1961.IV.2. Ú. Dózsa – Ferencváros 0:2

3 hozzászólás a(z) 1961.IV.2. Ú. Dózsa – Ferencváros 0:2 bejegyzéshez

• 

  Nagy Lí szlo on 2012. augusztus 19. vasárnap - 19:27

  Szia Karcsi

  Ma igazí n sokan „tudnak“ fotòzni, és maguk is elhiszik, hogy tudnak, de nincs meg nekik az a megbìzí s, melyekben az elôzô években csakis kiví llò (és megbìzhatò fotòsok) részesülhettek, akikben az ùjsí gok és a szerkesztôségek meg is bìztak. Kiví llò technikí sok akik épp ùgy értenek a sají t szakmí jukhoz, mint a focistí k a gyepen.

  Teszem azt, hogy elég kevés volt a lehetôség bejutni oda a helyekre, mert elég kevés ilyen hely létezett. Ha meg meg tudta gyôzni a fotòs a vilí got a tudí sí ròl, akkor mí r onnan mehetett volna nyugodtan nyugdìjba is, hiszen meg volt az í llí sa.

  Ma sajnos mindenki fotòs, mindenki ìrhat az Internetben és mindenki szerkesztheti a sají t honlapjí t. Mindenki mindent tud. Mindenki mindenhez ért.

  Elmùlt a varí zs. Es miutí n mindenki mindenkinek ellenlí basa ebben az üzletben, ìgy mindenki mindenben kell, hogy bizonyìtson.

  A gòllövô fotòjí t mí r ùgy tûnik nem érdekel senkit sem. Bizonyí ra nem lehet kiszùrni az ellenlí bas fotòst vele.

  Egy gòllövô, akin az arcí n felvillan a gòlszerzés öröme. Van még ilyen ?

  A show a fontos és a szìnhí zaskodí s. Mí r lí ttuk ezerszer a képernyôn ugyanazokat a mozdulatokat – a gòlszerzés elôtt és jòval utí nna – Az összeölelkezéseket, az ugrí sokat stb.

  De egy gòllövò, aki „csak“ örülne. Kit érdekelné ez ? Valahogy mindent mí r valamikor lí ttunk egyszer !

  A 60-as évek fényképei még a közvetlenségnek a rögzìtôi, melyet a mai ember elvesztett és fí jdalmasan keresi ùjra.

  Ha a fotòs szereti a focit jò fotòt csiní l. Ez igaz. De nem mindig. Kell a szaktudí s és kell ùjbòl az a gép, mely nem vesz fel automatikusan, hanem kiigényeli, hogy az ember kûzdje le a fotò technikí nak a nehézségeit.

  Ha eltûnnek a nehézségek, akkor eltûnnek a teljesìtmények is.

  Válasz
• 

  Nagy Lí szlo on 2012. augusztus 18. szombat - 20:51

  Kedves Karcsi

  Örültem a 60-as évek foci-képek rajongí saidnak.

  Erdekes mòdon engem is izgatnak ezak a pillanatjelenetek, mert az ember lí ssa peregni azokat a perceket, melyek mí r réges régen elmùltak. Ami az érdekes benne talí n az, hogy nem is Magyarorszí gon éltem akkor. De a hangulatotbòl ad egy ìzelìtôt. A fül, az orr kiegészìtt mindent, ami hií nyzik a fotòbòl, még meg ùgy, hogy hozzí tesz abbòl, amit hií nyol. Vagyis gyarapìtsa az emlékekkel.

  Vedd pí ldí ul a vonatzajt a filmen. Ha megnézel egy filmet, akkor a legkevesebbek tudjí k, hogy szinkron hangròl van szò és a vonat, amelyet hallasz, nem az a vonat, melyet lí tsz.

  A kép varí zsa talí n manapsí g eltûnt egy képekkel tùlzsùfolt vilí gban, melyben egy kép és egy benyomí s kergeti a mí sikat és mí r tùlfeszültek azok az idegek, melyeket a 60-as években a sportal (és a zenével: Metro, Omega, Illés) tudtak csak csillapìtani.

  Talí n eretnekség lenne azt kérdezni, hogy a politikai hatòsí goknak jòl jött-e a tömegek csillapìtí sa, melyet – ròmai példí ra – csak kenyérel és jí tékokal lehett volna csillapìtani.

  Az emberek – ezt merem tenni – a hatvanas években még hittek abban, hogy van ennél több, mint amit el akartak hitetni az emberel.

  Most talí n mí r nem is hisznek abban, hogy lehetséges-e többen hinni, mint amit meg lehet (olcsòn) kapni és jò í ron megví sí rolni.

  Igazí n szépek ezek a képek, mert idéznek valamit és szòlnak is valamirôl, de fôleg többrôl mint a fénykép el tudna í rulni. De nem is az volt a céljuk.

  Sajnos ma a vilí got is fényképnek nézzük, és nem vesszük észre, hogy a keretein belôl és azon tùl terjed el csak az amiért szòlnak és amit érintenek.

  A 60-as évek fotòi azokat a vonatzajokat idézik vissza, melyeket mindenki sají t élményeivel kell hogy kiegészìtse.

  Válasz
  • 

    K@rcsi on 2012. augusztus 19. vasárnap - 11:52

    Szia Laci,

    Érdekes módon, amikor még egyszerűbb volt a technika remek fotók készültek. Ma, amikor mindenki “tud” fotózni, még a góllövőről sem mindig készül kép.

    Válasz