Muzeális lapszemle: VVK, 1964.XI.18. Ferencváros – Wiener SC 2:0

Amikor a szovjet hatalom nyomására a kelet-európai országok kénytelenek voltak átszervezni a bajnokságok menetrendjét, alaposan meg is nehezítették a klubcsapatok dolgát a különböző európai kupákban. 1963-ban csonkabajnokság, majd 1970-ig tavasz-ősz lebonyolítási rend, és a bajnokság közepette az előző évi eredmény alapján a nemzetközi kupaszereplés. Ebben a kusza helyzetben kellett egyszerre több fronton is helytállnia a csapatnak.

Ahhoz, hogy a Fradi 1965-ben eljusson Torinóba és ország-világ előtt megmutassa magát, egy hosszú, nehéz és esetenként botladozásokkal tarkított fordulókon vezetett az út. Az 1964/65-ös kupamúltunkat bemutató sorozatunk első állomásaként az első két fordulóról emlékezünk meg, kiemelten a második fordulót, ahol a Wiener SC ellen csak a harmadik mérkőzés döntött, hiszen akkor még nem számítottak az idegenben lőtt gólok (szerencsénkre, mert az alapján az osztrákok mentek volna tovább).

Ha még ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy az első fordulóban ZJS Brno ellen sem simán jutottunk túl (egy győzelem, egy vereség, jobb gólkülönbség), akkor nyugodt szívvel elmondhatjuk, a szerencse is mellénk pártolt. A Fortuna mellett természetesen az 1964/65-ös Ferencváros elég erős volt ahhoz, hogy az egyéni tudás és a csapategység is nagy szerepet játsszon abban, hogy a torna végén hozzánk kerüljön az értékes VVK trófea.

Pedig a harmadik, sorsdöntő mérkőzés nem éppen jó előjelekkel kezdődött, a már sérült Rákosi mellé csatlakozott Varga Zoli is, akit ugyan nem a sérülés gátolt meg a pályára lépésben, hanem egy kínzó fogfájás. Ez éppen elég volt arra, hogy Mészáros József ne kockáztasson, és a fiatal „titán” helyett, egy tapasztalt játékost vessen be, Friedmanszky Zoltánt, akinek mellesleg ez volt az utolsó tétmérkőzése zöld-fehérben.

Friedmanszkynak (aki a Fradi második gólját készítette elő egy mértani pontosságú beadással) és a csapatnak is sikeres volt a harmadik mérkőzés, hiszen Albert duplájával aránylag simán nyertünk 2:0-ra, biztosítva ezzel a folytatást a VVK-ban. A csapat számára ez volt az év utolsó tétmérkőzése. A szokatlan lebonyolítási rend miatt a bajnokság már szeptember közepén befejeződött, amit végig kiélezett küzdelemben nyertünk meg a Bp.Honvéd előtt.

1964 a Ferencváros számára kedvezően zárult. Bajnoki cím, továbbjutás a VVK-ban és a magyar kupában. Most nagyon szívesen beszállnánk H.G. Wells képzeletbeli időgépébe és visszarepülnénk abba az évbe. Vajon egy ilyen év után eljátszottak a szurkolók azzal a gondolattal, hogy vajon a csapat meddig fog menetelni és gondoltak arra, hogy a Ferencváros 1965-ben éri el történelme legnagyobb sikerét?

Addig, amíg elmélkedünk ezen, nézzünk és olvassunk bele az 1964-es újságokba. A Fradi sikerén túl egyéb tanulságokat is leszűrhetünk a magyar labdarúgás akkori állapotáról és a világban elfoglalt helyéről.

- Lalolib -

1964.11.18., Népstadion: Ferencváros – Wiener SC: 2-0, VVK 2. forduló 3. mérkőzés

Népsport 1964.11.19. 1. oldal

Népsport 1964.11.19. 4. oldal

Nagyításhoz klikk a képre!