Muzeális lapszemle: 1966.XI.13. Ferencváros – Csepel 4:1

npl-1966-II-0011-19661113-csepel-nemethmAmióta elkezdtük a muzeális bajnoki beharangozó sorozatunkat azóta többször felrémlett bennem, hogy a több mint száz éves történetünk során milyen sok olyan csapattal játszottunk, akiket már ebben a sorozatban nem tudunk megemlíteni, mivel az idők folyamán vagy megszűntek létezni, vagy olyan alacsony osztályban játszanak, hogy esélyük sincs arra, hogy visszakerüljenek az NB I-be. Pedig a múltjuk alapján ott lenne a helyük, hiszen évtizedeken át fontos szerepet töltöttek be magyar labdarúgásban. Mivel a hétvégén nem lesz bajnoki fordulónk, így „elővettem” oldalunk naptár funkcióját és a szerencse mellém szegődött. Negyvenöt évvel ezelőtt, ugyanezen a napon egy olyan együttessel játszottunk mely létezik még 2011-ben is, bár csak néhány éve támadt fel újra poraiból.

Ha leírjuk, hogy Csepel, akkor sokaknak ma már egyedül a XXI. kerületi dunai sziget ugrik be a lakihegyi adótoronnyal. A középkorosztály már „párosítani” tudja a gépgyárral, a szocialista munkatermelés fellegvárával, az idősebbek emlékében ennél szebben élnek a Weisz Manfréd nevével fémjelzett Vas- és Fémmű, mely korának egyik legjelentősebb kelet-európai gyára volt. (A Csepel SC története 1912-1987) A traktorokon és a híres kerékpárokon túl, Csepel neve évtizedekig a labdarúgással is összeforrt. A klubot 1912-ben alapították, az igazi fénykorát akkor kezdte élni, amikor a gyár teljes „fennhatósága” alá került, melyben természetesen a Weisz család játszotta a főszerepet. 1937-től a csepeli focit már a gyár finanszírozta, mely egészen a rendszerváltásig tartott. Onnantól már az elég sűrűn váltakoztak a tulajdonosok, de mivel a csepeliek mindig is imádták a focit, így 2001-ig még tudott működni, de az új évszázad elején megszűnt. 2005-ben alakult újra, jelenleg az NB III-ban szerepelnek.

Pedig a múltjuk többre hivatott. Négyszeres magyar bajnokok mellyel ezeket a címeket figyelembe véve a legjobb 10 között szerepelnek. Ráadásul volt olyan bajnoki címük ami a Ferencvárosiak számára nagyon keserű emlékeket idéz fel, hiszen 1948-ban a bajnoki címet eldöntő utolsó fordulóban győztek le minket 4:3-ra úgy, hogy már a harmadik (!) percben 2:0-ra vezettünk, mégis a mérkőzés végén a hazai szurkolók ünnepelték a bajnokságot nyert csepeli labdarúgókat. Ehhez a bajnoki címhez kapcsolódik, hogy ebben az évben a gyár már Rákosi Mátyás nevét viselte, és a kommunista vezér számára fontos volt a végső siker. Utolsó bajnoki címüket 1959-ben szerezték, az akkori híradás szerint egy nagyon gyenge bajnokságban, de ez természetesen semmit sem von le a lelkes csepeliek sikeréből.

Németh Miklós

1966-ra, amikor is a párt már nem „óvta” annyira a csepeli focit, egy stabil középcsapattá váltak a piros-kékek. 1966. november 13-án is az esélytelenek nyugalmával érkeztek a Népstadionba. Bár az előző év diadalmas VVK szereplése után a Fradi szurkolók bajnoki címben reménykedtek, a Csepel elleni mérkőzésre úgy került sor, hogy a Vasas elsőségét már igazán nem veszélyeztette semmi, ahogy a Fradi második helye is biztosnak látszott. Talán emiatt a szokottnál kevesebben, mindössze hatezren látták a 4:1-es zöld-fehér győzelemmel végződő találkozót, mely mentes volt az izgalmaktól. Egyedül egy fiatal csatár, Németh Miklós érdemelt dicséretet, aki két góllal járult hozzá a magabiztos győzelemhez. A duplázó csatár Albert Flóri árnyékában játszott a Fradiban nyolc éven át. 105 alkalommal lépett pályára és 61 gólt szerzett, ami nagyon jó gólátlagnak felel meg. Ettől függetlenül olyan időszakban játszott a Fradiban, amikor a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatársor „uralta” a pályát, és ahol az előbbiek mellett még Karába, Branikovits, és Katona is szerepet kapott, így igen csak lehetetlen feladat volt hétről hétre a kezdőben szerepelni. Ettől függetlenül nyolc éven át kitartott a Fradiban és ha pályára lépett, azt a legtöbb esetben jó játékkal és góllal hálálta meg.

