Muzeális lapszemle: VVK, 1965.IV.21. Athletic Bilbao – Ferencváros 2:1

Amikor 1965. április 7.-én a bíró hármas sípszavával véget ért a Ferencváros-Bilbao VVK sorozat 4. fordulójának első mérkőzése, mindenki tudta, hogy az egygólos előny birtokában nagyon nehéz visszavágó vár a csapatra a baszkok fővárosában. Jó előjelnek számított, hogy a feszített bajnoki menetrend ellenére, a bilbaói mérkőzést egy hetes „pihenő” előzte meg, amit Mészáros József vezette szakmai stáb megpróbált a lehető legjobban kihasználni.

Sérültünk nem volt, így a lehető legjobb összeállításban futhattunk ki a csúszós, mély talajú San Mames stadion gyepére. A mérkőzés előtt hatalmas eső zúdult a városra mely alaposan feláztatta a stadion játékterét. De mielőtt magáról a mérkőzésről esne néhány szó, előtte történt két fontos esemény is.

Az egyik, egy szép gesztus volt a Ferencvárostól. Azok a csapatok, akik fontosnak tartják a múltuk ápolását, azok emléket is szoktak állítani a klub történelmének. Ebben a két klub nagyon hasonlított egymásra. A Ferencváros stadionjában Springer Ferenc szobra jelképezi a dicső múltat, az Atletico Bilbao stadionjában, a húszas évek legendás játékosának Rafael Moreno Aranzadi, becenevén Pichichi szobra utal arra, hogy a baszk csapatnak is fontosak azok a szimbólumok, melyek az összetartozást, a múlt tiszteletét fejezik ki. A Ferencváros nevében a csapatkapitány, Dalnoki Jenő helyezte el a koszorút a szobornál.

A másik esemény a bírói öltözőben zajlott. Az akkori szabályok értelmében, a mérkőzés előtt negyed órával sorsolással döntötték el, hogy ha a visszavágó nem dönt a továbbjutásról (ekkor még nem számítottak az idegen lőtt gólok), akkor a harmadik mérkőzést hol rendezzék meg. Tény, hogy elég szerencsétlen megoldást választottak akkoriban, de ha jól belegondolunk, lehet, hogy igazságosabb lebonyolítás volt akkoriban érvényben.

Mivel a szerencse a Fradinak kedvezett, így Alberték már úgy futhattak ki a pályára, hogy tudták, egy esetleges egy gólos vereség után a harmadik mérkőzésre Budapesten kerül sor. Ettől függetlenül a csapat nem az eredmény tartására törekedett. A gólunkra nem is kellett sokáig várni, hiszen a 14. percben egy parádés Varga Zoli góllal megszereztük a vezetést. Nem véletlenül jutott eszébe az idősebb Fradi szurkolóknak, Tóth Bencének a Loki ellen találatakor Varga Zoli! A Fradi legendája Bilbaóban egy gyors lefordulás után, 25 méterről, ballal bombázott a válogatott kapus, Iribar hálójába!

A gól talán egy kicsit jobban megnyugtatta a csapatot, a lendület alább hagyott és feljöttek a spanyolok. Már mikor mindenki az óráját leste, akkor jött az egyenlítés. A második félidő Fradi támadásokkal indult, Albert, Varga és Fenyvesi lövések után, ha a 60. percben a svájci bíró megadja Albert Flóri buktatásáért a jogos büntetőt, talán végérvényesen eldől a továbbjutás. A sípszó elmaradt, és a mély talajon a második félidő közepére elfáradtak a csapatok. A „sárdagasztásból” a baszk csapat került ki győztesen, hiszen a 76. percben egy kapu előtt kavarodásból a Bilbaó gólkirálya, Arieta szerzett gólt.

A mérkőzés utolsó perceiben a Fradi inkább a labdatartásra törekedett, hiszen ahogy említettem már, a 2:1-es vereség azt jelentette számunkra, hogy a kedvező sorsolás miatt, a folytatásra Budapesten kerül sor. A Népsport leírása alapján is döntetlent érdemeltünk volna, de mivel vereség lett a vége, így készülni kellett a május 13.-i, mindent eldöntő harmadik mérkőzésre.

- lalolib -

1965.04.21., Bilbao: Athletic Bilbao – Ferencváros: 2-1, VVK 4. forduló visszavágó

NÉPSPORT 1965.04.21. 1. oldal

Nagyításhoz klikk a képre!