét és címerét. Kinizsi néven két nappal a forradalom kitörése előtt, 1956. október 21-én játszottunk bajnoki mérkőzést (Csepeli Vasas, 1:1). Bár Ferencvárosként barátságos mérkőzésen már 1956. december 17-én pályára léptünk, de az első bajnoki mérkőzésünket 1957. március 17-én játszottuk zöld-fehérben a SZEAC ellen (nyertünk 3:0-ra). A két bajnoki mérkőzés között eltelt öt hónap, volt közte egy vérbefojtott forradalom, mely során nagyon sokan elhagyták az országot, de ez a fajta „népvándorlás” a Fradit nem nagyon érintette. Sőt, ha megnézzük a két bajnoki mérkőzés összeállítását, talán meg is lepődhetünk, hiszen a körülmények ellenére ugyanaz a csapat zárta az 1956-s félbeszakadt bajnokságot, mely 1957 márciusában elkezdte a csonka bajnoki szereplést! Egyetlen különbséget a kispad jelentette, hiszen Sós Károlyt Csanádi Árpád váltotta.

ks_1957_00039-2-19570608Mivel az 1957-es csonka bajnokság 11 fordulós volt, és csak június 8-ig tartott, a Fradi összeállítása a zárófordulós Honvéd elleni mérkőzésig szinte nem is változott (Kertész helyett Tolonics játszott jobbszélen). De ha megnézzük a Honvéd összeállítását, egyedül Bozsik maradt hírmondónak a legendás aranycsapat gerincét alkotó csapatból. Mellette még Tichy Lajos neve cseng ismerősen, de ő a Honvéd széthullása után vált állandó kezdő játékossá, előtte főleg csereként lépett a pályára.

Az utolsó, 11. fordulónak már nem volt túl nagy jelentősége. A Vasas már megnyerte a bajnokságot, és mivel csak 12 csapat indult, így kieső csapat nem is volt, pedig az eredmények alapján éppenséggel a Honvédnak búcsúznia kellett volna az NB I-től. Ismerve azonban az előzményeket, bár hivatalosan el van ismerve az 1957-es tavaszi csonkabajnokság, nem éppen a realitásokat tükrözték a pályán elért eredmények. Ez főleg a Honvédnál igazolódott be, hiszen szinte változatlan csapattal a következő, 1957/58-as bajnoki szezonban már a harmadik helyet szerezték meg. A Fradi meg éppen ezekben az években kezdte lerakni a hatvanas évek aranycsapatának az alapjait. Mátrai, Dalnoki, Orosz, Vilezsál és Fenyvesi már a csapat tagja volt, sőt a Honvéd ellen megnyert 2:1-es záró mérkőzést Orosz Pál duplájával nyertük meg.

Orosz Pál 1953-ban, 19 évesen lépett először a pályára zöld-fehérben és egészen 1966-ig szolgálta játékosként a Fradit, majd a kilencvenes években az utánpótlásunk megújításáért fáradozott. 444 alkalommal lépett a pályára és 158 gólt szerzett. 1963-ig csatárként jeleskedett, majd utána a Varga-Albert-Rákosi tengely mögött a középpályáról szervezte a játékot. 1957. június 8-án még középcsatárként szerzett két góljával nyertünk a széthulló Honvéd ellen egy olyan korban, amikor nem csak az ország szenvedte meg a forradalom és szabadságharc tankokkal történő leverését, hanem a magyar bajnokságban induló csapatok is. Sokan hagyták el az országot, sokan próbáltak új életet kezdeni idegen országokban. Mindenki számára nehezen elviselhető évek következtek. Bezárkóztak az emberek, újra a bizalmatlanság és a félelem lett úrrá az országon. Akik maradtak, elviselték a rendszer zsarnokságát, mert élni akartak, mert fel szerették nevelni gyermekeiket.

A szurkolók is kimentek a pályára, mert örülni és lelkesedni akartak, mert szívből hitték, hogy történjen bármi, ha kifutnak a pályára a kedvencek, és ha több ezer torokból egyszerre kiszakad a „Hajrá Fradi”, akkor legalább az a tudat, hogy újra a zöld-fehér színekért lehet rajongani, egy kis biztató simogatást ad a szabadság elveszett hit fuvallatából.

– lalolib –

NS-19570609-01-19570608

Nagyításhoz klikk a képre!

Nagyításhoz klikk a képre!

3 hozzászólás a(z) Muzeális barangolás: 1957.VI.8. Ferencváros – Bp. Honvéd 2:1 bejegyzéshez

  • SZÉP VOLT, FIÚK !

  • Kedves YSE, az igaz, hogy sem ÉDOSZ-ként, sem Kinizsiként nem győzhettük le a “Budapesti Honvédeket”, no, de erről szólt az a világ. nem azért csináltak egy kültelki kiscsapatból világverő fantasztikus csapatot és nem azért egy világverő fantasztikus csapatból “kültelki kiscsapatot”, hogy ne ők győzzenek. Egy valamiért nagyon irigyellek: hogy már akkor láttad imádott csapatunkat…

  • Egyik “emlékezetes” Fradimeccsem. Számszerint a 12. És a tanulsága az volt, hogy “a Honvédet csak Fradiként tudjuk legyőzni”…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Aranylabda: 50 éve Albert Flórián volt a világ legjobbja
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