Természetesen a Csepelen túl még számos olyan csapat van, akik a történelem viharaiban eltűntek a magyar foci mezejéről. Ettől függetlenül fontos szerepet töltöttek be, és éppen a Csepel példája bizonyítja, hogy van köztük olyan mely többszörös magyar bajnoknak is mondhatja magát. Ráadásul ezek a klubot többször is keresztezték a Fradi sorsát, és főleg a kommunista rendszerben többször éppen az ellenkező irányban. Gondoljunk csak a Rákosi korszakra, amikor a Csepel kitüntető szerepet töltött be, a Fradit meg egyszerűen el akarták tüntetni a Föld színéről. Erről persze nem a csepeliek tehetnek, hiszen ők is áldozatai voltak az elnyomó rendszernek.

Ezért is örültem annak, hogy a szerencse mellém szegődött, és a mai naphoz egy olyan mérkőzést rendelt, amiről úgy érzem érdemes volt megemlékezni.

– lalolib – (2011.11.13.)

NS-19661114-01-19661113

2 hozzászólás a(z) Muzeális lapszemle: 1966.XI.13. Ferencváros – Csepel 4:1 bejegyzéshez

  • Sok szóbeli utalás van arra, hogy a 48-as meccset “odaadtuk”, Illovszky Rudi bácsi könyve szerint bár senki nem mondta, de a Vasas-játékosok is így tudták, persze ezt az elkeseredettség is mondathatta. A Csepel 45 előtt kifejezetten jobboldali csapatnak számított, (mint a csepeli munkások nagy része), 41-től nagy derbik voltak (az akkori sajtó szerint ez lépett a Fradi-MTK helyébe), így talán több volt a közös pont, mint az új kedvenccel. Ha jól tudom, 59-ben is ellenünk lettek bajnokok, egy békés X, de ez csak nekik osztott-szorzott, nekünk nem.

  • Kedves lalolib és K@rcsi!

    Ez a cikk is jó. Egy megjegyzésem lenne. Igaz vagy sem, sose tudjuk neg pontosan, de a történet ettől még tanulságos. Az 1947/48-as bajnokság záró, Csepel-Fradi meccsén Gyetvai Laci bácsi szerint (ő ezen a meccsen játszott utoljára) Henni Géza szándékosan ejtette ki a labdát az utolsó percben, a Pintér nevű csepeli meg bevágta. Ezzel nyert a Csepel 4:3-ra s lett bajnok. Henni tán arra gondolhatott: a bíró mindjárt lefújja, s ha mi már nem tudunk gólt rúgni, akkor rúgjon a Csepel, legyen ő a bajnok, csak a kommunisták által támogatott Vasas ne legyen (döntetlen esetén a Vasas lett volna a bajnok ugyanis).
    Valójában nem is ezért írtam, hanem azért, mert a minapi polémiában akarom elismerni a vereségemet. Az 1950 februártól 1951 január végéig ÉDOSZ néven szerepelt Fradi bizony zöld-fehérben játszott még. Gyenes András Dalnoki Jenőről írt könyvének 76. oldalán Juhász Klára , aki 1948-tól az aktuális elnökök titkárnőjeként évtizedekig a Fradinál s a Fradiért dolgozott ezt határozottan állítja. márpedig ha egy titkárnő határozottan állít valamit, az úgy is volt. Minden valamire való munkahelyen a jó titkárnő tud mindenről!
    Hélisz Józsi bácsi tehát jól emlékezett.
    Én meg sokadszor jövök rá, hogy mindig tanulhat az ember.
    Tisztelettel: N. Pál József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 08.25.18:00 Puskás-FTC (TV:M4)
Következik: 08.29.20:00 EL PLAY-OFF FTC-FK Suduva (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST