Muzeális bajnoki beharangozó: 1967.IV.16. Ferencváros – Újpesti Dózsa 3:0

KS_1967_01_0040-19670416Vannak mérkőzések melyekről egy könyvet lehetne írni. Vannak olyan bajnoki évek melyekről egy prousti regényfolyam sem lenne elegendő. És van olyan mérkőzés mely mindkét verzióban benne lenne, mégsem szabad túl sokat írni róla. Paradox állítás? Meglehet, de már közel fél órája ülök a gép előtt, és az írás helyett inkább csak olvasom a mérkőzésről szóló tudósítást, nézem a „szépia” színben pompázó régi képeket és átadom magam annak a varázslatnak amit a mérkőzésről készült videofelvétel megkopott, megsárgult, és szemcsés képkockáin keresztül a szívünk legmélyéig hatolnak. Egy mérkőzés, melyről egy könyvet lehetne írni, egy mérkőzés abból az évből melyről több kötetet lehetne írni: 1967. április 16. Népstadion: Ferencváros-Újpesti Dózsa 3:0.

Már maga az eredmény elég lenne ahhoz, hogy képzeletünk önálló útra térjen. Már a mérkőzés időpontja elég lenne ahhoz, hogy elkalandozzunk abban az évben, mely a Ferencváros történelmének huszadik bajnoki címét hozta, „ráadásként” olyan csapatokat vertünk a VVK-ban mint a Real Zaragoza és a Liverpool. Az már hab volt az 1967-es tortán, hogy Albert Flórián teljesítményét aranylabdával díjazták. De most nem hagyom magam elkalandozni, gyorsan be is csuktam minden olyan ablakot a böngészőben mely eltudna csábítani, mert ma minden mondatnak kizárólag a mérkőzésről kell szólnia. És nem csak a játék, és a győzelem miatt, hanem az ilyen mondatok miatt is:

1967 tavaszán újra bevette Szentmihályi kapuját

„Jóságos ég – szól a jómáj a lelátón – Légnyomást kapott a Miska!” Az epés megjegyzés tartalmát nem nehéz beazonosítani, Miska természetesen Szentmihályi Antal, a Dózsa legendás kapusa, aki a Fradi harmadik találta után félig felemelt kézzel, dermedten állt és nem tudta elképzelni, hogy van olyan valaki ezen a kerek Földön aki képes húsz méterről, kapásból, félfordulatból olyan lövést ereszteni a kapujára, ahol még arra sem lesz ideje, hogy teljesen felemelje a kezét. Csak annyit észlelt Albert kapásgólja után, hogy a labda elsistereg a füle mellett, a lelátón egymás nyakába borulnak a Fradisták és az előtte álló védők épp olyan dermedten figyelik a kapuból kiguruló labdát mint ő.

Ha Albert gólja nem a harmadik találat lett volna, akkor ráfoghatnánk a nagyszerű kapusra, hogy a „légnyomás” miatt nem tudta hárítani a többi találatot, de hát a Flóri gólja már a 75. percben esett amikor már 2:0 volt ide, így a légnyomásos találat inkább kegyelemdöfésnek számított, de annak nagyon hatásos és nagyon örömteli volt a Fradi szurkolók számára. Akik megtöltötték a Népstadiont, a 75 ezer néző jelentős része a zöldeknek szurkolt és tőlük remélte, hogy ezen a napsütötte, remek tavaszi napon az „aranylábú gyerekek” olyan előadást tartanak a gyepen, melyre még örökre emlékezni fognak és később a hűvös téli estéken, a cserépkályha peremén melegedő unokáknak fel tudják idézni. Melyből akadt bőven.

