Muzeális lapszemle: 1965.III.10. VVK, AS Roma – Ferencváros 1:2

vvk-64_65

VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

“Omnes viae Romam ducunt” – Minden út Rómába vezet, tartja a régi mondás. Az ókori rómaiak már tudták (könnyű volt nekik, eltanulták a perzsáktól), hogy egy város csak akkor lehet kereskedelmi és társadalmi központtá tenni, ha mindig út vezet oda. Mint Olaszország és Róma nagy szerelmesének, nekem a kedvenc szállóigén a “Umbilicus Urbis Romae”, vagyis Róma a világ köldöke, mely jelző a legélethűbben fejezi ki a város jelentőségét a történelem, a művészet és a kultúra világában. A harmadik ismertebb mondás szerint “Romát látni és meghalni”, bár ennek eredete már elég kétséges. Vannak akik a babazsúrnak éppen nem nevezhető római birodalomig eredeztetik (annak idején volt is alapja), de sokak szerint inkább Nápolytól “csenték” el a mondást, mely ráadásul nem is olasz eredetű, hiszen azt Goethe írta le az Utazás Itáliában című művében. A mondásokat ismerjük, azt már csak hallomásból, régi anekdotákból, hogy vajon mit is érezhettek a Ferencváros játékosai, amikor repülőgépük egy kis kerülő után, 1965. március 9-én landolt Rómában. Vajon a megérkezés pillanatában felmerült-e bennük, hogy a Trevi-kút, a Szent Péter-bazilika, a Viktor Emanuel-emlékmű, a Forum Romanum, a Colosseum és a Pantheon várná őket, ha aznap este nem kéne megmérkőzniük az AS Roma csapatával, a VVK sorozat harmadik fordulójában.

Akik jól ismerik az olasz labdarúgást azok tudják, hogy Itáliában a labdarúgás északon kezdődött, ott alakultak az első egyesületek, Rómáig a focinak elég hosszú utat kellett megtennie. Az AS Roma több kisebb csapat egyesüléséből alakult 1927-ben, színűk az örök város császári hagyományait követve giallorosso, azaz sárga és bordó.

Róma lehet az örök város, de ebből az érkezés pillanatában nem sokat érezhetett a Fradi különítmény, ugyanis az olaszok elfelejtették fogadni a csapatot. Ez még akkor is méltatlannak számított, ha azokban az években még dúlt a hidegháború, de éppen a labdarúgásnak kellett volna tompítania az ellentéteket. Közel két órát várakozott a csapat a reptéren, mire megérkezett a „felmentő sereg” és a csapatot a szálláshelyére szállította. A bosszúságon kívül azt is elérték az olaszok, hogy emiatt nem is tudtunk már a mérkőzés előtt edzést tartani! Persze az sincs kizárva, hogy nem szándékosan váratták a csapatot, csupán a klubra nehezedő pénzügyi problémák miatt tornyosultak fel a feladatok. Azokban az években a rómaiak sokat áldoztak a csapat megerősítésére, sárga-bordó mezt húzott magára Tamborini, Tomasin és a kor kedvenc játékosa, Angelillo. Meg is lett az eredménye, nőtt a nézőszám és 1964-ben az olasz kupát is elhódították.

l_1965APR11-19650310Ettől függetlenül a Ferencváros nagyobb névnek számított még akkor is, ha erről az olaszok nem nagyon akartak tudomást venni. Azt viszont örömmel konstatálták, hogy a Fradi két meghatározó játékosa, Albert és Rákosi nem tartott a csapattal sérülésük miatt. Ez mellett az sem szólt mellettünk, hogy nálunk még nem kezdődött el a bajnokság, az olaszok meg több fordulóval a lábukban léphettek pályára. Bár a csapat egy sikeres Afrikai túrán volt túl (olyan válogatottak ellen léptünk pályára, mint Algéria, Libéria, Szenegál), még csak a felkészülési időszak végén tartottunk.

Úgy is indult a találkozó, hogy nagyon forró pillanatokat kell majd átélni. Heves olasz rohamok vezették be a mérkőzést, de a védelmünk és Géczi Pista minden próbálkozást meghiúsított. Talán az elmaradt edzés miatt, de a félidő közepére már ki tudtuk egyenlíteni az olaszok fölényét, sőt egy remek támadás után, a 39. percben, Rátkai egy csodaszép kapásgóllal a vezetést is megszerezte! A közel húszezer olasz arcáról egyből eltűnt a mosoly, és révedten nyugtázta, hogy ha Fenyvesi Máté, aki a 43. percben egyedül tört a kapura, belövi a helyzetet, már az első félidőben a spanyol bíró rászámolhatott volna a Roma csapatára.

