Muzeális lapszemle: VVK Döntő, 1968.IX.11. Ferencváros – Leeds United 0:0
Annak ellenére, hogy közel 10 évig aktív játékos voltam, csupán egyszer fordult velem elő, hogy egy döntőben szerepeljek. Az is még általános iskolás koromban volt, talán 1972-ben, Pápán játszottunk országos döntőt a Pajtás Kupában, amit sajnos el is vesztettünk. Az edzőnk és a tanárok, akik elkísértek minket, hiába mondták egész úton hazafelé, hogy nem baj fiúk, így is fantasztikusan szerepeltetek, hiszen egy kisváros csapataként jutottunk el egy országos döntőre, nem lehetett megvigasztalni minket. Egy döntőt csak megnyerni, vagy elveszteni lehet, közbenső állomás nincs, és ahogy az 1968-as VVK döntő első mérkőzése kapcsán írtam, „sírni csak a győztesnek szabad”, igenis a második hely az mindig is csalódást jelentett.
Még akkor is, ha a magyar labdarúgás újkori történelmében kevés csapatnak adatott meg, hogy nagy Európai kupában döntőt játsszon, de valahogy a Ferencváros történetében sem szerepel kiemelten ez a siker. Szinte biztos vagyok benne, hogy szeptember 11.-én kevés sporttal foglalkozó újság és egyéb média fogja megemlíteni, hogy 1968-ban, 70 ezer néző előtt, döntetlent játszottunk a VVK döntőjében a Leeds United ellen, mely az első mérkőzés 0:1-es eredménye után, a második helyhez volt elegendő. A legtöbb média el lesz foglalva a terror napjával (természetesen jogosan), a Huszti nyilatkozattal és az esti derbivel.
Mexikó után már a nevét sem írták le
A múlt, mely nélkül soha nem fogjuk megérteni a jelenünket, egyre jobban a háttérbe szorul, már nem fontos, hogy emlékezzünk egy nagyszerű diadalra, és egy nagyszerű csapatra. Pedig megérdemlik, mert olyan példát mutattak a magyar labdarúgás számára, amit nagyon is meg kéne becsülni.
Lakat Károly dr. csapata sokak szerint minden idők egyik legjobb Fradija volt, és ha a 68-as események miatt, indulhattunk volna a BEK-ben, ott is esélyesek lettünk volna a végső győzelemre. De közbeszólt a történelem, és 56-hoz hasonlóan, a Varsói Szerződés csapatai gátolták meg Csehszlovákiában azt, amit nálunk az szovjetek romboltak szét. Az már saját magunk arculcsapása volt, hogy az 1968-as bevonulásnak mi is tagjai voltunk augusztus 20.-án.
Varga a leeds-i védőket teszi próbára
A VVK döntőjére szeptember 11-én került sor, három héttel az események után. Természetesen nem állítom, hogy ennek bármi köze is volt ahhoz, hogy végül is nem sikerült megnyerni a VVK-t, de azt már igen, hogy befolyásolta a jövőnket (BEK-ben nem indultunk, Varga Zoli októberben a mexikói olimpián hagyta el az országot). A sikercsapat a hetvenes évekre szétesett, a kommunista állami irányítás a Dózsát és a Honvédot preferálta, melynek következtében a hetvenes és a nyolcvanas évek nem a legszebb időszakai voltak a Ferencváros történelmének.
Úgy látszik én is akaratlanul, de talán egy kicsit szándékosan, nem nagyon írtam eddig magáról a mérkőzésről. Pedig lehetne, hiszen az egész mérkőzés arról szólt, hogy a Fradi lendületesen támadott, az angolok meg mindent elkövettek, hogy megakadályozzák csatárainkat a gólszerzésben. Minden mutató a javunkra szólt, sokkal többet birtokoltuk a labdát, 9:2 volt a szögletarány és annyiszor lőttünk kapura, hogy azzal egy másik Európa Kupát is meg lehetett volna nyerni. Csak a gól hiányzott, mely nélkül a foci sem ér sokat, és mely nélkül nem tudtuk kiegyenlíteni az egy gólos hátrányunkat.
Ezúttal Albert sem talált be.
A mérkőzésről többet nem is akarok írni. Egyrészt lehet az újságok hasábjait böngészni, másrészt, úgy érzem, itt nem maga a mérkőzés a lényeg. Most a sikerről kell szólni, most azokról kell megemlékezni, akik ezzel a második hellyel igenis örökre beírták magukat a világ labdarúgásának a történelmébe. Még akkor is, ha most nem szabad sírni, még akkor is, ha a második hely a legtöbb esetben inkább fájdalmat okoz, mint örömet. De nekünk, akik ápoljuk a Ferencváros történelmét, mosolyt és örömet kell, hogy okozzon. És erőt is kell, hogy adjon, mert most éppenséggel ránk is fér.
Géczi – Novák, Páncsics, Havasi – Juhász, Szűcs – Szőke Varga, Albert, Rákosi, Katona. Edző: Lakat Károly dr.
Aranycsapat, ezüstéremmel a nyakában.
- lalolib -
1967.10.11., Népstadion: Ferencváros - Arges Pitesti: 4-0, VVK 1. forduló visszavágó 1967.11.01., Zaragoza: Real Zaragoza - Ferencváros: 2-1, VVK 2. forduló 1. mérkőzés 1967.11.15., Népstadion: Ferencváros - Real Zaragoza: 0-0, VVK 2. forduló (félbeszakadt)
1967.11.16., Népstadion: Ferencváros - Real Zaragoza: 3-0, VVK 2. forduló visszavágó 1967.11.28., Népstadion: Ferencváros - Liverpool: 1-0, VVK 3. forduló 1. mérkőzés 1968.01.09., Liverpool: Liverpool - Ferencváros: 0-1, VVK 3. forduló visszavágó 1968.03.13., Népstadion: Ferencváros - Athletic Bilbao: 2-1, VVK 4. forduló 1. mérkőzés 1968.03.27., Bilbao: Athletic Bilbao - Ferencváros: 1-2, VVK 4. forduló visszavágó 1968.05.22., Népstadion: Ferencváros - Bologna: 3-2, VVK Elődöntő 1. mérkőzés 1968.05.27., Bologna: Bologna - Ferencváros: 2-2, VVK Elődöntő visszavágó 1968.08.07., Leeds: Leeds United - Ferencváros: 1-0, VVK Döntő 1. mérkőzés
1968.09.11., Népstadion: Ferencváros - Leeds United: 0-0, VVK Döntő visszavágó
NÉPSPORT 1968.09.12. 1. oldal
Nagyításhoz klikk a képre!
Nagyításhoz klikk a képre!
Nagyításhoz klikk a képre!
Vélemény a cikkhez: Muzeális lapszemle: VVK Döntő, 1968.IX.11. Ferencváros – Leeds United 0:0
ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!
Én ott voltam a mérközésen,a FRADI 85 percig uralta a mérközést .Sajnos nem sikerült,de én
addig,akkor és azota is megmaradtam FRADIKA szurkolonak. üdv íllarion.