Az elsőre nem kellett túl sokat várni. Az ötödik percben egy villámgyors Katona-Rákosi-Katona akció után a balszélsőnk lövését Szentmihályi még ki tudta ütni, de pechjére éppen Rákosi elé aki nem gondolkozott túl sokat, egyből kapásból vágta a hálóba a labdát. A gól meg is adta az egész mérkőzés alaphangulatát. Hol Katona, hol Szőke Pista száguldott le az alapvonalig, hol Varga Zoli kergette az őrületbe a Dózsa védőit, miközben Szűcs „becsomagolta” Bene Ferit, Juhász Pista meg olyan kemény őrizet alatt tartotta Dunait, hogy a lilák csatára néha azt hitte, nem is focimeccsen van, hanem a titkosszolgálat védőőrizetében. A Képes Sport néhány jól elhelyezett Clay (alias Muhammad Ali, profi ökölvívó) mozdulatról is említetést tesz, de ez is csak azt mutatja, hogy annak idején sem volt egy babazsúr a Fradi-Dózsa rangadó.

npl-1967-I-0011-19670416-ujpest-rakosiA dózsások elég hamar kiheverték a kapott gól kábulatát, volt néhány ígéretes támadásuk, de arra nagyon hamar rá kellett jönniük, hogy azon a napon Géczi Pista bebetonozta a kapuját és nincs olyan ágyúgolyó mely lyukat tudna vésni rajta. Mestermunka volt a kapusunk teljesítménye, nem volt olyan pont a tizenhatosan belül ahol nem jelent volna meg, és ahol megjelent, ott nem volt könyörület, a labda biztosan a legendásan „óriási” kézben landolt. A lilák a 22.percben szembesültek azzal a megváltoztathatatlan ténnyel, hogy számukra az lesz a legnagyobb élmény, ha a bíró befejezettnek nyilvánítja a szenvedésüket. Az addig is óriás kedvvel játszó Varga Zoli először úgy befűzte Noskót (sok magyar játékos már a lilák hátvédjének a nevének említésekor a sportkórházba futott egy kis ápolásra), hogy a kőkemény hátvéd ezek után mindenhol feltűnt ahol a Fradi nyolcasa nem volt látható. Zoli miután megszabadult Noskótól egy parádés labdával ugratta ki Szőke Pistát, aki tett néhány „gazella” lépést majd 12 méterről a hálóba lőtte a Fradi második találatát.

19670416-ujpestEzzel a rangadó el is dőlt. Bár a Dózsa próbálkozott, de a lilák sem gondolták komolyan, hogy ezen a mérkőzésen bármi keresnie valójuk lenne. Bár tervbe vették, hogy megszakítják a Fradi veretlenségi sorozatát, de Lakat tanár úr csapata egészen más sorsot szánt a lila-fehéreknek. Ezt a bizonyos „sorsot” most inkább nem illetem jelzővel, mert azt úgyis minden Fradista tudta mire is gondoltam és annyira nem akarom az ellenfelet sem lebecsülni, hiszen az 1967-es Dózsa igazán nemes ellenfélnek bizonyult, de az akkori Ferencvárosnak nem nagyon volt méltó ellenfele az egész bajnokságban, amit óriási fölénnyel nyertünk meg, és melyről a közeli napokban részletesen is értekezünk majd.

Most azonban a derbi előtt egy olyan mérkőzést sodort elém a sors (akit természetesen az egyik szerkesztőtársam személyesít meg), melyről amíg készültem rá és amíg megírtam, nagyszerűen éreztem magam. Erről meg nem néhány üveg sör, és nem is Jessica Alba gondoskodott, hanem azok a varázslatos játékosok akik 1967-ben alkották a Ferencvárost és akik azon a tavaszias napon egy olyan maradandó és emlékezetes győzelmet arattak az örök rivális ellen, mely minden Fradista lelket és szívet boldoggá teszi még a mai napon is.

Köszönet érte!

– lalolib – 2011.10.21.

NS-19670417-01-19670416

Rákosi gólja három képben

2 hozzászólás a(z) Muzeális bajnoki beharangozó: 1967.IV.16. Ferencváros – Újpesti Dózsa 3:0 bejegyzéshez

  • Kedves Hunor!

    Bizony jól látod a helyzetet, helyesek megállapításaid, és ha láttad volna Lalolib barátunkat a mai edző meccs után énekelni törzshelyünk betérő vendégeivel….

  • Telitalálat volt a választás.
    És abban is fogadni mernék, Lalolib, hogy ezúttal a meccsre is valami megmagyarázhatatlan oknál fogva sokkal a szokottnál is bizakodóbban és magabiztosabban mentél.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 09.29. 19:30 FTC-UTE (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST