Muzeális lapszemle: VVK elődöntő, 1965.V.31. Manchester United – Ferencváros 3:2

Ha leírjuk, vagy meghalljuk a legendás angol csapatnak, a Manchester Unitednek a nevét, a világon sok focikedvelő szíve megdobban még akkor is, ha nem a piros-fehér-kék csapatnak szurkolnak elsődlegesen. Nem tagadom, számomra is ők következnek a Ferencváros, az FTC és a Fradi után (oké, talán túlzás a sorrend, de az első három örökre le van foglalva), egyrészt a fantasztikus múlt, másrészt azon sorsfordulók miatt melyek jellemezték az Unitedet, és melyek több ponton hasonlatosak a Fradi múltjához.
A Manchester United a világ egyik legismertebb klubja, mely 1878-ban alakult, az eredménylistája meg olyan terjedelmes, ha most felsorolnám őket, meg is telne a jegyzetem. Az eredményeken túl a klub nagy büszkesége az Old Trafford stadion, melyet 1910-ben adtak át. A kezdés nem sikerült jól, hiszen néhány nappal az avató után egy hatalmas szélvihar ledöntette a főlelátót. A vihar mellett a háború sem kímélte a stadiont, hiszen 1941-ben két bombatalálat is érte.
Az Old Traffordon kívül a másik „nevezetessége” a klubnak, a menedzseri poszt. Jelenleg Alex Ferguson a „parancsnok”, méghozzá 1986 óta, de nem ő az egyetlen, akinek a tevékenysége közel 25 évet ölel át. 1945-től 1969-ig Matt Busby fémjelezte a United munkáját.
Matt Busbyvel el is érkeztünk mai muzeális lapszemlénkhez, az 1965. május 31.-i VVK kupasorozat első mérkőzéséhez. A tét, a döntőbe jutás. A Ferencváros fantasztikus sorozaton volt túl: Brno, Wiener AC, AS Roma, Athletic Bilbao. Nem voltunk esélytelenek az Uniteddel szemben sem, a Mészáros József által dirigált Fradi mindenhol tekintélyt parancsolt magának, de az Old Traffordon pályára lépni, már akkor sem volt egy „leányálom”. Negyvenezer néző, szeles, hűvös, igazi angolos időjárás fogadta a pályára lépőket.
Hatalmas lendülettel kezdtek a csapatok, de a jól tömörülő védelmek miatt az első gólhelyzetet a 21. percben jegyezték fel, amikor Juhász beadásáról Albert csak centiméterekkel maradt le. Két perc múlva már ez sem segített az angolokon. Albert büntetőt érő buktatását a belga bíró inkább kihozta a tizenhatoson kívülre, de arra talán még ő sem számított, hogy Novák Dezső, a büntetők specialistája annyira „rossz néven vette” az elmaradt büntetőt, hogy Albert legurítását hatalmas erővel vágta be a United hálójába.
A gól felpaprikázta az angolokat, át is vették a játék irányítását. Amikor a 69. percben Herd belőtte az angolok harmadik gólját, kevesen fogadtak volna arra, hogy a Fradi nem roppan össze az Old Trafford félelmetesen hangulata közepette. Az 1965-ös Fradi nem csak technikailag képzett játékosokból állt, de mentálisan is fel volt készítve. Nem roppantunk össze, a kétgólos hátrány egy új erőt adott és Rákosi szépítő találata után, még lehetőségeink is voltak az egyenlítésre.
A helyzetek kimaradtak, 3:2-re nyert a United, de még a legendás menedzser, Matt Busby is dicsérte a Fradi kulturált játékát. Jó eredmény volt az egygólos vereség és reményt adott arra, hogy a budapesti visszavágón a csapat ki tudja harcolni a VVK döntőbe jutást egy harmadik mérkőzés lehetőségével (azokban az években még nem számítottak az idegenben lőtt gólok).
A mérkőzés után a csapat egyből repülőre ült, nem volt idő városnézésre és pihenésre sem, hiszen június 3.-án már bajnoki várt a Fradira, és június 6.-án meg jött a visszavágó. Mérkőzések futószalagon követték egymást, ez azonban az akkori időben nem okozott túl nagy problémát.
Talán ez is közrejátszott abban, hogy 1965-ben ilyen jó csapatunk volt?
- lalolib -


