A második félidőt is jobban kezdtünk és nyugodt, ügyes játékkal tartottuk az előnyünket, amit a 78. percben Fenyvesi Máté meg is duplázott. Innentől az amúgy is ideges olasz csapat még csapkodóbb játékba ment át, és bár a mérkőzés vége felé egy szöglet utáni kavarodásból szépítettek az olaszok, de utána, ha Varga és Fenyvesi jobban céloz, teljes K. O.-t mérhettünk volna nagynevű ellenfelünkre.

Mindent elmond a mérkőzésről, hogy a lefújás pillanatában az olasz szurkolók a Fradi játékosait tapsolták meg, a hazaikat teljesítményét meg kifütyülték! Ez volt a csapat csattanós válasza az előző napi udvariatlan viselkedésért! Nagyszerű győzelemmel indult az 1965-ös esztendő. A VVK sorozat harmadik fordulóban, idegenben nyertünk és nagy lépést tettünk a továbbjutás felé.

Rómát láttuk, de nem haltunk meg. A győzelmünkkel azt is igazoltuk, hogy bár nagyon tiszteljük az ókori történelmet, de minden út mégsem vezet Rómába.

(lalolib)

1964.09.09., Népstadion: Ferencváros – ZJS Brno: 2-0, VVK 1. forduló 1. mérkőzés
1964.09.16., Brno: ZJS Brno – Ferencváros: 1-0, VVK 1. forduló visszavágó
1964.10.28., Bécs: Wiener SC – Ferencváros: 1-0, VVK 2. forduló 1. mérkőzés
1964.11.04., Népstadion: Ferencváros – Wiener SC: 2-1, VVK 2. forduló visszavágó
1964.11.18., Népstadion, Ferencváros – Wiener SC: 2-0, VVK 2. forduló 3. mérkőzés

1965.03.10., Róma: AS Roma – Ferencváros: 1-2, VVK 3. forduló 1. mérkőzés

NÉPSPORT 1965. március 11.

Nem volt könnyű feladata a Ferencvárosnak ezen a nagy jelentőségű VVK-találkozón. Idegenben, az idénykezdet előtt kellett helytállnia. Nagyszerűen megoldotta a zöld-fehér csapat a feladatát, és megérdemelt győzelemmel hagyta el a Flaminio-stadion játékterét.

Fokozatosan lendült játékba a Ferencváros. A 39. percben megszerezte a vezetést az FTC. Novák jó labdát adott Fenyvesi dr.-nak, a szélső elment Losi mellett, ügyesen középre adott, s a bal oldalról kitűnő ütemben érkező Rátkai mintegy 10 m-ről kapásból a kapuba vágta a labdát, 1—0. A 78. percben újabb gólt ért el a Ferencváros. Perecsi remek cselekkel vitte fel a labdát, majd pontosan tálalt Fenyvesi elé, aki lekezelte a labdát és 14 m-ről a kimozduló kapus mellett a bal sarokba lőtt, 2—0.

A rómaiak a 85. percben szépítettek, majd ismét a Fradi támadott. Varga kitűnő alakításait tapsolta meg a közönség, majd Fenyvesi lövése zúgott el a kapu mellett. Az utolsó percekben is a Ferencváros támadott, és a mérkőzés végét jelző sípszó után a közönség nagy tapssal jutalmazta a zöld-fehéreket.

19650311_19650310_as-roma-ferencvaros_01

19650311_19650310_as-roma-ferencvaros_02

19650311_19650310_as-roma-ferencvaros_01_02

19650311_19650310_as-roma-ferencvaros_02_02

Nagyításhoz klikk a képre!

Nagyításhoz klikk a képre!

4 Vélemény a cikkhez: Muzeális lapszemle: 1965.III.10. VVK, AS Roma – Ferencváros 1:2

  • Cudicini volt a római kapus? Van köze a volt Chelsea-kapus Cudicinihez? Legalábbis gyanús…

  • Nagyon szépek és tanulsàgosak a közölt lapok.

    1964. Akkor születtem. Erdekes olvasnom ennek az évszaknak sporteseményét.

    A vilàg még tudott rajongani (nem Volt sok oka rà, de mégis megtette) a szépért és hàlàs Volt a megajàndékozott szép pillanatokért.

    Ma egy tùlzsùfolt vilàgban élünk. Nem könnyû.

    Akik a 70-es éveknek az Argentina-làzàt megismerték és àtélték, azoknak az akkori csapat persze többet mond, mert làtthattàk.

    Egyrészt persze ìrigyelem, ha valaki làthatta Albertékat még jàtszani.

    De màsrészt, akkor magam is öregebb lennék.

  • Amikor még volt magyar foci! Fradi nyert Rómában, A Győr meg bekerült a BEK legjobb négy csapata közé! Lesz még valaha ilyen?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 11.25. 19:30 Haladás-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